21.fejezet Mikulás buli

(Bocsi a késésért, csak nagy volt a hűhó a karácsony miatt meg minden... de már nem, úgyhogy meghoztam a kövi fejezetet. :D Jó olvasást. :) )

Felkeltem, és egyből az jutott az eszembe, hogy december 6.-a van... más szóval ma van a mikulás buli a suliban.
Ránéztem az órára, 10:24... még rengetem idő van még hátra.... hisz 15 órakor kezdődik.
Jaj... de még be kell szereznem egy mikulás ruhát.
Rosalya biztos tud szerezni nekem egyet.... szerencsére tudom, hogy hol lakik.
Felpattantam az ágyról, és egyből a fürdő irányába mentem.
Megmostam az arcom, fogat mostam, megfésülködtem, és egy kis szempillaspirál és készen is voltam.... bár át is kéne öltöznöm.
Bementem a szobába és egy fekete hosszú ujjú pólót vettem fel,mellé egy kék csőnadrágot.

Mikor már kész lettem, lementem a konyhába és készítettem magamnak reggelire egy melegszendvicset.
Mikor megettem, felvettem a kabátom és a cipőmet, majd a táskámat.
Becsuktam magam után az ajtót és már kint is voltam a kapun, majd elindultam.
-Hé, Amanda várj!-kiabál utánam egy ismerős hang.
Megfordultam és Taylort láttam meg, aki épp utánam fut.
-Szia, mi járatban?-kérdem tőle mikor már ideért.
-Semmi csak, épp hozzád indultam, és látom, hogy pont mész valahova.-mondja.
-Épp egy barátnőmhöz indulok, nem kísérsz el?-kérdem.
-De, mért is ne.-mondja, majd elindultunk.

-Amúgy, hogy hívják a barátnődet?-kérdi, már az út felénél.
-Rosalya.-mondom.-Kérni szeretnék tőle valamit.-teszem hozzá.
-És mit?-kérdi.
-Egy mikulás ruhát.-mondom mosolyogva.
-Minek az neked?-mosolyodik el.
-Lesz egy buli a sulinkban, más szóval egy mikulás buli, és oda mikulás ruhában lehet majd.-mondom.
-Értem.-mondja, majd megérkeztünk.

Bekopogtam, és már egyből nyitódott az ajtó.
Rosalya állt ott egy mikulás ruhában.
-Szia, úgy látom készülődsz.-mosolyodok el.
-Szia, aha.... amúgy ki a barátod?-kérdi Rosa.
-Taylor, ő Rosa.... Rosa, ő Taylor.-mutatom be egymásnak.
-Helló.-mondja Taylor.
-Szia.
-Amúgy azért jöttem, hogy nem e tudnál nekem kölcsönbe adni egy mikulás ruhát?-kérdem Rosatól.
-De, tudok adni.... gyertek beljebb.-mondja, majd bementünk.
Majd Rosa átvitt a szobájába.... hú, nagyon szép a szobája.
Kotorászni kezdett a szekrényében.
-Tessék... ez jó lesz?-mutatott elém egy lány mikulás jelmezt.
-Aha, köszönöm.
-Nincs mit.... amúgy a barátod nem szeretne eljönni a buliba?-kérdi tőlem, és Taylorre pillantott.
-Elvégre külsősök is jöhetnek...-teszi hozzá.
-Felőlem.... csak az a baj, hogy nincs mikulás ruhám.-húzza el a száját.
-Nyugi, nekem van..... sajna Leigh nem tud eljönni, mert a butikban kell maradni, és így odaadom az ő ruháját.-mondja barátnőm és kivett a szekrényéből egy fiú mikulás rucit.
-Köszönöm... majd visszaadom.-mosolyodik el Taylor.
-Reméltem is.-kuncog egyet Rosa.
-Nos.... csak ennyit akartam, további jó készülődést... majd találkozunk.-kimentem Taylorrel Rosa szobájából, de Rosa visszahúzott a szobájába.
-Hé, mi az?-kérdem tőle értetlenkedve.
-Mi az, hogy mi az! Ki ez a srác? Honnan ismered? Nagyon helyes.... várj csak.... Armin tud róla?-teszi fel a sok kérdéseket Rosa.
-Áj le.... ő csak egy régi gyerekkori barátom, és Arminnak miért kéne tudnia? Majd úgyis megtudja, majd a bulin.-mondom neki, majd kimentem a szobából egészen a bejáratig ahol Taylor már várt.
-Szia, majd találkozunk.-köszöntem el barátnőmtől, és már indultunk is haza (Taylor kíséretében.)

