18.fejezet Egy érdekes nap

Döbbenten bámul rám Armin, és nem tudja, hogy most mit mondjon... ahogyan én se.
-Most akkor mit csináljunk?-kérdi feszülten.
-Hahó, Amanda, itthon vagy?-kérdi az ajtó kívül az anyám..... nekem végem.
-Öltözzünk gyorsan fel.-mondja.
Gyors tempóval vettük vissza a pólónkat, megigazítottuk a hajunkat és az ajtó felé mentünk.
Egy sóhaj kíséretében kinyitottam az ajtót, és a drága anyukámmal találtam szembe magam.
-Ó, drágám... de rég láttalak, hogy vagy és ő.... ki?-mutat Arminra.
-Armin.... a barátom.-mondom kicsit nyugtalanul.
-Ó.-csak ennyi hallatszott el anyám szájából.
-Jó estét.-mondja Armin.... nem látszik idegesnek, vagy csak nem mutassa ki.
Anyám, (más szóval Clarissa, Clarissa Smith) végigméri Armint, és nem látok a szemében nem tetszést, vagy megvetést... ez jót jelent talán?
-Üdv, Amanda anyukája vagyok, Clarissa Smith.-nyújtsa anya a kezét Arminhoz.
Armin és én pislogunk vagy kettőt, utána Armin megrázza anyám kezét.
-Az én nevem pedig, Armin Blood.-mondja, majd bementünk a házba és a nappaliba mentünk.
Mikor odaértünk én és Armin egyszerre fagytunk le, mikor megláttuk a kanapét.... a francba, elfelejtettük megigazítani, és most meg úgy néz ki mint ha mi az előbb azt.... jaj de ciki!
Arminra pillantottam aki fülig vörösödött, majd utána rám nézett.
Én is elvörösödtem, és elfordítottam a fejemet, hogy ne lássa a vérvörös arcom.
Majd utána anyámra néztem aki rezzenéstelen arccal ült le a kanapéra... most vagy nem vette észre, vagy megpróbálja figyelmen kívül hagyni.
Utána mi is leültünk egymás mellé Arminnal.
-Nos, hogy vagy?-kérdem tőle a legkedvesebb mosolyommal.
-Köszönöm jól, és te? Milyen az új iskola?-kérdi.
-Jól, nagyon tetszik az új iskola.... örülök, hogy átiratkoztam ide.-mosolygok anyára, és megfogtam Armin kezét.
-Értem, és te drága ugyanabba a suliba jársz mint Ami?-kérdi anyám kedvesen Armintól.
-Igen.
-És.... hogyhogy itt vagy, mármint, itt laksz vagy nem is tudom, hogy mondjam...-látom anyám kissé feszült arcát.
-Nem... vagyis nem tudom, mert a szüleim elküldtek otthonról.-mondja szomorúan.
-Ó, és miért?-kíváncsiskodik anya.
-Hát azért, mert nem szeretnék, ha Amandával járnék, mert ő más..... én pedig ellent mondtam nekik.... és most itt vagyok.
-Szegénykém, tudod mit.... nyugodtan itt maradhatsz addig, amíg a szüleid be nem lássák, hogy tévedtek a lányommal kapcsán.-mondja anya.
-Vagy tudod mit? Beszélek én velük most... vagy inkább holnap, bizonyára már alszanak.-mondja.
Ránéztem az órára és látom, hogy hét perc múlva éjfél.
-Szerintem már ideje nekünk is lefeküdni, holnap suli...jaj.-eszembe jutott valami.
-Mi az?-kérdi Armin.
-Nincs nálad semmilyen ruha amit holnap feltudnál venni... és nincs itt a táskád, se a könyveid.-húztam el a számat.
-Ja.-vakarja meg a fejét Armin.
-Nem baj.... ruhát azt tudok adni apád szekrényéből, és azt hiszem, van itt valahol egy fekete iskolatáska, ami még a tiéd volt.-mondja anya kedvesen.
-De a könyvekkel mi legyen?-kérdem.
-Azt már nem tudom.-mondja anyám és a homloka ráncba szökött.
-Köszönöm szépen, de jobb ha holnap nem megyek iskolába.-mondja Armin.
-Ne butáskodj... megoldjuk.-mondom... de szerintem jobb is, ha Armin holnap tényleg nem jön suliba.
-Nem kel köszönöm.... jobb ha inkább már mennénk aludni.-mondja ásítva.
-Oké, akkor megmutatom hol a vendégszoba.-fogtam meg Armin kezét.
-Áh.... a vendégszoba be van zárva, és csak apádnak van hozzá kulcsa.-mondja anya egyszerűen.
-Akkor?-kérdem.
-Akkor azt hiszem, mivel bizonyára nem szeretne Armin egy kanapén aludni, akkor egy ágyban kell aludnotok.... de semmi olyat ne csináljatok.-mondja anya, majd bement a szobájába.
Majd kézen ragadtam Armint, és felmentünk a szobámba.
Bezártam magam után az ajtót, és leültem az ágy szélére.
-Hát ez a nap...-túrok bele a hajamba.-Elég érdekes volt.-mondom.
-Aha.-mondja.
Armin odajött hozzám és megcsókolt.

