21.fejezet Mikulás buli

(Bocsi a késésért, csak nagy volt a hűhó a karácsony miatt meg minden... de már nem, úgyhogy meghoztam a kövi fejezetet. :D Jó olvasást. :) )

Felkeltem, és egyből az jutott az eszembe, hogy december 6.-a van... más szóval ma van a mikulás buli a suliban.
Ránéztem az órára, 10:24... még rengetem idő van még hátra.... hisz 15 órakor kezdődik.
Jaj... de még be kell szereznem egy mikulás ruhát.
Rosalya biztos tud szerezni nekem egyet.... szerencsére tudom, hogy hol lakik.
Felpattantam az ágyról, és egyből a fürdő irányába mentem.
Megmostam az arcom, fogat mostam, megfésülködtem, és egy kis szempillaspirál és készen is voltam.... bár át is kéne öltöznöm.
Bementem a szobába és egy fekete hosszú ujjú pólót vettem fel,mellé egy kék csőnadrágot.

Mikor már kész lettem, lementem a konyhába és készítettem magamnak reggelire egy melegszendvicset.
Mikor megettem, felvettem a kabátom és a cipőmet, majd a táskámat.
Becsuktam magam után az ajtót és már kint is voltam a kapun, majd elindultam.
-Hé, Amanda várj!-kiabál utánam egy ismerős hang.
Megfordultam és Taylort láttam meg, aki épp utánam fut.
-Szia, mi járatban?-kérdem tőle mikor már ideért.
-Semmi csak, épp hozzád indultam, és látom, hogy pont mész valahova.-mondja.
-Épp egy barátnőmhöz indulok, nem kísérsz el?-kérdem.
-De, mért is ne.-mondja, majd elindultunk.

-Amúgy, hogy hívják a barátnődet?-kérdi, már az út felénél.
-Rosalya.-mondom.-Kérni szeretnék tőle valamit.-teszem hozzá.
-És mit?-kérdi.
-Egy mikulás ruhát.-mondom mosolyogva.
-Minek az neked?-mosolyodik el.
-Lesz egy buli a sulinkban, más szóval egy mikulás buli, és oda mikulás ruhában lehet majd.-mondom.
-Értem.-mondja, majd megérkeztünk.

Bekopogtam, és már egyből nyitódott az ajtó.
Rosalya állt ott egy mikulás ruhában.
-Szia, úgy látom készülődsz.-mosolyodok el.
-Szia, aha.... amúgy ki a barátod?-kérdi Rosa.
-Taylor, ő Rosa.... Rosa, ő Taylor.-mutatom be egymásnak.
-Helló.-mondja Taylor.
-Szia.
-Amúgy azért jöttem, hogy nem e tudnál nekem kölcsönbe adni egy mikulás ruhát?-kérdem Rosatól.
-De, tudok adni.... gyertek beljebb.-mondja, majd bementünk.
Majd Rosa átvitt a szobájába.... hú, nagyon szép a szobája.
Kotorászni kezdett a szekrényében.
-Tessék... ez jó lesz?-mutatott elém egy lány mikulás jelmezt.
-Aha, köszönöm.
-Nincs mit.... amúgy a barátod nem szeretne eljönni a buliba?-kérdi tőlem, és Taylorre pillantott.
-Elvégre külsősök is jöhetnek...-teszi hozzá.
-Felőlem.... csak az a baj, hogy nincs mikulás ruhám.-húzza el a száját.
-Nyugi, nekem van..... sajna Leigh nem tud eljönni, mert a butikban kell maradni, és így odaadom az ő ruháját.-mondja barátnőm és kivett a szekrényéből egy fiú mikulás rucit.
-Köszönöm... majd visszaadom.-mosolyodik el Taylor.
-Reméltem is.-kuncog egyet Rosa.
-Nos.... csak ennyit akartam, további jó készülődést... majd találkozunk.-kimentem Taylorrel Rosa szobájából, de Rosa visszahúzott a szobájába.
-Hé, mi az?-kérdem tőle értetlenkedve.
-Mi az, hogy mi az! Ki ez a srác? Honnan ismered? Nagyon helyes.... várj csak.... Armin tud róla?-teszi fel a sok kérdéseket Rosa.
-Áj le.... ő csak egy régi gyerekkori barátom, és Arminnak miért kéne tudnia? Majd úgyis megtudja, majd a bulin.-mondom neki, majd kimentem a szobából egészen a bejáratig ahol Taylor már várt.
-Szia, majd találkozunk.-köszöntem el barátnőmtől, és már indultunk is haza (Taylor kíséretében.)

-Amúgy mikor kezdődik az a buli?-kérdi.
-15 órakor... amúgy mennyi az idő?-kérdem tőle, majd a karórájára pillantott.
-Dél lesz húsz perc múlva.-mondja.
-Oké.
-Amúgy mi lenne, ha átjönnél hozzám? Öm... vagyis meg szeretném mutatni, hogy hol lakom.-helyesbíti ki, és közben látom, hogy egy kis pír jelent meg az arcán.... biztos a hidegtől.
-Jó... már úgyis meg szerettem volna kérdezni.-majd irányt váltottunk.


Mikor megérkeztünk, Taylor kinyitotta az ajtót, majd bementünk.
Nagyon szép otthonos belülről a ház.
-Szép lakás.-mondom.
-Köszi.
Levettük a kabátunkat és a cipőnket, és Taylor átvitt a nappalitól, egészen az ő szobájáig.
A szobában tele volt a fal zenekaros poszterekkel, és a szoba végénél volt egy gitár.... biztos tud gitározni.
-Hé, tudsz gitározni?-mutatok rá az említett hangszerre.
-Aha, játsszak neked rajta?-kérdi mosolyogva.
-Igen!-ragyog fel a szemem.
-Oké, oké..... de ne várj valami nagyon jóra.-mondja, majd felvette a gitárt, leült az ágyra, és elkezdett játszani.
(Itt a link amit eljátszott https://www.youtube.com/watch?v=H7lICyaAuZg :D)

Amíg mind végig játszott, addig én mindeközben mellé ültem az ágyon és csak figyeltem vigyorogva minden egyes mozdulatát.... hú, nagyon jól gitározik.
Mikor befejezte, letette a gitárját a ágyra, és rám nézett vigyorogva.
-Te aztán tényleg buta vagy.... még, hogy "ne várj valami nagyon jóra".-utánzóm a beszédét.
Neveti el magát.
-Pedig szerintem nem is volt valami nagyon jó.-mondja.
-Szerintem pedig igen.-mondom durcásan.
-Persze, persze...-mondja beletörődően.
Majd hirtelen megcsörrent a telefonom.
Elővettem, és látom, hogy Armin hív.
Felvettem.
-Szia, mi újság?-kérdem tőle, s közben elvigyorodtam.
-Szia, semmi, csak érdekelt, hogy vagy.-mondja... óh, de aranyos.
-Jól vagyok köszi.... majd a bulin találkozunk jó? Majd bemutatok neked valakit.-mondom, majd Taylorre pillantottam.
-Kit?-kérdi.
-Egy régi barátomat.... na de most megyek, szia szeretlek.-mondom.
-Szia, én is téged.-majd letette.

-A barátod?-kérdi Taylor, és látom az arcán a nem tetszés jelét.
-Igen, talán valami baj van?-kérdem tőle kérdőn.
-Nem semmi.-legyez a kezével.
-Rendben.... amúgy kérdezhetek valamit?-kérdem tőle.
-Aha.-mondja egyszerűen.
-Megtanítanál gitározni?-kérdem tőle kiskutya szemekkel.
-Haha... miért ne.-nevet.
Majd odaadta a gitárt és közben közelebb ült hozzám.
Mutatott pát akkordot, de még így se tudtam mit csinálni..... egy nulla vagyok, ha hangszerrel kell játszanom.
-Nem fog menni.-mondom duzzogva.
-De, menni fog.-biztat Taylor.
Majd sóhajtottam egyet.
-Van egy ötletem.-mondja.
-És mi lenne az?-kérdem.
-Mi lenne, ha beleülnél az ölembe? Úgy jobban meg tudnám neked mutatni, hogy mit hogyan kell csinálnod.-ajánlja fel.
-Öm... oké.-mondom zavartan és úgy is tettem.
-Oké, szóval ezt az ujjadat ide teszed és.....-magyarázott Taylor, és közben éreztem ahogyan csiklandozza a lehelete a nyakamat.
-Érted?-kérdi.
-Öm... mit is?-kérdem tőle tudatlanul.-Áh, inkább hagyjuk.-mondom beletörődően.
-Hát rendben.-mondja, majd felkeltem az öléből, és az ágyra ültem.
-Nos, mit csináljunk?-kérdem tőle.
-Passz.-húzta el a száját.
-Hmm....-gondolkozom.-Mennyi az idő?-kérdem tőle, majd megláttam az éjjeli szekrényén egy órát... 14:23... már ennyi az idő?!
-Hé, már ideje készülődni.-mondom, majd magamhoz vettem a miki ruhát.
-Hol vegyem át?-kérdem.
-Ott van a fürdőszoba.-mutat rá.
-Oké.-majd bementem oda, és gyorsan átvettem a ruhát.
Majd ami rajtam volt az előbb a ruha, azt pedig a táskámba tettem.
-Na, milyen?-kérdem.

-Wáó... nagyon jól áll.-mondja döbbenten.
-Köszi.-mondom, és úgy látom, hogy már ő is átvette a ruháját.
-Neked is nagyon áll a ruha... főleg a szakáll.-mondom vigyorogva.
-Hehe.. nagyon vicces.-gúnyolódik.
-Nos.. mehetünk?-kérdem, majd bólintott egyet, és már indultunk is ki a szobából.
Felhúztuk a cipőnket, majd a kabátot, majd Taylor becsukta magunk után az ajtót, és már indultunk is.