-Amúgy mikor kezdődik az a buli?-kérdi.
-15 órakor... amúgy mennyi az idő?-kérdem tőle, majd a karórájára pillantott.
-Dél lesz húsz perc múlva.-mondja.
-Oké.
-Amúgy mi lenne, ha átjönnél hozzám? Öm... vagyis meg szeretném mutatni, hogy hol lakom.-helyesbíti ki, és közben látom, hogy egy kis pír jelent meg az arcán.... biztos a hidegtől.
-Jó... már úgyis meg szerettem volna kérdezni.-majd irányt váltottunk.


Mikor megérkeztünk, Taylor kinyitotta az ajtót, majd bementünk.
Nagyon szép otthonos belülről a ház.
-Szép lakás.-mondom.
-Köszi.
Levettük a kabátunkat és a cipőnket, és Taylor átvitt a nappalitól, egészen az ő szobájáig.
A szobában tele volt a fal zenekaros poszterekkel, és a szoba végénél volt egy gitár.... biztos tud gitározni.
-Hé, tudsz gitározni?-mutatok rá az említett hangszerre.
-Aha, játsszak neked rajta?-kérdi mosolyogva.
-Igen!-ragyog fel a szemem.
-Oké, oké..... de ne várj valami nagyon jóra.-mondja, majd felvette a gitárt, leült az ágyra, és elkezdett játszani.
(Itt a link amit eljátszott https://www.youtube.com/watch?v=H7lICyaAuZg :D)

Amíg mind végig játszott, addig én mindeközben mellé ültem az ágyon és csak figyeltem vigyorogva minden egyes mozdulatát.... hú, nagyon jól gitározik.
Mikor befejezte, letette a gitárját a ágyra, és rám nézett vigyorogva.
-Te aztán tényleg buta vagy.... még, hogy "ne várj valami nagyon jóra".-utánzóm a beszédét.
Neveti el magát.
-Pedig szerintem nem is volt valami nagyon jó.-mondja.
-Szerintem pedig igen.-mondom durcásan.
-Persze, persze...-mondja beletörődően.
Majd hirtelen megcsörrent a telefonom.
Elővettem, és látom, hogy Armin hív.
Felvettem.
-Szia, mi újság?-kérdem tőle, s közben elvigyorodtam.
-Szia, semmi, csak érdekelt, hogy vagy.-mondja... óh, de aranyos.
-Jól vagyok köszi.... majd a bulin találkozunk jó? Majd bemutatok neked valakit.-mondom, majd Taylorre pillantottam.
-Kit?-kérdi.
-Egy régi barátomat.... na de most megyek, szia szeretlek.-mondom.
-Szia, én is téged.-majd letette.

-A barátod?-kérdi Taylor, és látom az arcán a nem tetszés jelét.
-Igen, talán valami baj van?-kérdem tőle kérdőn.
-Nem semmi.-legyez a kezével.
-Rendben.... amúgy kérdezhetek valamit?-kérdem tőle.
-Aha.-mondja egyszerűen.
-Megtanítanál gitározni?-kérdem tőle kiskutya szemekkel.
-Haha... miért ne.-nevet.
Majd odaadta a gitárt és közben közelebb ült hozzám.
Mutatott pát akkordot, de még így se tudtam mit csinálni..... egy nulla vagyok, ha hangszerrel kell játszanom.
-Nem fog menni.-mondom duzzogva.
-De, menni fog.-biztat Taylor.
Majd sóhajtottam egyet.
-Van egy ötletem.-mondja.
-És mi lenne az?-kérdem.
-Mi lenne, ha beleülnél az ölembe? Úgy jobban meg tudnám neked mutatni, hogy mit hogyan kell csinálnod.-ajánlja fel.
-Öm... oké.-mondom zavartan és úgy is tettem.
-Oké, szóval ezt az ujjadat ide teszed és.....-magyarázott Taylor, és közben éreztem ahogyan csiklandozza a lehelete a nyakamat.
-Érted?-kérdi.
-Öm... mit is?-kérdem tőle tudatlanul.-Áh, inkább hagyjuk.-mondom beletörődően.
-Hát rendben.-mondja, majd felkeltem az öléből, és az ágyra ültem.
-Nos, mit csináljunk?-kérdem tőle.
-Passz.-húzta el a száját.
-Hmm....-gondolkozom.-Mennyi az idő?-kérdem tőle, majd megláttam az éjjeli szekrényén egy órát... 14:23... már ennyi az idő?!
-Hé, már ideje készülődni.-mondom, majd magamhoz vettem a miki ruhát.
-Hol vegyem át?-kérdem.
-Ott van a fürdőszoba.-mutat rá.
-Oké.-majd bementem oda, és gyorsan átvettem a ruhát.
Majd ami rajtam volt az előbb a ruha, azt pedig a táskámba tettem.
-Na, milyen?-kérdem.