Visszacsókoltam és ledöntöttem az ágyon.
-Ne ne.... anyud mondta az előbb, hogy semmi "olyat" ne csináljunk.-mosolyodik el.
-Ó, valóban?-huncut mosolyra húztam a számat, majd átkaroltam Armin nyakát, és úgy közelebb húztam magamhoz, de nem csókoltam meg.
-Igen.... és szerintem jobb lenne ha aludnánk.-mondja, majd leszedett magáról, és betakarta magát.
Majd utána én is betakartam magam és Arminra néztem duzzogva.
Kuncogott egy kicsit, majd belepuszilt a hajamba.
-Jó éjt Armin
Közelebb kúsztam hozzá és megfogtam a kezét.
-Jó éjt Ami.-megpuszilta a homlokomat, és már kezdtem elaludni.
Vagy két perccel később Armin szuszogására lettem figyelmes... vagyis már elaludt.
Nagyon aranyos mikor alszik... de nem csak akkor, hanem mindig az.
-Szeretlek, Amanda.-motyogja Armin álmába... nem tudtam, hogy álmába beszél.
Elmosolyodtam és kissé megszorítottam a kezét.
-Én is téged.-motyogom halkan.... majd elaludtam.

(Bocsi, hogy ilyen rövid lett xd majd jövőhéten hosszabb lesz. :D)

17.fejezet Komolyan, most kellett érkeznie?!

 (Sziasztok, 1000 bocsi, hogy tegnap nem adtam ki a 17.fejezetet, de azért mert bedöglött a gépem, de már jó.. úgy, hogy jó olvasást :))

Gyorsan elengedtük egymás kezét és a szülők szemébe néztem... lenézően néznek engem.
-Üdv, Amanda Hiller a nevem.-nyújtom ki a kezem Armin apjához és anyjához.
-Üdv.-mondják egyszerre hidegen.
Megrázzák a kezem, majd jól szemügyre vettek.
Észrevettem, hogy Alexy ott állt a szobája ajtajánál és figyel minket, és mikor látta, hogy megpillantottam azt olvastam ki a szájáról, hogy "hajrá" .... hát kösz.
-Gyere beljebb.-mondta az anyjuk nekem.
Beljebb vittek a nappalijukba, ahol leültünk a kanapéra... beleértve Armint.
-Nos...-kezd bele az apjuk.
-Az én nevem Jerry Blood, a feleségem pedig Carolina Blood.-mondta.

-És ha nem baj, szeretnénk tőled feltenni néhány kérdést.-mondja Carolina... vagyis az anyjuk.
-Anya!-szól rá Armin feszülten az anyjára.
-Mi az? Csak néhány kérdésem lenne a számára.-legyinti le fiát.
-Szóval...-kezdi bele.-Mióta jársz a fiammal?-kérdi érzelem mentesen.
-Majdnem egy hónapja.-mondom halkan.
-Értem, és eddig hány fiúval jártál? Mert nem szeretném, ha a fiam egy cafkával járna.-mondja kicsit feszülten.....cafka mi?
-Anya, miket mondasz?!-néz rá Armin dühösen az anyjára.
-Ne haragudj kisfiam..... szóval?-néz rám.
-Három.-mondom... amúgy néggyel, de nem akartam, hogy rosszat higgyenek.
-Hm... akkor jó.-halványan elmosolyodik.
-Vannak már terveid az iskola után?-kérdi most Jerry... vagyis az apjuk.
-Igen, egyetemre szeretnék menni.-mondom, és a légkör egyre feszültebb.
-Jól van.... de miért rózsaszín a hajad?-ráncolja össze a homlokát... ajaj.
-Erre a kérdésre konkrétan nem tudok válaszolni... mert nekem tetszik és kész.-mondom egy kicsit büszkén.
Sokszor kérdezték már régebben is, hogy miért, de nincs nagy jelentősége... tetszik és kész.
A szülők összeráncolt szemöldökkel szemeztek egymással..... bazd.
-Megbocsátanál nekünk egy percre?-kérdi tőle Carolina
Bólintottam egyet, és a szülők elhurcolták Armint a konyhájuk irányába.... most bizonyára kibeszélnek.
Hallgatózni szeretnék, de tudom, hogy az rossz dolog.
Ezután csak egy perc telt el, de a nappalitól a konyháig hallatszott a beszélgetésük..... de jó a hangszigetelésük, hehe.