Mikor megérkeztünk, látom, hogy a suli bejáratánál ott állt Armin... szintén mikulás szettben.
Mikor megpillantott elmosolyodott.
-Szia, hiányoztál.-csókoltam meg.
-Szia, te is..... és ki a barátod?-kérdi kérdő tekintettel.
-Armin, ő itt Taylor, a régi gyerekkori barátom.
-Üdv.-mondja Taylor, majd tetőtől talpig mérte Armint... majd egy rövidke fintor jelent meg az arcán.
-Khm.. mehetünk be?-köszörültem meg a torkom.
Majd bólintottak egyet, s azzal bementünk... majd az aulából át, mentünk a tornacsarnokba, hol épp zajlott a buli... tyű, mindenki mikulás ruhában táncol, iszogat, és még sok mást csinál...
-Sziasztok, na mizu?-jött oda hozzánk Rosa.
-Szia, semmi különös... mi lenne ha táncolnánk?-nézek a fiúkra.
-Oké.-egyeztek bele, majd Rosa Taylorrel, én pedig Arminnal táncoltam.

-Nos, jó voltál az idén?-kérdi lágy hangon, majd megfogta a derekamat.
-Lehet.... szerinted?-kérdem kacéran.
-Hm... talán.-mondja, majd majd megcsókolt.... volna, ha Rosa nem jelenik meg.
-Öm.. bocsi a zavarásért, de Ami.... beszélhetnénk?-kérdi Rosa.
-Jó...-egy sóhaj kíséretében váltam el Armintól, és Rosára néztem.
-Mi az?-kérdem.
-Taylor szerelmes beléd!-mondja izgatottan, és közben bosszankodva.
-Mi van?! Ez-Ezt te meg honnan veszed?-kérdem tőle feszülten.
-Ő mondta nekem miközben táncoltunk..... már nagyon régóta szerelmes beléd, de ezt még nem mondta el neked... és most elakarta volna, de nem bírta, mert neked van valakid.-mondja..... hűha, én tényleg hülye vagyok, hogy én nem veszem észre, ha valaki szerelmes belém.
-Hú, értem.... köszi, hogy elmondtad nekem.
-De el ne merd mondani Taylornek, hogy elmondtam neked! Mert megígértem neki, hogy nem fogom.-mondja bűntudatosan.
-Oké, rendben.. de ő most hol van?-kérdem.
-Hát igen.... azt mondta, hogy nem érzi jól magát, ezért hazament...-húzta el a száját Rosa.
Mikor ezt letárgyaltuk, visszamentem Arminhoz, és tovább táncoltunk... bár engem nagyon zavar, hogy eddig miért nem tudtam, hogy Taylor szerelmes belém.... ajj!

A buli folyamán, még sokat táncoltam Arminnal, meg Rosával, és közben ittunk is. Mikor vége lett a bulinak Armin hazakísért.
levettem a cipőm és a kabátom, és ledobtam a kanapéra a táskám.
Felmentem a szobámba, majd onnan a fürdőbe, és lezuhanyoztam.
Mikor végeztem, bementem a szobámba és átvettem a pizsimet.
Lefeküdtem az ágyamba, és elaludtam..... hosszú nap volt ez.

20.fejezet Régi barát

A suliban mindenki csak arról tudott beszélni, hogy rendezni fognak egy mikulás bulit... én megmondom őszintén, hogy én ezt már unom.
Minden percben jönnek rám, hogy " hallottad mi lesz, he?" wááá... már idegesít.
Szerencsére csak az utolsó órán tudta meg mindenki, így gyorsan haza tudtam menni.... ha Armin nem állít meg.
-Szia, hallottad, hogy...-kezdi Armin.
-Igen, hallottam, nem kell többször elmondani jó.-mondom fenyegetően, de mégis mosolyogva.
-Oké, bocsi, hazakísérlek... ha nem akarsz leütni.-mondja vigyorogva.
-Nem állt szándékomban... akkor mehetünk?-kérdem, ő pedig bólintott egyet, és már indultunk is ki a suliból.

Mikor megérkeztünk, elköszöntem Armintól és bementem a házba, de egyszer csak, anya kirohant a szobából bőrönddel a kezében.
-Anya, hova mész.-kérdem idegesen.
-Áh, jó, hogy itthon vagy kicsim..... sajnálom, de a főnökömnek a titkárának balesete volt odaát, és felhívott, hogy menjek vissza sürgősen.-mondja.
-Értem... de akkor nem jössz vissza?-kérdem reménykedve.
Ő pedig csóválja a fejét.
-Sajnálom, de mennem kell, szia, szeretlek.-majd megpuszilt, és elment.
-Én is.-mondom mikor már elment.
Nem igaz, hogy mindig pár nappal előbb kell visszamenniük, mint kéne.
Ez engem úgy felidegesít... soha nem maradhatok a szüleimmel több időt... de már mind egy, ami megtörtént... az megtörtént.

Vagy két percig csak ott álltam egy helyben, mozdulatlanul magam elé nézve, de egyszer csak... kopogtak.
Vajon ki lehet az? Biztos anya itthon hagyott valamit.
Odamentem az ajtóhoz és kinyitottam... de nem anya volt az.
Egy velem egykorú fiú állt az ajtóban. Szőke haja volt, ami kiemelte gesztenyebarna szemeit... és meg kell, hogy mondjam, helyes is... de várjunk csak, ő kicsoda?

-Öm.. segíthetek?-kérdem az idegentől.
-Izé, téged véletlenül nem Amandának hívnak.-kérdi... honnan tudja a nevem?
-De...-mondom határozatlanul.
Ő pedig mosollyal az arcán átölelt... mi a fene!
Gyorsan eltoltam magamtól, és egy lépést hátráltam.
-Mit képzelsz? Kicsoda vagy te?-kérdem idegesen.
-Hát nem ismersz meg?-kérdi szomorkásan.
Rázom a fejem.
-A nevem Taylor, Taylor Kinney... nem rémlik?
-Most, hogy mondod....-gondolkozok.
-Adok egy kis segítséget..-kezdi.-Nem akarok rajzolni, inkább menjünk bújócskázni jól van?-kérdi kisfiús hangon amitől elnevetettem magam... ő lenne.. na ne!
-Taylor? Te lennél? Hogy megváltoztál.-ölelem át mosolyogva.
-Hát még te... hiányoztál.-mondja.
Elengedem és a szemébe nézek.
-Miért jöttél? És honnan tudtad, hogy itt lakom?-kérdem.
-Az úgy volt, hogy a szüleim ideköltöztek, és valamelyik nap találkoztam az anyukáddal az úton... bár ő egyből tudta ki vagyok.-mondja duzzogást színlelve.
-Igen, a lényeg?-kérdem.
-Az, hogy elmondta, hogy te is ebben a városban élsz, és örülne, ha meglátogatnálak.-mondja.
-Értem, akkor örülök, hogy látlak... bár anya nincs itt.-mondom szomorkásan.
-Miért?
-Mert vissza kellett mennie külföldre sürgősen.-mondom a számat húzva.
-Ja, igaz is.. azért is költöztetek el, sajna.
-Aha.... de gyere beljebb.-engedem be, majd levette a cipőjét és a kabátját, és leültünk a kanapéra.

-Nos, mikor jöttetek?-kérdem.
-Úgy egy hete.-mondja.-Na, és melyik suliba jársz?-kérdi.
-A Sweet Amorisba járok... és te melyikbe fogsz jelentkezni?-kérdem.
-Most, hogy már tudom, hogy te hova jársz... akkor oda fogok menni, bár le vagyok maradva, így rengeteget kell majd tanulnom, de mivel te is ott leszel... majd kibírom.-mosolyodik el.
-Milyen aranyos vagy.-mondom majd megfogtam a kezét..... olyan jó barátok voltunk az oviban, meg az általánosban is.. még Kentin is ismerte.. bár ő nem kedvelte valamiért.
Pirulva nézett rám.
-Öm... kérdezhetek valamit?-kérdi.
Bólintottam egyet.
-Jársz.. valakivel?-kérdi... he?
-Öm... ez milyen kérdés?-kérdem mosolyogva, bár zavartan.
-Bocsi, bocsi... csak tudni szeretném, hogy nem e egy szeméttel jársz... mert ha igen és összetörné a szíved, akkor leütöm..-mondja fenyegetően.
-Az a helyzet, hogy igen.... járok valakivel, és ő nem egy szemét, és nem törné össze a szívem.-mondom, majd lassan elengedtem a kezét.
-Értem.... francba.-mondja Taylor, de a francba szót alig hallhatóan.
-Amúgy te most hol laksz a szüleiddel?-váltok témát.
-Innen nem messze, majd valamikor megmutatom jó?-kérdi mosolyogva.
Bólintottam egyet.
-Na de most nekem mennem kell, már biztos várnak, szia.-mondja, majd megpuszilta az arcomat.
Felvette a cipőjét és a kabátját, és egy integetéssel elment.

De jó volt látni újra Taylort, remélem majd sokszor fogok még találkozni vele... bár furcsálltam, mikor felhozta a "járás" dolgot.... de azért kedves volt tőle, hogy aggódik miattam, hogy nem e törnék össze a szívem... azért is szeretem őt, mert ő mindig segített velem, és megvédett másoktól.... más szóval ő olyan nekem mintha a bátyám lenne.

Taylor szemszög*

Hazafelé ballagva azon jár az eszem, hogy milyen jó újra látni Amit.... bár ő szinte, mindig is a bátyának nézett, én viszont nem.... én egy aranyos, kedves, szép lánynak nézem, akit még mindig szeretek.. csak sajna ezt még nem vallottam be neki mert féltem, de most már nem..... de azzal az a baj, hogy neki van barátja és biztos szeretik egymást meg minden... de talán megpróbálhatnám szétválasztani őket valahogy.. hmm, nem is rossz ötlet, elvégre szerelemben és háborúban mindent szabad, nem?
Majd ezután hazaértem....

Amanda szemszög*

Miután megvacsoráztam és megcsináltam a házimat, felmentem a szobámba kockulni... szokás szerint.
Töltöttem le egy új játékot a gépre.... vagyis ez inkább egy szimulátok mint egy játék, de tök jó... az a címe, hogy Goat Simulator... szétröhögtem az agyam miközben játszottam vele.. milyen retardált kecske ez? Ez egy halhatatlan kecske, bazd! Meghal mindenki aki az utamban áll, azért engem is kinyírnak.... de legalább feltámadok.