-Wáó... nagyon jól áll.-mondja döbbenten.
-Köszi.-mondom, és úgy látom, hogy már ő is átvette a ruháját.
-Neked is nagyon áll a ruha... főleg a szakáll.-mondom vigyorogva.
-Hehe.. nagyon vicces.-gúnyolódik.
-Nos.. mehetünk?-kérdem, majd bólintott egyet, és már indultunk is ki a szobából.
Felhúztuk a cipőnket, majd a kabátot, majd Taylor becsukta magunk után az ajtót, és már indultunk is.

Mikor megérkeztünk, látom, hogy a suli bejáratánál ott állt Armin... szintén mikulás szettben.
Mikor megpillantott elmosolyodott.
-Szia, hiányoztál.-csókoltam meg.
-Szia, te is..... és ki a barátod?-kérdi kérdő tekintettel.
-Armin, ő itt Taylor, a régi gyerekkori barátom.
-Üdv.-mondja Taylor, majd tetőtől talpig mérte Armint... majd egy rövidke fintor jelent meg az arcán.
-Khm.. mehetünk be?-köszörültem meg a torkom.
Majd bólintottak egyet, s azzal bementünk... majd az aulából át, mentünk a tornacsarnokba, hol épp zajlott a buli... tyű, mindenki mikulás ruhában táncol, iszogat, és még sok mást csinál...
-Sziasztok, na mizu?-jött oda hozzánk Rosa.
-Szia, semmi különös... mi lenne ha táncolnánk?-nézek a fiúkra.
-Oké.-egyeztek bele, majd Rosa Taylorrel, én pedig Arminnal táncoltam.

-Nos, jó voltál az idén?-kérdi lágy hangon, majd megfogta a derekamat.
-Lehet.... szerinted?-kérdem kacéran.
-Hm... talán.-mondja, majd majd megcsókolt.... volna, ha Rosa nem jelenik meg.
-Öm.. bocsi a zavarásért, de Ami.... beszélhetnénk?-kérdi Rosa.
-Jó...-egy sóhaj kíséretében váltam el Armintól, és Rosára néztem.
-Mi az?-kérdem.
-Taylor szerelmes beléd!-mondja izgatottan, és közben bosszankodva.
-Mi van?! Ez-Ezt te meg honnan veszed?-kérdem tőle feszülten.
-Ő mondta nekem miközben táncoltunk..... már nagyon régóta szerelmes beléd, de ezt még nem mondta el neked... és most elakarta volna, de nem bírta, mert neked van valakid.-mondja..... hűha, én tényleg hülye vagyok, hogy én nem veszem észre, ha valaki szerelmes belém.
-Hú, értem.... köszi, hogy elmondtad nekem.
-De el ne merd mondani Taylornek, hogy elmondtam neked! Mert megígértem neki, hogy nem fogom.-mondja bűntudatosan.
-Oké, rendben.. de ő most hol van?-kérdem.
-Hát igen.... azt mondta, hogy nem érzi jól magát, ezért hazament...-húzta el a száját Rosa.
Mikor ezt letárgyaltuk, visszamentem Arminhoz, és tovább táncoltunk... bár engem nagyon zavar, hogy eddig miért nem tudtam, hogy Taylor szerelmes belém.... ajj!

A buli folyamán, még sokat táncoltam Arminnal, meg Rosával, és közben ittunk is. Mikor vége lett a bulinak Armin hazakísért.
levettem a cipőm és a kabátom, és ledobtam a kanapéra a táskám.
Felmentem a szobámba, majd onnan a fürdőbe, és lezuhanyoztam.
Mikor végeztem, bementem a szobámba és átvettem a pizsimet.
Lefeküdtem az ágyamba, és elaludtam..... hosszú nap volt ez.

20.fejezet Régi barát

A suliban mindenki csak arról tudott beszélni, hogy rendezni fognak egy mikulás bulit... én megmondom őszintén, hogy én ezt már unom.
Minden percben jönnek rám, hogy " hallottad mi lesz, he?" wááá... már idegesít.
Szerencsére csak az utolsó órán tudta meg mindenki, így gyorsan haza tudtam menni.... ha Armin nem állít meg.
-Szia, hallottad, hogy...-kezdi Armin.
-Igen, hallottam, nem kell többször elmondani jó.-mondom fenyegetően, de mégis mosolyogva.
-Oké, bocsi, hazakísérlek... ha nem akarsz leütni.-mondja vigyorogva.
-Nem állt szándékomban... akkor mehetünk?-kérdem, ő pedig bólintott egyet, és már indultunk is ki a suliból.