-Nem engedem, hogy azzal a lánnyal járj.-parancsol rá Arminra az anyja.
-De miért..... hisz ő nem egy fiú, akkor mégis mi bajotok van vele?-kérdi feszülten Armin.
-Komolyan egy rózsaszín hajú lányt szeretnél? Nem, hogy inkább egy szőkét vagy egy barnát... vagy tudom is én...-mondja az apja.
Már megint a hajszínem miatt fognak ki... mint a régi osztályomban.
-Csak ennyi a bajotok vele? Hogy ő máshogy néz ki mint a többi lány? Én pedig azt szeretem benne, hogy ő nem olyan mint a többi... ő különleges.-lágyul meg a hangja Arminnak.
-De pont egy ilyet?-kérdi az anyja ridegen.
-Ő, nem egy ilyen, hanem a barátnőm... és szeretem.
Oh.... most biztos olyan a fejem mint a paprika... ilyet még nem mondtak nekem, mint ami ebben a percben történik... bár rossz, hogy szét akarnának választani minket, de legalább Armin kiáll értünk.... bár odamehetnék, hogy megöleljem, de sajna ott vannak a szülei.
-Kisfiam.... mi csak jót akarunk neked.-mondja az anyja.
-NEM, SOSE AKARTOK JÓT NEKEM, SE ALEXYNEK!-kiabálja Armin.
-Hogy jön ide Alexy?-kérdik.
-Óh, hát nem emlékeztek? Mikor Alexy hozott haza egy fiút és azt mondta, hogy járnak akkor mi csináltatok, ha?!-kérdi Armin feszülten.
-Jól van, de annak volt is oka....
-De ennek meg nincs oka!-szakítja félbe.
-Elég legyen! Vagy azt a lányt választod, vagy minket.... de ha a lányt, akkor innen mehetsz utadra!-mondja szigorúan az apja.
Bazd! Kidobják Armint a házukból, ha engem választ.... ilyen szemetek a szülei?
-Inkább őt választom mint titeket, mert ti mindenben csak parancsoltok és már elegem van belőletek!-Armin kiszaladt a konyhából és megállt előttem.
-Gyere.-nyújtsa a kezét.
Megfogtam és kivitt a házból.
-Most hova megyünk?-kérem, és már más utakon járunk.
-Nem tudom, csak innen el.-válaszolja rá.
-Inkább gyere hozzám, ott van egy vendégszoba.-mondom.
-Tényleg?-kérdi.
Bólintok egyet.
-Köszi.-ölel át jó szorosan.
-Nem szeretném, ha elválasztanának.
-Én se.-mondom, és az arcom a mellkasába fúródott.
Majd utána elengedett és kézen fogva indultunk el hozzám.
Már este volt, így felkapcsolták az utcavillanyokat.
Csak a szél süvítését lehetett hallani ami belekap a fák lombjába, és a baglyok huhogását amitől kirázott a hideg.

Mikor hazaértünk, lehúztuk a cipőnket és becsuktam magam után az ajtót kulcsra.
-Nos, kérsz valamit enni, inni?-kérdem, közbe felakasztottam a kabátom a fogasra.
-Nem kösz, nem vagyok éhes.-mondja egyszerűen.
-Oké.... akkor megnézünk egy filmet vagy valami?-fürkészem a tekintetét.
-Jó, úgy hallottam, hogy fent van az Annabelle magyarul... nézzük azt.-mondja izgatottan.
-Rendben.-mosolygok rá.
Felmentünk a szobámba, megkerestem a gépemen az Annabellet, letöltöttem a pendriverre, mert nem akartunk kis képernyőn nézni, és utána lementünk a nappaliba, és bedugtam a tv hátuljába pendrivet.
Kényelembe helyeztük magunkat a kanapén és elkezdtük nézni.