Mikor már kezdtem unni, kikapcsoltam a gépet, átvettem a pizsimet, és lefeküdtem aludni.... kecskékről álmodtam akik elpusztítják az emberiséget, és azt akarják, hogy örök életünkben csak krumplit pucoljunk...(hülye álom mi? xd)

                                                                

19.fejezet Armin visszaköltözik

Mikor felkeltem, ránéztem az órára, 5:46... hát még van idő suliig.
Becsuktam a szemem, hogy tovább aludjak, de.... akkor elkezdett mellettem Armin mocorogni.
Azt hittem fel fog kelni... de nem.
Majd ezután kényelembe helyeztem magam, és visszaaludtam.... volna, de Armin felkelt az ágyról, és az ajtó irányába ment, mi a....
-Hmm.... hova mész?-mondom álmosan, szememet dörzsölgetve.
-Bocsi, felébresztettelek?-kérdi halkan.
-Nem, de hova mész?-kérdem én is halkan.
-Csak a mosdóba, mindjárt jövök.-majd kiment az ajtón.
Két perccel később vissza is jött, majd bebujt az ágyba, én pedig alvást színleltem.... nem tudom miért, csak unatkoztam.
Majd annyit vettem észre, hogy megcsókol, és a jéghideg kezét a combomra tette.
Felszisszentem, ő pedig elnevette magát.
-Tudtam, hogy nem alszol.-mondja még mindig kuncogva.
-Szemét!-kihúztam a fejem alól a párnát, és az arcába nyomtam, de mivel ő erősebb volt nálam sajna... így kiszabadult.
-Hé!-egy mosoly kíséretében beleburkolt a takaróba, és nem tudtam kiszabadulni..... de dezsavű érzésem van már megint.... dezsavű, dezsavű....
Próbáltam kiszabadulni, de valamiért nem ment... támadt egy ötletem.
Erőtlenül néztem fel rá, ő pedig elmosolyodott.
-Nem veszem be.-nyújtotta ki a nyelvét.
Még nem adom fel...még nem. 
Bociszemekkel meredtem rá... és színészi tehetségemmel, könnyezni kezdtem.
Elkomolyodott...bevette.
-Sajná....-majd egy hirtelen mozdulattal kiszabadultam a takaró fogságától és felálltam az ágyról.
-Te kis....-mosolyodott el.
-Én nyertem.-nyújtottam ki a nyelvem.
Majd megcsörrent az ébresztő.... na, ideje készülődni.
Lekapcsoltam, és bementem a fürdőbe.
Megmostam az arcom, megfésülködtem, majd ki szempilla spiráloztam magam.
Majd bementem a szobába, hogy átöltözzek.
-Khm... kimennél egy percre? Szeretnék átöltözni.-mondom, az ágyon heverésző Arminnak, aki a PSP-mel játszott... pff.
-Miért? Mintha nem láttalak volna már ruha nélkül.-mondja mosolyogva.
-Mert nem is láttál.. eddig csak egy melltartóba láttál.-mondom pirulva.
-Ühüm.... nyugi, nem nézek oda, addig játszok a PSP-del.-mondja, majd tovább játszott.
Nem tudom, hogy higgyek e neki vagy se.... de elkezdtem öltözni.
Majd mikor a szoknyámat vettem volna föl, egy "Katt" hangra lettem figyelmes.
Odapillantottam Arminra, és látom, hogy a telefonjával a kezében, fotózgat.... wááá!
-Te perverz disznó... azt mondtad, hogy nem fogsz idenézni.-mondom magamat takargatva, és érzem, hogy a fejem lángol.
-Nem is néztem oda, hanem a telefonom kijelzőjére néztem..... meg amúgy is, azt hitted, hogy inkább játszok, minthogy ne lássalak meg így?-kérdi kacéran.
Nyeltem egyet, majd megfogtam a ruháimat és berohantam a fürdőbe, majd becsuktam magam után az ajtót.
Belenéztem a tükörbe, és látom, hogy a fejem egy éretlen pattanásra hasonlít.
Gyorsan felöltöztem, majd (ismét) bementem a szobába, ahol Armin a cuccaim közt matat... az eszem megáll, mit ivott ez, hogy ilyen pörgős ma?
-Hé, mikor legutóbb itt jártam, nem akartad, hogy ezt kinyissam.-mutatott a fehérneműs szekrényemre... megütöm, ha kinyissa.
Majd egy hirtelen mozdulattal kinyitotta.
-Milyen jó kis csúzlijaid vannak.-mutatott nevetve a melltartókra.... wááá!
-Hé!-csuktam be gyorsan a fiókom, majd kiküldtem Armint a szobából.
-Majd úgyis visszamegyek oda, mikor elmész.-jelenti ki, mikor már kiment.... bazd tényleg!
De nem tehetek ellene semmit, hisz nem tehetem ki az utcára mikor elmegyek, és majd mikor hazajövök akkor meg beengedem... vagy mégis? Nem, nem csinálom!
Ha turkálni akar a cuccaim közt, turkáljon, ha az jó neki.... de már ideje indulnom.
Reggelizni sajna már nincs időm.
Felvettem a táskámat, majd elköszöntem anyámtól és Armintól, és indultam a suli felé.


Mikor beértem a suliba, bementem a terembe, ahol már mindenki jelen volt. 
Lepakoltam a cuccaimat, és beültem a padba.
-Szia, mi újság?-jött oda hozzám Rosa.
-Szia, semmi különös csak....-húztam el a számat.
-Csak?-kérdi.... most elmondjam neki, hogy Armin nálam aludt, mert a szülei elküldték? Ez magán ügy... nem? 
-Semmi, semmi...-legyintettem a kezemmel mosolyogva.
-Jó, amúgy hol van Armin? Vele szoktál jönni nem?-kérdi.
-Nem tudom hol lehet.-füllentettem.
-Értem, amúgy láttad ma Alexyt?-kérdi kissé suttogva.
-Nem, miért?-kérdem feszülten.
-Nézz oda.-mutat az ablak felőli padsorra.
Alexy a padban néz kifele szomorúan az ablakon..... biztos a tegnapi miatt.
-Szerinted mi a baja?-kérdi tőle barátnőm.
-Nem tudom... megkérdezted már?-kérdem.
-Igen, de nem válaszolt semmit.... még rám se nézett, csak tovább bámult kifele.... nem szokott ilyen lenni, biztos valami történt.-gondolkodik Rosa.
-Miért nem kérdezed meg te?-kérdi kedvesen.
-Hát oké.-húztam el a számat.
Odamentem Alexyhez.
-Szia Alexy, hogy vagy?-kérdem aggódva.
-Szerinted, hogy lennék? A tesóm elment itthonról és most meg fogalmam sincs hol lehet... a szüleim pedig már reggel itt hagytak a tudtom nélkül, csak egy cetlit hagytak ott.... egyedül vagyok.-fordul oda felém, és látom, hogy egy könnycsepp gördült te az arcán. 
-Nincs semmi baj.... tudom hol van Armin.-mondom kedvesen.
-Tényleg? Hol?-kérdi izgatottan.
-Khm... nálam.-mondom kínosan.
-Ó, akkor jó.-fújja ki a levegőt megkönnyebbülve.
-Akkor ez azt jelenti, hogy Armin visszaköltözhet.-mondom.
-Igen.
-Értem, majd suli után gyere át... de most megyek vissza a helyemre, mert mindjárt becsengetnek.-mondom, majd visszamentem a helyemre, ahol Rosa állt a padom mellett.
-Na, mi volt?-kérdi kíváncsian.
-Semmi különös, csak.... meghalt a macskája.-hazudom.... ez milyen hazugság volt?
-Értem... szegényke.-biggyeszti le az ajkát.
Majd ezután becsengettek.
Fizika volt az első óra.... de utálom, és elfelejtettem megcsinálni a házimat.
Még az a jó, hogy hátul vagyok, így nem tudja megnézni.


Majd miután vége lett a hosszú, és unalmas órának, kíváncsi voltam, hogy vajon most mit csinálhat Armin.
Mikor kiment a tanár, felhívtam Armint.
-Háló, mi újság? Mit csinálsz épp?-kérdem.
-Szia, épp animét nézek... a laptopodon.-mondja.
-Melyiket?-kérdem.
-Épp a Fairy Tail 216. részét nézem.... te szoktad nézni?-kérdi.
-Igen, imádom azt az animét... a kedvencem belőle Natsu.-mondom izgatottan.
-Nekem is, de Grey se rossz.
-Aha, de most már leteszem, szia.... ja, és ne nyúlkálj majd a cuccaim közt.-mondom.
-Oké, persze... na szia.
Majd letettem.
Nem volt túl meggyőző az a " Oké, persze " ..... na mind egy.

Csak ki kell bírnom még  4 órát, aztán mehetek haza.... Alexyvel kíséretében.



Mikor vége lett az óráknak, végre mehettem haza.

Az úton Alexyvel sokat beszélgettem.. kissé értelmetlen dolgokról, látom már jobb kedvű... hisz mosolyog.
Mikor megérkeztünk kinyitottam a kapuajtót, és Alexy gyors tempóval ment be a házba.
-Itthon vagyok.-kiabálok fel, hogy meghallja Armin a szobámból... biztos ott van.
Jött le a lépcsőn Armin, és látja, Alexyt mellettem.
-Alexy, mit keresel itt?-kérdi testvérétől.
-Érted jöttem... a szüleink már elmentek, gyere haza.-mondja Alexy.
Néz rám Armin válaszra várva.
-Ez a te döntésed.-nyújtom fel védekezően a kezem.
-Értem... oké, hazamegyek.-mondja kis mosollyal az arcán.
Majd, Armin felvette a cipőjét.
-Na, akkor szia... jó volt itt lenni.-csókol meg Armin.
-Szia, jó volt, hogy itt voltál.-mondom, majd elköszöntem Alexytől is, majd elmentek.
Most jut eszembe... anya hol van?
-Anya.. itthon vagy?
-Igen, csak épp főzök.-hallok egy hangot a konyha felől.
-Hm... finom illatot érzek.... csak nem grízgaluska leves?-kérdem.
-De az... mindjárt kész... addig ülj le az asztalhoz.
Leültem az asztalhoz, és vártam a kedvenc levesemet elém... hmm.
Nem kellett sokáig várni, mert mikor anya kész lett, letette elém a levest, és mikor már megbizonyosodtam róla, hogy kihűlt, akkor már kezdtem enni.

Mikor megettem a levesem, megköszöntem, majd elmostam magam után.
Azután felmentem a szobámba kockulni... na meg animézni.

Megnéztem vagy hét részt a Kaichou wa maid-samaból.... a kedvenc animéim közé tartozik, majd ezután a Kamisama Hajimemashitát és még sok mást.
Miután már éreztem, hogy ég a szemem, átvettem a pizsimet, és lefeküdtem aludni... vajon most mit csinálhat Armin?

(Bocsi a késésért, de van egy " kedves" bátyám aki éjjel nappal szeret gépezni..... és csak akkor enged oda, mikor épp alszik vagy eszik... pfff.
Na mind egy... most már harcolni fogok a gépért xD , de végre befejeztem a 19.fejezetet. :D

 
 

18.fejezet Egy érdekes nap

Döbbenten bámul rám Armin, és nem tudja, hogy most mit mondjon... ahogyan én se.
-Most akkor mit csináljunk?-kérdi feszülten.
-Hahó, Amanda, itthon vagy?-kérdi az ajtó kívül az anyám..... nekem végem.
-Öltözzünk gyorsan fel.-mondja.
Gyors tempóval vettük vissza a pólónkat, megigazítottuk a hajunkat és az ajtó felé mentünk.
Egy sóhaj kíséretében kinyitottam az ajtót, és a drága anyukámmal találtam szembe magam.
-Ó, drágám... de rég láttalak, hogy vagy és ő.... ki?-mutat Arminra.
-Armin.... a barátom.-mondom kicsit nyugtalanul.
-Ó.-csak ennyi hallatszott el anyám szájából.
-Jó estét.-mondja Armin.... nem látszik idegesnek, vagy csak nem mutassa ki.
Anyám, (más szóval Clarissa, Clarissa Smith) végigméri Armint, és nem látok a szemében nem tetszést, vagy megvetést... ez jót jelent talán?
-Üdv, Amanda anyukája vagyok, Clarissa Smith.-nyújtsa anya a kezét Arminhoz.
Armin és én pislogunk vagy kettőt, utána Armin megrázza anyám kezét.
-Az én nevem pedig, Armin Blood.-mondja, majd bementünk a házba és a nappaliba mentünk.
Mikor odaértünk én és Armin egyszerre fagytunk le, mikor megláttuk a kanapét.... a francba, elfelejtettük megigazítani, és most meg úgy néz ki mint ha mi az előbb azt.... jaj de ciki!
Arminra pillantottam aki fülig vörösödött, majd utána rám nézett.
Én is elvörösödtem, és elfordítottam a fejemet, hogy ne lássa a vérvörös arcom.
Majd utána anyámra néztem aki rezzenéstelen arccal ült le a kanapéra... most vagy nem vette észre, vagy megpróbálja figyelmen kívül hagyni.
Utána mi is leültünk egymás mellé Arminnal.
-Nos, hogy vagy?-kérdem tőle a legkedvesebb mosolyommal.
-Köszönöm jól, és te? Milyen az új iskola?-kérdi.
-Jól, nagyon tetszik az új iskola.... örülök, hogy átiratkoztam ide.-mosolygok anyára, és megfogtam Armin kezét.
-Értem, és te drága ugyanabba a suliba jársz mint Ami?-kérdi anyám kedvesen Armintól.
-Igen.
-És.... hogyhogy itt vagy, mármint, itt laksz vagy nem is tudom, hogy mondjam...-látom anyám kissé feszült arcát.
-Nem... vagyis nem tudom, mert a szüleim elküldtek otthonról.-mondja szomorúan.
-Ó, és miért?-kíváncsiskodik anya.
-Hát azért, mert nem szeretnék, ha Amandával járnék, mert ő más..... én pedig ellent mondtam nekik.... és most itt vagyok.
-Szegénykém, tudod mit.... nyugodtan itt maradhatsz addig, amíg a szüleid be nem lássák, hogy tévedtek a lányommal kapcsán.-mondja anya.
-Vagy tudod mit? Beszélek én velük most... vagy inkább holnap, bizonyára már alszanak.-mondja.
Ránéztem az órára és látom, hogy hét perc múlva éjfél.
-Szerintem már ideje nekünk is lefeküdni, holnap suli...jaj.-eszembe jutott valami.
-Mi az?-kérdi Armin.
-Nincs nálad semmilyen ruha amit holnap feltudnál venni... és nincs itt a táskád, se a könyveid.-húztam el a számat.
-Ja.-vakarja meg a fejét Armin.
-Nem baj.... ruhát azt tudok adni apád szekrényéből, és azt hiszem, van itt valahol egy fekete iskolatáska, ami még a tiéd volt.-mondja anya kedvesen.
-De a könyvekkel mi legyen?-kérdem.
-Azt már nem tudom.-mondja anyám és a homloka ráncba szökött.
-Köszönöm szépen, de jobb ha holnap nem megyek iskolába.-mondja Armin.
-Ne butáskodj... megoldjuk.-mondom... de szerintem jobb is, ha Armin holnap tényleg nem jön suliba.
-Nem kel köszönöm.... jobb ha inkább már mennénk aludni.-mondja ásítva.
-Oké, akkor megmutatom hol a vendégszoba.-fogtam meg Armin kezét.
-Áh.... a vendégszoba be van zárva, és csak apádnak van hozzá kulcsa.-mondja anya egyszerűen.
-Akkor?-kérdem.
-Akkor azt hiszem, mivel bizonyára nem szeretne Armin egy kanapén aludni, akkor egy ágyban kell aludnotok.... de semmi olyat ne csináljatok.-mondja anya, majd bement a szobájába.
Majd kézen ragadtam Armint, és felmentünk a szobámba.
Bezártam magam után az ajtót, és leültem az ágy szélére.
-Hát ez a nap...-túrok bele a hajamba.-Elég érdekes volt.-mondom.
-Aha.-mondja.
Armin odajött hozzám és megcsókolt.

Visszacsókoltam és ledöntöttem az ágyon.
-Ne ne.... anyud mondta az előbb, hogy semmi "olyat" ne csináljunk.-mosolyodik el.
-Ó, valóban?-huncut mosolyra húztam a számat, majd átkaroltam Armin nyakát, és úgy közelebb húztam magamhoz, de nem csókoltam meg.
-Igen.... és szerintem jobb lenne ha aludnánk.-mondja, majd leszedett magáról, és betakarta magát.
Majd utána én is betakartam magam és Arminra néztem duzzogva.
Kuncogott egy kicsit, majd belepuszilt a hajamba.
-Jó éjt Armin
Közelebb kúsztam hozzá és megfogtam a kezét.
-Jó éjt Ami.-megpuszilta a homlokomat, és már kezdtem elaludni.
Vagy két perccel később Armin szuszogására lettem figyelmes... vagyis már elaludt.
Nagyon aranyos mikor alszik... de nem csak akkor, hanem mindig az.
-Szeretlek, Amanda.-motyogja Armin álmába... nem tudtam, hogy álmába beszél.
Elmosolyodtam és kissé megszorítottam a kezét.
-Én is téged.-motyogom halkan.... majd elaludtam.

(Bocsi, hogy ilyen rövid lett xd majd jövőhéten hosszabb lesz. :D)

17.fejezet Komolyan, most kellett érkeznie?!

 (Sziasztok, 1000 bocsi, hogy tegnap nem adtam ki a 17.fejezetet, de azért mert bedöglött a gépem, de már jó.. úgy, hogy jó olvasást :))

Gyorsan elengedtük egymás kezét és a szülők szemébe néztem... lenézően néznek engem.
-Üdv, Amanda Hiller a nevem.-nyújtom ki a kezem Armin apjához és anyjához.
-Üdv.-mondják egyszerre hidegen.
Megrázzák a kezem, majd jól szemügyre vettek.
Észrevettem, hogy Alexy ott állt a szobája ajtajánál és figyel minket, és mikor látta, hogy megpillantottam azt olvastam ki a szájáról, hogy "hajrá" .... hát kösz.
-Gyere beljebb.-mondta az anyjuk nekem.
Beljebb vittek a nappalijukba, ahol leültünk a kanapéra... beleértve Armint.
-Nos...-kezd bele az apjuk.
-Az én nevem Jerry Blood, a feleségem pedig Carolina Blood.-mondta.

-És ha nem baj, szeretnénk tőled feltenni néhány kérdést.-mondja Carolina... vagyis az anyjuk.
-Anya!-szól rá Armin feszülten az anyjára.
-Mi az? Csak néhány kérdésem lenne a számára.-legyinti le fiát.
-Szóval...-kezdi bele.-Mióta jársz a fiammal?-kérdi érzelem mentesen.
-Majdnem egy hónapja.-mondom halkan.
-Értem, és eddig hány fiúval jártál? Mert nem szeretném, ha a fiam egy cafkával járna.-mondja kicsit feszülten.....cafka mi?
-Anya, miket mondasz?!-néz rá Armin dühösen az anyjára.
-Ne haragudj kisfiam..... szóval?-néz rám.
-Három.-mondom... amúgy néggyel, de nem akartam, hogy rosszat higgyenek.
-Hm... akkor jó.-halványan elmosolyodik.
-Vannak már terveid az iskola után?-kérdi most Jerry... vagyis az apjuk.
-Igen, egyetemre szeretnék menni.-mondom, és a légkör egyre feszültebb.
-Jól van.... de miért rózsaszín a hajad?-ráncolja össze a homlokát... ajaj.
-Erre a kérdésre konkrétan nem tudok válaszolni... mert nekem tetszik és kész.-mondom egy kicsit büszkén.
Sokszor kérdezték már régebben is, hogy miért, de nincs nagy jelentősége... tetszik és kész.
A szülők összeráncolt szemöldökkel szemeztek egymással..... bazd.
-Megbocsátanál nekünk egy percre?-kérdi tőle Carolina
Bólintottam egyet, és a szülők elhurcolták Armint a konyhájuk irányába.... most bizonyára kibeszélnek.
Hallgatózni szeretnék, de tudom, hogy az rossz dolog.
Ezután csak egy perc telt el, de a nappalitól a konyháig hallatszott a beszélgetésük..... de jó a hangszigetelésük, hehe.