Mikor a felénél járhatott a film, már kezdtem álmosodni.
-Hé, nem szeretnéd nézni?-kérdi halkan Armin.
Rázom a fejem.
Megállította, felült és engem kezdett nézni.
-Gyönyörű vagy Ami.-mondja lágyan.
Elvörösödtem, és egyből felforrt a vér az ereimben.... már nem is vagyok álmos.
Becsuktam a szemem és vártam, hogy erre vajon mit fog tenni Armin.
Vagy két perc telhetett el, de semmi.
Kis résnyire kinyitottam a szemem, és látom Armin mosolygós fejét.
Utána teljesen kinyitottam a szemem, és felültem.
-Már nem is vagyok álmos.-mosolyodok szégyenlősen.-Megnézzük a film végét?-kérdem.
-Nem, nem.... ennél jobb ötletem van.-huncut mosolyra húzta a száját.
-Én mi lenne az?-kérdem vörösen.
-Az, hogy..... dámázzunk!-mosolyodik el..... ugye nem gondolta komolyan?
-Ó, te lökött.-lököm le a kanapéra és megcsókolom.
Visszacsókol, és megfordul, hogy ő legyen fent, én pedig alatta.
Elkezdte csókolgatni a nyakamat, és dezsavű érzésem támadt..... emlékszem még, hogy nálunk, pont ezen a kanapén vallotta be Armin az érzéseit, és én pedig akkor visszautasítottam.
Rossz visszaemlékezni rá, mert akkor azt hittem, hogy elveszítettem egy barátot..... de ez már a múlt.
Armin a nyakam után visszatért a számhoz és a kezével a hajamba túrt, én pedig a vállánál fogva közelebb húztam magamhoz.
A keze lejjebb csúszott egészen a combomig amibe gyengéden belemarkolt, majd ezután próbálta levenni rólam a pólómat... többé kevésbé.
Majd segítségül felemeltem a karomat, így könnyedén le tudta húzni a pólót.
Majd ezután Armin nyelt egyet, én pedig lefagytam....... biztos, hogy akarom, vagyis... még soha nem csináltam, és Armin se, ha még nem volt barátnője.. vagy igen?
Armin kiolvasta az arcomból, hogy mire gondolok e pillanatban, és végigsimított az arcomon.
-Minden rendben?-kérdi rekedtes hangon.
-Persze, csak ez az egész olyan.... kínos.-mondom én is rekedtes hangon.
-Hát az.-mosolyodik el.... nagyon tetszik nekem így most, hogy tiszta kócos a haja és az a kisfiús mosoly ah....
Majd utána Armin szép lassan megcsókol, én pedig már az ő pólója végét húzgálom felfele... de nem megy.
Így ő gyorsan lehúzta magáról és szenvedélyesen megcsókolt, de akkor...... kopogtak.
Egymásra néztünk és nem tudtuk, hogy most kinyissuk vagy folytassuk tovább..... így folytattuk.
Majd öt másodperccel később megint kopogtak... ki a fene lehet az.
Armin egy sóhaj kíséretében felült és odament az ajtóhoz, és kinézett a kukucskálón ( vagy min.)
-Egy harminc év körüli nő van odakint.-mondja, én pedig megrémültem.
-Hogy néz ki?-kérdem.
-Barna haj, kék szem.-mondja egyszerűen.
Felállok én is és a kukucskálóba pillantok... most?! Komolyan, most kellett érkeznie?!
-Mi az? Ismered?-kérdi.
-Igen.... ő az anyám.
 

16.fejezet Mi lesz ezután?

Amikor reggel felébredtem, Armin kissé kómás és mosolygós fejével találtam szembe magam.

-Jó reggelt.-mondom egy ásítás kíséretében.