-Nem engedem, hogy azzal a lánnyal járj.-parancsol rá Arminra az anyja.
-De miért..... hisz ő nem egy fiú, akkor mégis mi bajotok van vele?-kérdi feszülten Armin.
-Komolyan egy rózsaszín hajú lányt szeretnél? Nem, hogy inkább egy szőkét vagy egy barnát... vagy tudom is én...-mondja az apja.
Már megint a hajszínem miatt fognak ki... mint a régi osztályomban.
-Csak ennyi a bajotok vele? Hogy ő máshogy néz ki mint a többi lány? Én pedig azt szeretem benne, hogy ő nem olyan mint a többi... ő különleges.-lágyul meg a hangja Arminnak.
-De pont egy ilyet?-kérdi az anyja ridegen.
-Ő, nem egy ilyen, hanem a barátnőm... és szeretem.
Oh.... most biztos olyan a fejem mint a paprika... ilyet még nem mondtak nekem, mint ami ebben a percben történik... bár rossz, hogy szét akarnának választani minket, de legalább Armin kiáll értünk.... bár odamehetnék, hogy megöleljem, de sajna ott vannak a szülei.
-Kisfiam.... mi csak jót akarunk neked.-mondja az anyja.
-NEM, SOSE AKARTOK JÓT NEKEM, SE ALEXYNEK!-kiabálja Armin.
-Hogy jön ide Alexy?-kérdik.
-Óh, hát nem emlékeztek? Mikor Alexy hozott haza egy fiút és azt mondta, hogy járnak akkor mi csináltatok, ha?!-kérdi Armin feszülten.
-Jól van, de annak volt is oka....
-De ennek meg nincs oka!-szakítja félbe.
-Elég legyen! Vagy azt a lányt választod, vagy minket.... de ha a lányt, akkor innen mehetsz utadra!-mondja szigorúan az apja.
Bazd! Kidobják Armint a házukból, ha engem választ.... ilyen szemetek a szülei?
-Inkább őt választom mint titeket, mert ti mindenben csak parancsoltok és már elegem van belőletek!-Armin kiszaladt a konyhából és megállt előttem.
-Gyere.-nyújtsa a kezét.
Megfogtam és kivitt a házból.
-Most hova megyünk?-kérem, és már más utakon járunk.
-Nem tudom, csak innen el.-válaszolja rá.
-Inkább gyere hozzám, ott van egy vendégszoba.-mondom.
-Tényleg?-kérdi.
Bólintok egyet.
-Köszi.-ölel át jó szorosan.
-Nem szeretném, ha elválasztanának.
-Én se.-mondom, és az arcom a mellkasába fúródott.
Majd utána elengedett és kézen fogva indultunk el hozzám.
Már este volt, így felkapcsolták az utcavillanyokat.
Csak a szél süvítését lehetett hallani ami belekap a fák lombjába, és a baglyok huhogását amitől kirázott a hideg.

Mikor hazaértünk, lehúztuk a cipőnket és becsuktam magam után az ajtót kulcsra.
-Nos, kérsz valamit enni, inni?-kérdem, közbe felakasztottam a kabátom a fogasra.
-Nem kösz, nem vagyok éhes.-mondja egyszerűen.
-Oké.... akkor megnézünk egy filmet vagy valami?-fürkészem a tekintetét.
-Jó, úgy hallottam, hogy fent van az Annabelle magyarul... nézzük azt.-mondja izgatottan.
-Rendben.-mosolygok rá.
Felmentünk a szobámba, megkerestem a gépemen az Annabellet, letöltöttem a pendriverre, mert nem akartunk kis képernyőn nézni, és utána lementünk a nappaliba, és bedugtam a tv hátuljába pendrivet.
Kényelembe helyeztük magunkat a kanapén és elkezdtük nézni.


Mikor a felénél járhatott a film, már kezdtem álmosodni.
-Hé, nem szeretnéd nézni?-kérdi halkan Armin.
Rázom a fejem.
Megállította, felült és engem kezdett nézni.
-Gyönyörű vagy Ami.-mondja lágyan.
Elvörösödtem, és egyből felforrt a vér az ereimben.... már nem is vagyok álmos.
Becsuktam a szemem és vártam, hogy erre vajon mit fog tenni Armin.
Vagy két perc telhetett el, de semmi.
Kis résnyire kinyitottam a szemem, és látom Armin mosolygós fejét.
Utána teljesen kinyitottam a szemem, és felültem.
-Már nem is vagyok álmos.-mosolyodok szégyenlősen.-Megnézzük a film végét?-kérdem.
-Nem, nem.... ennél jobb ötletem van.-huncut mosolyra húzta a száját.
-Én mi lenne az?-kérdem vörösen.
-Az, hogy..... dámázzunk!-mosolyodik el..... ugye nem gondolta komolyan?
-Ó, te lökött.-lököm le a kanapéra és megcsókolom.
Visszacsókol, és megfordul, hogy ő legyen fent, én pedig alatta.
Elkezdte csókolgatni a nyakamat, és dezsavű érzésem támadt..... emlékszem még, hogy nálunk, pont ezen a kanapén vallotta be Armin az érzéseit, és én pedig akkor visszautasítottam.
Rossz visszaemlékezni rá, mert akkor azt hittem, hogy elveszítettem egy barátot..... de ez már a múlt.
Armin a nyakam után visszatért a számhoz és a kezével a hajamba túrt, én pedig a vállánál fogva közelebb húztam magamhoz.
A keze lejjebb csúszott egészen a combomig amibe gyengéden belemarkolt, majd ezután próbálta levenni rólam a pólómat... többé kevésbé.
Majd segítségül felemeltem a karomat, így könnyedén le tudta húzni a pólót.
Majd ezután Armin nyelt egyet, én pedig lefagytam....... biztos, hogy akarom, vagyis... még soha nem csináltam, és Armin se, ha még nem volt barátnője.. vagy igen?
Armin kiolvasta az arcomból, hogy mire gondolok e pillanatban, és végigsimított az arcomon.
-Minden rendben?-kérdi rekedtes hangon.
-Persze, csak ez az egész olyan.... kínos.-mondom én is rekedtes hangon.
-Hát az.-mosolyodik el.... nagyon tetszik nekem így most, hogy tiszta kócos a haja és az a kisfiús mosoly ah....
Majd utána Armin szép lassan megcsókol, én pedig már az ő pólója végét húzgálom felfele... de nem megy.
Így ő gyorsan lehúzta magáról és szenvedélyesen megcsókolt, de akkor...... kopogtak.
Egymásra néztünk és nem tudtuk, hogy most kinyissuk vagy folytassuk tovább..... így folytattuk.
Majd öt másodperccel később megint kopogtak... ki a fene lehet az.
Armin egy sóhaj kíséretében felült és odament az ajtóhoz, és kinézett a kukucskálón ( vagy min.)
-Egy harminc év körüli nő van odakint.-mondja, én pedig megrémültem.
-Hogy néz ki?-kérdem.
-Barna haj, kék szem.-mondja egyszerűen.
Felállok én is és a kukucskálóba pillantok... most?! Komolyan, most kellett érkeznie?!
-Mi az? Ismered?-kérdi.
-Igen.... ő az anyám.
 

16.fejezet Mi lesz ezután?

Amikor reggel felébredtem, Armin kissé kómás és mosolygós fejével találtam szembe magam.

-Jó reggelt.-mondom egy ásítás kíséretében.

-Jó reggelt álomszuszék, hogy aludtál?-kérdi, és közben megpuszilta a homlokomat.
-Jól, de sajog a fejem, és te?
-Én remekül aludtam, mert mellettem aludt egy gyönyörű lány akit tiszta szívből szeretek.-mondja mosolyogva.
Közelebb bújt hozzám és megcsókolt.
Visszacsókoltam, és nagyon tetszett amit az előbb mondott... én is nagyon szeretem őt.
-Én is tiszta szívből szeretlek.-mondom mikor már a szánk elvált egymástól.
-Na, de most már ideje felkelni.-ült fel az ágyról.
-Na.. ne már, még egy kicsit legyünk már így.-mondom nyafogva.
-Nem, nem... már elmúlt 10 óra, Alexy kinyír ha egyedül kell takarítania.... meg amúgy is...-itt elhallgatott és mintha kínos témáról beszélne elszégyellte magát.
-Meg amúgy is?-kérdeztem vissza tőle.
-Jönnek ide mindjárt a szüleim látogatóba.-sóhajt fel.
-Mi van? Akkor máris takarítsunk!-böktem oldalba Armint.
Gyors tempóval takarítottuk ki a nappalit ami kész katasztrófa volt... az én bulim ehhez képest lepkekaki volt.

Vagy 1 óra múlva kész lettünk mindennel, utána  felvettem a parókámat a kanapéról, elköszöntem az ikrektől és elindultam haza.
Mikor hazaértem lehúztam a cipőmet, lezuhanyoztam, felöltöztem és lementem a konyhába reggelit készíteni.
Mikor kész lettem a tükör tojásommal, leültem az asztalhoz és ettem.

Mikor végeztem, elmostam magam után, bementem a nappaliba és leültem a kanapéra tv-zni.
Vagy 2 óráig néztem a tv-t, aztán meguntam és elhatároztam magam, hogy kimegyek a parkba..... nem árt a friss levegő.
Kikapcsoltam a tv-t, felhúztam a cipőmet, bezártam magam után az ajtót, és máris indultam a park felé.


Mikor a parkba értem, nagy meglepetésemre megláttam Azusát..... Azusa Miyazakit... aki épp egy padon ült és valamit írt a jegyzetfüzetébe.
-Szia, rég nem láttalak.-mosolyok rá kedvesen.
Felnézett a jegyzetfüzetéről, és mikor látta, hogy én vagyok elmosolyodott.
-Szia, ülj le.
Leültem, és látom, hogy megint a jegyzetfüzetébe írogat.
-Mit írsz?-kérdem tőle.
-Verset.-mondja szégyenlősen.
-Tényleg? Megmutatod?
-Aha, persze.-adta oda a kezembe a füzetét.
Ezt állt benne:

Akár egy mese, talán túlságosan szép volt
a történet, mely kettőnkről szólt.
a mesénk  kezdetére emlékszel vajon még?
Olyan szép volt... Túlságosan szép!
 
Azon a napon is úgy vágytam a szeretetre...
Mikor beléptél az életembe... Te!
Egy porcelán játékbabához hasonlítottál engem,
Mikor felélesztettél valamit bennem...
 
Napokig vártam: "Hol marad már?"
Minden egyes perc nélküled még ugyanúgy fáj,
mint rég, de akkor nem tűntél el.
Érzem még, ahogyan kezed körülölel...
 
Egy porcelán játékbaba voltam akkor régen,
hiszen nem szenvedett akkor senkiért még szívem...
Sápadt arcom, sötét hajam, akár egy mesebeli lány,
kinek lelke törékeny, akár a porcelán.
 
Szerettél, s én tudom, ugyanúgy szerettelek,
De egy nap eltűntél, s én hiába kerestelek.
A mese végetért, széttörött a porcelán...
Így lett a játékbabából szenvedő lány.
 
Túl könnyű volt az állarc mögé bújni,
s téged tiszta szívemből imádni...
Most mindenem elveszett, mi szép volt régen.
Már tudom: Kár hinni a mesékben...


-Hűha.... ez csoda szép vers!-bököm meg Azusát.
-Köszi...-pirul el.
-Amúgy ezt konkrétan kinek írtad.... vagyis ki ihlette meg ezt a verset... tetszik valaki?-kíváncsiskodom.
-Öm.... hát senkinek se írtam, én ihlettem saját magam, ez csupa érzelemből van.... még....-itt elhallgat egy kis időre.
-Még sosem kedveltem senkit, vagyis.... még sose voltam szerelmes.-böki ki szégyenlősen.
-Sose?-képedek el.
Rázza a fejét.
Hm.... érdekes.

Azusával még sokat beszélgettem, de egyszer csak Lysandert és Castielt sasoltam meg akik épp leültek egy padra és Lys a jegyzetfüzetét mutassa Castnak aki figyelmesem nézi.... biztos egy új dalszöveg, amit Lysander írt.
-Hé... idesüss!-lökdös Azusa izgatottan.
-Mi az?
-Nézd azt a fiút!-mutat rá Lysanderre.
-Ő Lysander , mi van vele?-kérdem.
-T-Te ismeredőt? Ésésés.... milyen?-dadog itt össze-vissza.
-Beléd meg mi ütött?-kérdem nevetve.
-Semmi csak... úgy érzem, hogy...-pirul el.
-Bejön az a srác.-mondja vérvörösen.
-De nem is ismered.-mosolyodok el.
-Tudom csak.... ez olyan, szerelem első látásra dolog... vagy mi.-
-Ó.... szóval ő az első fiú aki tetszik nekem.... és ebben részesülhettem.-kamu könnyeket töröltem le az arcomról.... és utána elnevettem magam.
-Jól van milyen vagy.-duzzog.
-Jól van, bocs.... tudok valamiben segíteni ez ügyben?-kérdem.
-Hm.... hozz össze vele.-mondja pirultan.
-De hát én se ismerem nagyon... csak annyit tudok róla, hogy Lysandernek hívják és, hogy nagyon szétszórt és szeret verseket írni és tud énekelni... ez minden.
-Oh, szóval verseket ír és énekel.-olvadozik Miyazaki.
-Aha.. menj beszélj vele.-
-Nem... én túl félénk vagyok.-vallja be.
-Hát jó... akkor odahívjam neked?-kérdem.
-Nem is tudom....-bizonytalanodik el.
Pár perc múlva annyit veszünk észre, hogy Castiel felállt, elköszönt Lystől és elment.
-Remek... ez a te időd.-állítom fel Azusát.
-D-De.. mi van ha....
-Nem lesz semmi baj.. azt mondják Lys nagyon kedves, úgyhogy nem kell aggódni... na menj.-legyezgetem és be is vált, mert elindult Lysander felé.
Mikor látom, hogy odaért, látom rajta, hogy nagyon izgul, és el is van pirulva... amit szerintem nagyon aranyosnak találom rajta.
Lys mosoly.. szóval ez csak jót jelent.
Valamit kotyogott neki, de nem hallottam, és látom, hogy Azusa leült Lys mellé... biztos azt mondta neki, hogy üljön le.... most úgy érzem magam mint Cupido... hehe.
Ez után látom, hogy jót nevetnek... innen véget ért a munkám.... ideje hazamennem.

Mikor hazaértem, a kapu előtt Armint találtam.
-Szia, hát te?-kérdem tőle.
-Szia, épp téged vártalak... mondanom kell valamit.-mondja komolyan.
-Mit?-kérdem tőle feszülten.
-Az van, hogy.... beszéltem rólad a szüleimnek és meg akarnak ismerni.-mondja egy levegőétellel.
He?
-Ez komoly?-nevetek.
-Ez halál komoly.... a szüleim kissé...-vakarja meg a tarkóját.
-Nyugi, nem lesz gond.. biztos bírni fognak a szüleid... vagy ha nem úgy se választhatnak szét ugye?-kérdem tőle mosolyogva... ő pedig aggódva néz.
-Ugye?-kérdem idegesen.
-Persze, hogy nem.. csak egyszer Alexy hozott haza egy fiút, és azt mondta a szüleimnek, hogy járnak, erre ők kiborultak és megparancsolták Alexynek, hogy ha még egyszer találkozni mer azzal a fiúval, akkor kitagadják.... így nem volt más választása... szakított vele.
-De te nem egy fiút hozol haza, hanem egy lányt.
-Tudom, de aggódom... nem akarlak elveszíteni.-szorítsa meg a kezem, de nem túl erősen.

-Én se akarlak.-ölelem át jó szorosan.
-Csak egy baj van....-tol el magától.
-Mi?-kérdem.
-Ma este akarnak megismerni.
-Mi van?-lepődök meg.
-Nyugi, nem lesz baj.-puszilja meg az arcomat.
-Oké.... akkor mehetünk.
Fogta meg a kezem és elindultunk hozzájuk.

Mikor odaértünk, bementünk a házba és lám.... a két iker anyjával és apjával találtuk szembe magunkat.
-Szervusz, te lennél Armin barátnője?-kérdik lenézően.
-I-Igen.-mondom feszülten.
Armin mellettem még fogta a kezem, amit a szülők meg is pillantottak és nem tetszés gyanánt köhécseltek egyet... milyen hosszú lesz még ez a nap?

15.fejezet Halloween buli

 (Sziasztok.. most egy Halloweeni részt hoztam nektek, jó szórakozást.....az eleje még nem halloweenes, csak ennyit mondok xd... ja igen, és ez beletartozik a történetbe.
UI:Bocs, hogy későn hozom, a halloweenes részt.)


Mikor felkeltem, elmentem zuhanyozni és a tegnapról kezdtem el gondolkozni, hogy mi is volt.... nem mintha részeg lettem volna vagy ilyenek..... csak megártott a tömeg, és így egy kicsit kába voltam, mert tömeg iszonyom van.
Hú... semmi, de... várjunk csak én.... mit is mondtam?!
Tegnap mikor a teremben voltunk.... én, mondtam neki, hogy ... nem, nem... nem is akarok visszaemlékezni!
Uram atyám..... hát tényleg rosszul lehettem.
Az arcom éget, és közben a hideg víz folyik le a hátamon.
Mikor végeztem a zuhanyozással, felvettem egy hosszú kék nadrágot, és egy pulóvert.
Mivel szombat van, ezért ma nincs tanítás, hála.
Megfésülködtem, bekapcsoltam a gépet, és elkezdtem kockulni.
Hm.. belegondoltam, hogy már mióta nem beszéltem Kentinnel, amióta..... ohm, igen.
Azóta nem áll szóba velem Kentin, mióta összejöttem Arminnal.
Na, ennek most én véget vetek.
Felmentem facebookra, és mintha egy égi jel lett volna.. ő fent volt.
Ráírtam, hogy " Szia, beszélnünk kell gyere át." Nem sokkal később visszaírta, hogy " Rendben", majd kilépett.
Akkor most már, csak annyit kell tennem, hogy megvárjam míg idejön.
Lementem a lépcsőn, leültem a kanapéra, és úgy vártam Kentint, mintha  karácsony lenne... na jó, ez egy kicsit túlzás volt.
Vagy tíz perc után meg is érkezett.
-Bocs a késésért.-nyitott be Kentin.
-Semmi baj, ülj le.-mutatok rá a kanapéra.
Leült mellém és engem nézett.... most akkor, hogy is kezdjem bele?
-Figyelj...-szakít félbe.
-Bocsánatot szeretnék kérni a múltkori viselkedésemért.-mondja.
-Nem, nem, az én hibám... hamarabb kellett volna szólnom.-
Ez után néma csend következett.... vagyis egy kínos csönd.
-Akkor én most mennék is, ha nincs más mondanivalód.-állt fel.
-Várj!-ültetem vissza a kanapéra.
Néz rám értetlenül.
-Akkor.... kibékültünk.-nézek rá kiskutya szemekkel.
-Hát persze... nem is bírnám ki nélküled.-mondja mosolyogva, de utána valamilyen oknál elpirult.
-Akarom mondani... n-nem úgy értettem, hogy nem bírnám ki nélküled hanem.... tudod.-néz rám pirultan.
-Hát persze, hogy értem.-mosolygok rá.
-Na, de nekem most már mennem kell.... apum kinyír ha megtudja, hogy elmentem a tudta nélkül.-mondja komolyan, majd elment.
 Hát, akkor ezzel meg is volnánk.
Hm, az előbb rezgett a telefonom... biztos SMS-t kaptam.
Ezt állt az SMS-ben, hogy
              Szia, lesz ma Arminéknál egy halloween buli 17 órakor.... el kell jönnöd!
              UI: Jelmezbe legyél!                                                                  Üdv: Rosa

Na, ez jól hangzik.... akkor kell egy jelmez.
Szerencsére még emlékszem rá, hogy tavaly halloweenra vettem is egy jelmezt.... egy Miku jelmezt.
Ránéztem a telefonom kijelzőjére és látom, hogy 14:36... még van egy csomó időm.
Megreggeliztem, és felmentem a szobámba kockulni.


Miután láttam az órát, hogy 16:32, kikapcsoltam a gépet és már kezdtem is el készülődni.
Nem sok idő után kész is lettem... egy kiköpött Miku voltam, még volt hozzá parókám is.... csak a szemem nem olyan színű mint Mikué, de sebaj.

16:53... jaj, sietnem kell.
Sajnos apának egy nappal korábban vissza kellett mennie külföldre, így nem tudja, hogy buliba megyek.
Lerohantam, felkaptam a cipőmet, bezártam kulcsra az ajtót, és már indultam is Arminékhez.
Hamar odaértem, és már nyitottak is ajtót.
Alexy volt az, aki Jokernek öltözött.