-Jó reggelt álomszuszék, hogy aludtál?-kérdi, és közben megpuszilta a homlokomat.
-Jól, de sajog a fejem, és te?
-Én remekül aludtam, mert mellettem aludt egy gyönyörű lány akit tiszta szívből szeretek.-mondja mosolyogva.
Közelebb bújt hozzám és megcsókolt.
Visszacsókoltam, és nagyon tetszett amit az előbb mondott... én is nagyon szeretem őt.
-Én is tiszta szívből szeretlek.-mondom mikor már a szánk elvált egymástól.
-Na, de most már ideje felkelni.-ült fel az ágyról.
-Na.. ne már, még egy kicsit legyünk már így.-mondom nyafogva.
-Nem, nem... már elmúlt 10 óra, Alexy kinyír ha egyedül kell takarítania.... meg amúgy is...-itt elhallgatott és mintha kínos témáról beszélne elszégyellte magát.
-Meg amúgy is?-kérdeztem vissza tőle.
-Jönnek ide mindjárt a szüleim látogatóba.-sóhajt fel.
-Mi van? Akkor máris takarítsunk!-böktem oldalba Armint.
Gyors tempóval takarítottuk ki a nappalit ami kész katasztrófa volt... az én bulim ehhez képest lepkekaki volt.

Vagy 1 óra múlva kész lettünk mindennel, utána  felvettem a parókámat a kanapéról, elköszöntem az ikrektől és elindultam haza.
Mikor hazaértem lehúztam a cipőmet, lezuhanyoztam, felöltöztem és lementem a konyhába reggelit készíteni.
Mikor kész lettem a tükör tojásommal, leültem az asztalhoz és ettem.

Mikor végeztem, elmostam magam után, bementem a nappaliba és leültem a kanapéra tv-zni.
Vagy 2 óráig néztem a tv-t, aztán meguntam és elhatároztam magam, hogy kimegyek a parkba..... nem árt a friss levegő.
Kikapcsoltam a tv-t, felhúztam a cipőmet, bezártam magam után az ajtót, és máris indultam a park felé.


Mikor a parkba értem, nagy meglepetésemre megláttam Azusát..... Azusa Miyazakit... aki épp egy padon ült és valamit írt a jegyzetfüzetébe.
-Szia, rég nem láttalak.-mosolyok rá kedvesen.
Felnézett a jegyzetfüzetéről, és mikor látta, hogy én vagyok elmosolyodott.
-Szia, ülj le.
Leültem, és látom, hogy megint a jegyzetfüzetébe írogat.
-Mit írsz?-kérdem tőle.
-Verset.-mondja szégyenlősen.
-Tényleg? Megmutatod?
-Aha, persze.-adta oda a kezembe a füzetét.
Ezt állt benne:

Akár egy mese, talán túlságosan szép volt
a történet, mely kettőnkről szólt.
a mesénk  kezdetére emlékszel vajon még?
Olyan szép volt... Túlságosan szép!
 
Azon a napon is úgy vágytam a szeretetre...
Mikor beléptél az életembe... Te!
Egy porcelán játékbabához hasonlítottál engem,
Mikor felélesztettél valamit bennem...
 
Napokig vártam: "Hol marad már?"
Minden egyes perc nélküled még ugyanúgy fáj,
mint rég, de akkor nem tűntél el.
Érzem még, ahogyan kezed körülölel...
 
Egy porcelán játékbaba voltam akkor régen,
hiszen nem szenvedett akkor senkiért még szívem...
Sápadt arcom, sötét hajam, akár egy mesebeli lány,
kinek lelke törékeny, akár a porcelán.
 
Szerettél, s én tudom, ugyanúgy szerettelek,
De egy nap eltűntél, s én hiába kerestelek.
A mese végetért, széttörött a porcelán...
Így lett a játékbabából szenvedő lány.
 
Túl könnyű volt az állarc mögé bújni,
s téged tiszta szívemből imádni...
Most mindenem elveszett, mi szép volt régen.
Már tudom: Kár hinni a mesékben...


-Hűha.... ez csoda szép vers!-bököm meg Azusát.
-Köszi...-pirul el.
-Amúgy ezt konkrétan kinek írtad.... vagyis ki ihlette meg ezt a verset... tetszik valaki?-kíváncsiskodom.
-Öm.... hát senkinek se írtam, én ihlettem saját magam, ez csupa érzelemből van.... még....-itt elhallgat egy kis időre.
-Még sosem kedveltem senkit, vagyis.... még sose voltam szerelmes.-böki ki szégyenlősen.
-Sose?-képedek el.
Rázza a fejét.
Hm.... érdekes.