-Szia, gyere be.-mondta, majd be is mentem.... hú, mindenkin jelmez van és bömböl a zene.
-Helló, tök jó a jelmezed.-jött oda hozzám Armin... aki éppen pókembernek van öltözve.

-Neked is, tudsz hálót lövellni?-mosolygok rá.
-Sajna nem, pedig nagy belépőt akartam csinálni.-mondja nevetve.
-Császtok, mi a szitu... sajna Leigh nem tudott jönni?-jött oda hozzánk Rosa, egy csöppet részegen... aki mellesleg angyalnak van öltözve.

-Semmi... amúgy te mindig iszol?-nevetek.
-Nem mindig.. csak akkor, hogy ha jól érzem magam.-
-Áh... szóval mindig.-
-Ja igen, kérsz valamit inni?-kérdi tőlem Armin.
-Csak egy sört.-mondom, majd el is ment a pókicám a sörömért.
-Hallod, ti már csináltátok?-kérdi Rosa, már kicsit ittasan.... honnan van már megint pia a kezében?
-Mit?-értetlenkedek.
-Hát tudod... egy nő és egy férfi...-nem folytatja... várja míg rájövök.
-Te perverz angyal vagy... igaz, hogy angyalnak vagy öltözve, de belül egy ördög vagy.-mondom nevetve.
-Na, de igen, vagy sem.-
-Nem.. most boldog vagy?-kérdem kissé feszülten.
-Hát....-gondolkozik.
-Most meg mi van?-kérdem.
- Semmi, semmi.-legyez a kezével.
Belé meg mi ütött... azt nem tudom.
-Hoztam önnek az italát hölgyem.-jött vissza Armin.
-Köszönöm uram.-mosolyodok el.
-Nos, táncolunk Miku?-kérdi, de sajna nem tudom, hogy milyen arcot vág, hisz rajta van a maszk.
-Rendben.-egyeztem bele, majd elkezdtünk táncolni.
Mikor a tánc közepénél jártunk, Arminnak felhúztam a maszkját az orráig, és azután közelebb hajoltam és megcsókoltam.... mint mikor pókember fejjel lefelé van, és Mary Jane felhúzta a maszkját és megcsókolta, csak ez attól más, hogy Armin nem fejjel lefelé van... és én nem vagy
Mary Jane.... de ez akkor is varázslatos volt.
Elhúzódtam tőle, majd visszahúztam a maszkját.
-Hé, gyertek már, szellemet fogunk idézni!-zavar meg minket Joker... vagyis Alexy.
-Hű, az klassz, gyere.-húzott magával Armin.
A nappaliban kötöttünk ki, ahol Rosa, és a többiek körbe ülték az asztalt.
Beültünk mi is a körbe, majd Alexy hablatyolt valamit más nyelven, majd egyet ütött az asztalra.... hát ez meg milyen szellem idézés akar lenni?
Majd egyszer csak a saját nyelvünkön szólalt meg.. vagyis csak egy szót mondott ki, azt, hogy "Jelenj!"
És ezután egyszer csak kopogás hallatszott, amitől mindenki megijedt... még én is.
Ezután egymásra néztünk,hogy vajon ki lehet, és, hogy ki nyissa ki.
Ezután mindenki Alexyt nézte, hisz ő idézett valami szellemet.... vagy mit tudom én.
Alexy egy halk sóhaj után, felállt és az ajtó felé indult lábujjhegyen.... mi meg addig néztük meredt szemmel.
Odaért az ajtóhoz, és egy határozott mozdulattal.... kinyitotta az ajtót.
-Helló, ki rendelt pizzát?-kérdi az ajtóban a pizzafutáros.
Elkezdtünk nevetni.
-Én.-mondja Armin röhögve.

Majd miután Armin kifizette a pizzát, mind felálltunk a helyünkről, és visszamentünk táncolni, közben ittunk, és ettünk.
Majd miután elmúlt vagy négy óra, mindenki hót részegen ment haza, én pedig csak annyit veszek észre, hogy a kanapén vagyok és a szemem kezd lecsukódni.
-Hé, pókicám, itt aludhatok?-kérdem tőle, közbe már kényelembe helyeztem magam a kanapén és levettem a parókát, és látom, hogy már nincs rajta a maszk.
-Persze... de itt akarsz aludni?-mutat rá a kanapéra.. tudja, hogy azon nem nagyon tudok elaludni.
-Dehogy... a te ágyadban.-mondom huncutul.
Armin nyel egyet, és próbál nem elpirulni, de hiába.
Egyszer csak annyit veszek észre, hogy felkapott és az ölében visz be a szobába.
Letett az ágyra, majd betakart.
-Majd jövök, csak még össze kell takarítani.-mondja ásítva.
-Ó, rá ér az, gyere.-mondom csábítóan, és be is vált.
Befeküdt mellém, én pedig közelebb bújtam hozzá, és úgy próbáltam el elaludni.
Ő közben átölelt és úgy aludtunk el egymás karjaiban.

14.fejezet Bál

Másnap.... suliban szerencsére senki sem tudta meg, hogy engemet elraboltak, és ez nekem nagy megkönnyebbülés, mert nem szeretném ha ezért megnéznének, vagy ilyenek... na mind egy.... csak én és Armin tudja ezt az egészet a suliban.... azt hiszem.

Bizonytalanul léptem be a terembe ahol Rosa letámadott.... rosszat sejtek.

-Szia, van egy fontos mondanivalóm.-mondja komolyan..... megtudta, hogy mi történt tegnap?

Nézek rá rémülten.

-Mi ketten.... elmegyünk vásárolni!-ugrál Rosa mint egy ugró mókus ( ha van is olyan egyébként.)

Megkönnyebbültem és elmosolyodtam a hír hallatára.

-Oké.... de egyébként minek?-kérdem tőle, ő pedig kérdőn néz rám.

-Hát holnap lesz a bál, te okos.-böki meg mutatóujjával a homlokom.

Hú.... ilyen gyorsan eltelt egy hét? Észre se vettem.

-Ja, igaz is... akkor suli után?-kérdem, és bólintott egyet.

-Akkor ez letudva.... nos, akkor pakoljunk ki fizikára.-mondja barátnőm unott hangon.... nem nagy kedvence a fizika, én kimondottan kedvelem.

Kipakoltuk a könyvet, tolltartót, füzetet... és minden mást ami kell e pillanatban, és akkor épp csengettek.

Leültem a padba ahol Armin sunyiban a pad alatt játszott a telefonján.... nem változik.

Bejött a tanár, köszöntöttük és máris írogatott a táblára.... hát oké.

Vagy három oldal lap betelt a füzetemben annyit írtunk.

Mikor kicsengettek mindenki hangosan kifújta ki a levegőt és rázogatta a kezét amivel írt... sokat írt a tanár és nagyon gyorsan..... most jöttem rá, hogy igazából én se kedvelem a fizikát.

Odafordultam Arminhoz és látom, hogy még mindig a pad alatt játszik. Ránézek a fizikafüzetére és látom, hogy üres.... hát ilyet.

-Hé, semmit sem írtál az óra folyamán.-nyaggatom.

-Ja.-mondja egyszerűen.

-Majd odaadom a füzetet, hogy bemásold.-mondom elégedetlenül.

Átnézek a vállán és meglesem, hogy mégis mit játszik éppen.... Angry Birds.

-Játszhatok majd én is?-kérdem és közben kiskutya szemeket meresztek rá.

-Nem.-néz rám vigyorogva.

-Ó, csak ugyan?-nézek rá kihívóan.

-Próbáld elvenni.-feláll és felemeli a játékot a magasba.

-Hát jól van.-mondom ravasz mosollyal az arcomon, és ugrálok fel a játékért... de mivel Armin magasabb nálam így reménytelen, hogy elérjem.

-Na, feladod?-kérdi mosolyogva.

-Nem én!-jelentem ki, és nekiesek Arminra.

A földön végeztük.... Arminon fekszem, ő pedig alattam könyököl, hogy ne essünk hátrébb... én pedig egy "érdekesnek" mondható, pózba vágódtam..... fűl vörös az arcom... és úgy látom az övé is.

Feltápászkodtunk, lesepertük magunkat és egymásra néztünk.

Még jó, hogy csak mi ketten maradtunk a teremben.

Látom, hogy a játék még mindig a kezében van... hihi, itt az idő.

Ravasz mosolyra húzom a számat, és egy gyors mozdulattal kikaptam Armin telefonját a kezéből.

Kinyújtottam rá a nyelvem..... utána leültem a székemre, feltettem a padra a lábam, és elkezdtem játszani.

-Megverlek kis disznók!-mondom hangosan.

Armin csak nevet, és leül mellém.

Mikor már elegem lett a játékból, észrevettem, hogy Armin túl közel van az arcomhoz.... nem mintha zavarna.

Nézek rá nagy kék szemeimmel, és várom, hogy ő tegye meg az első lépést.... vagyis, hogy csókoljon meg.

Mintha a fejemben járna, ő úgy is tett.

Gyengéden csókol, közben a keze a derekamra vándorolt, én pedig körbefontam a kezem a nyakánál és úgy közelebb húztam magamhoz.

-Khm, khm.....-hallok egy ismerős hangot az ajtónál.

Gyors mozdulattal szakadtunk el egymástól és az ajtó felé néztünk..... Rosa állt ott csípőre tett kézzel és mosolyog.

-Nagyon cuki, hogy ti összejöttetek meg minden..... de ne a teremben enyelegjetek, jó?-kacsint ránk.

-Jó, jó bocsi.-mondom.

-Akkor, ma suli után?-kérdi Rosa.

Bólintok egyet.

-Mi lesz suli után?-kérdi Armin kíváncsian.

-Semmi, csak elmegyek Rosával venni ruhát a bálra.-mosolygok.

-Ja tényleg, holnap lesz..... akkor mikor menjek holnap érted?-kérdi.

-Hát fél nyolckor, mert nyolckor kezdődik.-mondom.

-Oké..... ez is letudva!-jelenti ki barátnőm, és épp e pillanatban csengettek.

Mikor végre véget értek a tanítások, elmentem Rosával, Leigh butikjába.

Mikor odaértünk, Rosa letámadta barátját, én pedig addig nézegettem az egybe ruhákat.