Azusával még sokat beszélgettem, de egyszer csak Lysandert és Castielt sasoltam meg akik épp leültek egy padra és Lys a jegyzetfüzetét mutassa Castnak aki figyelmesem nézi.... biztos egy új dalszöveg, amit Lysander írt.
-Hé... idesüss!-lökdös Azusa izgatottan.
-Mi az?
-Nézd azt a fiút!-mutat rá Lysanderre.
-Ő Lysander , mi van vele?-kérdem.
-T-Te ismeredőt? Ésésés.... milyen?-dadog itt össze-vissza.
-Beléd meg mi ütött?-kérdem nevetve.
-Semmi csak... úgy érzem, hogy...-pirul el.
-Bejön az a srác.-mondja vérvörösen.
-De nem is ismered.-mosolyodok el.
-Tudom csak.... ez olyan, szerelem első látásra dolog... vagy mi.-
-Ó.... szóval ő az első fiú aki tetszik nekem.... és ebben részesülhettem.-kamu könnyeket töröltem le az arcomról.... és utána elnevettem magam.
-Jól van milyen vagy.-duzzog.
-Jól van, bocs.... tudok valamiben segíteni ez ügyben?-kérdem.
-Hm.... hozz össze vele.-mondja pirultan.
-De hát én se ismerem nagyon... csak annyit tudok róla, hogy Lysandernek hívják és, hogy nagyon szétszórt és szeret verseket írni és tud énekelni... ez minden.
-Oh, szóval verseket ír és énekel.-olvadozik Miyazaki.
-Aha.. menj beszélj vele.-
-Nem... én túl félénk vagyok.-vallja be.
-Hát jó... akkor odahívjam neked?-kérdem.
-Nem is tudom....-bizonytalanodik el.
Pár perc múlva annyit veszünk észre, hogy Castiel felállt, elköszönt Lystől és elment.
-Remek... ez a te időd.-állítom fel Azusát.
-D-De.. mi van ha....
-Nem lesz semmi baj.. azt mondják Lys nagyon kedves, úgyhogy nem kell aggódni... na menj.-legyezgetem és be is vált, mert elindult Lysander felé.
Mikor látom, hogy odaért, látom rajta, hogy nagyon izgul, és el is van pirulva... amit szerintem nagyon aranyosnak találom rajta.
Lys mosoly.. szóval ez csak jót jelent.
Valamit kotyogott neki, de nem hallottam, és látom, hogy Azusa leült Lys mellé... biztos azt mondta neki, hogy üljön le.... most úgy érzem magam mint Cupido... hehe.
Ez után látom, hogy jót nevetnek... innen véget ért a munkám.... ideje hazamennem.

Mikor hazaértem, a kapu előtt Armint találtam.
-Szia, hát te?-kérdem tőle.
-Szia, épp téged vártalak... mondanom kell valamit.-mondja komolyan.
-Mit?-kérdem tőle feszülten.
-Az van, hogy.... beszéltem rólad a szüleimnek és meg akarnak ismerni.-mondja egy levegőétellel.
He?
-Ez komoly?-nevetek.
-Ez halál komoly.... a szüleim kissé...-vakarja meg a tarkóját.
-Nyugi, nem lesz gond.. biztos bírni fognak a szüleid... vagy ha nem úgy se választhatnak szét ugye?-kérdem tőle mosolyogva... ő pedig aggódva néz.
-Ugye?-kérdem idegesen.
-Persze, hogy nem.. csak egyszer Alexy hozott haza egy fiút, és azt mondta a szüleimnek, hogy járnak, erre ők kiborultak és megparancsolták Alexynek, hogy ha még egyszer találkozni mer azzal a fiúval, akkor kitagadják.... így nem volt más választása... szakított vele.
-De te nem egy fiút hozol haza, hanem egy lányt.
-Tudom, de aggódom... nem akarlak elveszíteni.-szorítsa meg a kezem, de nem túl erősen.

-Én se akarlak.-ölelem át jó szorosan.
-Csak egy baj van....-tol el magától.
-Mi?-kérdem.
-Ma este akarnak megismerni.
-Mi van?-lepődök meg.
-Nyugi, nem lesz baj.-puszilja meg az arcomat.
-Oké.... akkor mehetünk.
Fogta meg a kezem és elindultunk hozzájuk.

Mikor odaértünk, bementünk a házba és lám.... a két iker anyjával és apjával találtuk szembe magunkat.
-Szervusz, te lennél Armin barátnője?-kérdik lenézően.
-I-Igen.-mondom feszülten.
Armin mellettem még fogta a kezem, amit a szülők meg is pillantottak és nem tetszés gyanánt köhécseltek egyet... milyen hosszú lesz még ez a nap?