Hááátt.... elég nehéz lesz kiválasztani a megfelelő ruhát ENNYI ruha közt.

-Rosa, segítenél?-nyafogok barátnőmnek, aki nagy nehezen elvált barátjától, és odajött hozzám.

-Nem találsz magadnak ruhát?-kérdi.

-Nem nagyon...-mondom.

-Jól van, segítek.-egyezik bele.

Rosának jó az ízlése ruhát iránt, ezért szeretek vele vásárolni.

-Ez jó lesz?-mutat rá, egy rózsaszínes, báli ruhára..... nagyon szép ruha (remélem az ára is ilyen szép lesz.)

Ránézek az árára..... nem is olyan drága.

-Próbáld fel!-utasít barátnőm.

Megfogtam a ruhát, és bementem egy fülkébe.

-Nos, hogy áll?-léptem ki a fülkéből.

-Wow... nagyon szép vagy!-csodálkozik Rosa.

-Köszi ^^.-pirulok el.

-Na, akkor most nekem segíts ruhát keresni.-mondja.

-Rendben.-

Visszavettem a ruhámat, utána kerestem Rosának egy jó rucit.

-Ehhez mit szólsz?-mutattam rá egy lilás ruhára.... Rosának felcsillant a szeme.

Mire pislogtam egyet, Rosa már bent is volt a fülkében a ruhával.

-Milyen?-kérdi, mikor kilépett a fülkéből.

-Hű.... csodaszép vagy!-jelentem ki, mert így is volt... nagyon jól áll neki a lila szín.
-Komoly? Köszike >w<.-
Mikor végre kiválasztottuk a ruhát, elköszöntünk egymástól, és hazamentünk.

Mikor hazaértem, lehúztam a cipőmet és látom apámat, aki épp a konyhában vacsorát készít.
Köszöntöttem, és felmentem a szobámba gépezni (facebookozni.)
Nem nagyon szoktam rá fellépni, de most unatkozok és ezért léptem fel most rá.
Látom, hogy vagy harminc értesítőm van, és tizenöten ember barátnak jelölt.... biztos az osztálytársak.
Megnéztem az értesítéseket, és visszajelölgettem az embereket akik bejelöltek (mivel láttam, hogy az osztálytársaim voltak.)
Láttam, hogy Armin is bejelölt, hmm...... kíváncsi vagyok az adatlapjára.... és a képeire *perverz nézés*... haha.
Meg is néztem... hmm, azt hittem ennél "érdekesebb képei lesznek, de.... találtam is egyet....hű.

Tudtam, hogy Armin kocka... de, hogy kockás....hű, csak ennyit tudok rá mondani.... szivárványt nyálazok.

Vagy öt perc múlva tértem vissza a világra.... kiléptem facebookról és kikapcsoltam a gépet.
Lementem a konyhába, ahol már apa épp kész lett a vacsival.... töltött káposzta.... nyam.
Szedtem ki magamnak egy tányérra, leültem az asztalhoz és ettem.
Mikor végeztem, elmostam magam után és felmentem a szobámba, ahol átvettem a pizsimet és elmentem alukálni.



Reggel, vagyis ma lesz a bál..... alig várom.
Felpattantam az ágyról, felöltöztem, fésülködtem, sminkeltem és lementem a nappaliba, ahol már apa a kanapén szürcsölgeti reggeli kávéját.
-Jó reggelt.-köszöntöttem.
-Neked is.... hogy aludtál?-kérdi.
-Jól.-mondom kissé vidáman.
-Értem.... ugye ma lesz a bál.-
-Igen... de honnan tudod?-kíváncsiskodok.
-Onnan, hogy mikor elmentem bevásárolni, elmentem az iskolád előtt és láttam egy kiírást, hogy " bál lesz... bla bla bla..."-mondja.
-Ja, értem.-
Mikor ezt letárgyaltuk, bementem a konyhába, csináltam magamnak egy kisadag reggelit.
Miután már megreggeliztem, bepakoltam a cuccaimat a táskámba, felhúztam a cipőm, és már mentem is ki az ajtón.
Mikor kiértem, Armint pillantottam meg.... eszembe jutott a tegnapi dolog.... a kocka.
Rögvest elpirultam.
Lehajtott fejjel indultam felé.
-Jó reggelt.-köszöntött kedvesen.
-Reggelt.-mondom kissé félénken.
Bezártam a kaput magam után, és elindultunk.
Minek aggódni... úgy sem jön rá, hogy nézegettem a képeit... csak nyugi.
Mondogattam ezt magamnak... és be is vált.
Eszembe jutott, hogy még sose mentünk kézen fogva.... hmm, akkor most itt az idő.
Mikor láttam, hogy a keze szabadon volt, gyors összekulcsoltam a kezem az övéjével.
Meglepte őt ez a dolog, de utána elmosolyodott és kicsit szorított a kezével.
Sok mindenről beszélgettünk az út folyamán, de sajna megérkeztünk a suliba.

Csak a teremben engedtük el a kezünket, majd leültünk a helyünkre.
Egyszer csak megszólalt a hangosbemondó.
-Figyelem, azok akik vállalták a bál feldíszítését, jöjjenek a tornaterembe!-mondta az igazgatónő.
Na, akkor én és a csajok ma nem tanulunk... haha.
-Akkor majd találkozunk.-köszöntem el mosolyogva Armintól, és elindultam a lányokkal a tornaterem felé.

Megérkeztünk, és látjuk, hogy az igazgató is itt van.
-Nos, először is, fel kellene seperni, és utána fel kéne tenni a díszeket.-mondja az igazgatónő.
Én, Kim és Melody sepertünk fel, addig a Rosa, Viola és Iris feldíszítette a csarnokot..... meg kell, hogy mondjam, nagyon jó munkát végeztünk.
Sajna vissza kellett menni a termünkben, ahol épp uncsi biosz óra van.
Legalább három órán nem voltunk, és az a jó, hogy csak négy óránk lesz megtartva, vagyis ez az utolsó óránk.

Mikor véget ért a tanítás, mindenki nagy sebességgel indult hazafele... beleértve mi is.
Otthon még volt egy csomó időm, hogy elkészüljek... addig pedig gépeztem.. vagyis World Of Warcraftoztam.

Miután már meguntam, ránéztem az órára, 19:02..... na mos már ideje készülni, mert Armin félkor jön.
Gyors belebújtam a ruhámba, megcsináltam a hajamat és a sminkemet és végül felhúztam a rózsaszín magassarkúmat ami pont illett a ruhámhoz.
Miután elkészültem, ránéztem az órára 19:24.... még időben vagyok.
Lementem a nappaliba.
-Ejha, de gyönyörű vagy.-mondja apa.
-Köszönöm.-pirulok el.
-Érezd jól magad.-
Kopogtak, ezért gyors odarohantam az ajtó elé és kinyitottam... Armin volt az, aki ledöbbent mikor meglátott... és egy kissé el is pirult.

-Szia, nagyon szép vagy.-mondja egy mosoly kíséretében.
-Köszi, akkor mehetünk?-kérdeztem Armint, és utána már el is indultunk.


Mikor odaértünk, már tele voltak emberekkel.... hisz még nyolc sincs.
Bementünk a csarnokba, ahol Rosa letámadott..., hogy láthatott meg minket, ennyi ember között, és sötétben? Hmm.... talán félig bagoly?
Utána jött Leigh, hű... passzolt az öltönye Rosa ruhájához.... ezek tényleg egymáshoz illenek.
-Sziasztok, jöttök táncolni?-kérdi hangosan Rosa, mivel bömbölt a zene.
-Aha.-kiabálom vissza.
Megragadtam Armin kezét és mentünk a "táncparkett" közepére, ahol Rosa és Leigh táncolt.
Mi is Arminnal elkezdtünk táncolni, és kissé egymáshoz simultunk.

Miután kitáncoltuk magunkat, mentünk a büfébe venni valamit inni.... de kár, hogy csak teát, meg kólát adnak.... szívesen ittam volna valami ütősebbet.... de mind egy.
Vettünk két kólát, és elmentünk egy csendesebb helyre.
Az osztályteremben kötöttünk ki.... még jó, hogy nem zárták be.
-De jól érzem magam.-jelentem ki.
-Én is.-ajándékoz meg a légszívdöglesztőbb mosolyával.
-Izé... visszajelöltelek facebookon.-
-Tudom.-
-És... láttam a képeidet.-pirulok el.... akkor most vagy soha.-És láttam egy... igen "érdekes" képet.-mondom, és az érdekes szót kihangsúlyoztam.
-Milyen érdekes képet?-húzza fel a szemöldökét.
-Olyat amin épp játszol, és.... nincs rajtad póló.-bököm ki végre.
Elmosolyodott.... szóval leesett neki.
-Ó, szóval ki is a perverz uraság? Vagyis inkább perverz asszonyság.-röhögi el magát.
-Hé, nem is igaz!-biggyesztettem le alsó ajkamat.
-Jó jó, persze.-vigyorog.
-Nem volt túl meggyőző.-mondom sértődötten.
-Nem vagy az.-mondja lágy hangos, és közben a tekintetemet fürkészi.
Armin megcsókolt és közben a keze a derekamat fogta.... én pedig a kezemet a nyaka köré fontam és visszacsókoltam.
Egyszer csak azt vettem észre, hogy már a padon fekszünk... vagyis én a padon, Armin pedig felettem. Mire észbe kaptam, Armin már kezdi lehúzni a ruhám cipzárát..... de egyszer csak megállt.
Leszállt rólam és látom, hogy nagyon vörös az arca, és kócos a haja.... akkor én vajon most, hogy nézhetek ki?
Utána én is felültem, és néztem Armint értetlenül.
-Bocs Ami.... de ne tegyünk semmi meggondolatlant.-vakarja meg a fejét.
-De.... te nem akarod?-kérdem, közbe felhúztam a ruhám cipzárát.
-Dehogynem, csak nem így.-mondja.
Bólintottam egyet, majd kimentünk a teremből és visszamentünk táncolni.


Miután vége lett a bálnak, Armin hazakísért, elköszöntem tőle, bementem a házba, ahol látom, hogy apa a kanapén aludt, közben ment a tv-n valami műsor.
Megpusziltam a homlokát és felmentem a szobámba, letöröltem a sminkemet és átvettem a pizsimet.
Bedobtam magam az ágyba és elaludtam.