Mikor megérkeztünk, elköszöntem Armintól és bementem a házba, de egyszer csak, anya kirohant a szobából bőrönddel a kezében.
-Anya, hova mész.-kérdem idegesen.
-Áh, jó, hogy itthon vagy kicsim..... sajnálom, de a főnökömnek a titkárának balesete volt odaát, és felhívott, hogy menjek vissza sürgősen.-mondja.
-Értem... de akkor nem jössz vissza?-kérdem reménykedve.
Ő pedig csóválja a fejét.
-Sajnálom, de mennem kell, szia, szeretlek.-majd megpuszilt, és elment.
-Én is.-mondom mikor már elment.
Nem igaz, hogy mindig pár nappal előbb kell visszamenniük, mint kéne.
Ez engem úgy felidegesít... soha nem maradhatok a szüleimmel több időt... de már mind egy, ami megtörtént... az megtörtént.

Vagy két percig csak ott álltam egy helyben, mozdulatlanul magam elé nézve, de egyszer csak... kopogtak.
Vajon ki lehet az? Biztos anya itthon hagyott valamit.
Odamentem az ajtóhoz és kinyitottam... de nem anya volt az.
Egy velem egykorú fiú állt az ajtóban. Szőke haja volt, ami kiemelte gesztenyebarna szemeit... és meg kell, hogy mondjam, helyes is... de várjunk csak, ő kicsoda?

-Öm.. segíthetek?-kérdem az idegentől.
-Izé, téged véletlenül nem Amandának hívnak.-kérdi... honnan tudja a nevem?
-De...-mondom határozatlanul.
Ő pedig mosollyal az arcán átölelt... mi a fene!
Gyorsan eltoltam magamtól, és egy lépést hátráltam.
-Mit képzelsz? Kicsoda vagy te?-kérdem idegesen.
-Hát nem ismersz meg?-kérdi szomorkásan.
Rázom a fejem.
-A nevem Taylor, Taylor Kinney... nem rémlik?
-Most, hogy mondod....-gondolkozok.
-Adok egy kis segítséget..-kezdi.-Nem akarok rajzolni, inkább menjünk bújócskázni jól van?-kérdi kisfiús hangon amitől elnevetettem magam... ő lenne.. na ne!
-Taylor? Te lennél? Hogy megváltoztál.-ölelem át mosolyogva.
-Hát még te... hiányoztál.-mondja.
Elengedem és a szemébe nézek.
-Miért jöttél? És honnan tudtad, hogy itt lakom?-kérdem.
-Az úgy volt, hogy a szüleim ideköltöztek, és valamelyik nap találkoztam az anyukáddal az úton... bár ő egyből tudta ki vagyok.-mondja duzzogást színlelve.
-Igen, a lényeg?-kérdem.
-Az, hogy elmondta, hogy te is ebben a városban élsz, és örülne, ha meglátogatnálak.-mondja.
-Értem, akkor örülök, hogy látlak... bár anya nincs itt.-mondom szomorkásan.
-Miért?
-Mert vissza kellett mennie külföldre sürgősen.-mondom a számat húzva.
-Ja, igaz is.. azért is költöztetek el, sajna.
-Aha.... de gyere beljebb.-engedem be, majd levette a cipőjét és a kabátját, és leültünk a kanapéra.

-Nos, mikor jöttetek?-kérdem.
-Úgy egy hete.-mondja.-Na, és melyik suliba jársz?-kérdi.
-A Sweet Amorisba járok... és te melyikbe fogsz jelentkezni?-kérdem.
-Most, hogy már tudom, hogy te hova jársz... akkor oda fogok menni, bár le vagyok maradva, így rengeteget kell majd tanulnom, de mivel te is ott leszel... majd kibírom.-mosolyodik el.
-Milyen aranyos vagy.-mondom majd megfogtam a kezét..... olyan jó barátok voltunk az oviban, meg az általánosban is.. még Kentin is ismerte.. bár ő nem kedvelte valamiért.
Pirulva nézett rám.
-Öm... kérdezhetek valamit?-kérdi.
Bólintottam egyet.
-Jársz.. valakivel?-kérdi... he?
-Öm... ez milyen kérdés?-kérdem mosolyogva, bár zavartan.
-Bocsi, bocsi... csak tudni szeretném, hogy nem e egy szeméttel jársz... mert ha igen és összetörné a szíved, akkor leütöm..-mondja fenyegetően.
-Az a helyzet, hogy igen.... járok valakivel, és ő nem egy szemét, és nem törné össze a szívem.-mondom, majd lassan elengedtem a kezét.
-Értem.... francba.-mondja Taylor, de a francba szót alig hallhatóan.
-Amúgy te most hol laksz a szüleiddel?-váltok témát.
-Innen nem messze, majd valamikor megmutatom jó?-kérdi mosolyogva.
Bólintottam egyet.
-Na de most nekem mennem kell, már biztos várnak, szia.-mondja, majd megpuszilta az arcomat.
Felvette a cipőjét és a kabátját, és egy integetéssel elment.

De jó volt látni újra Taylort, remélem majd sokszor fogok még találkozni vele... bár furcsálltam, mikor felhozta a "járás" dolgot.... de azért kedves volt tőle, hogy aggódik miattam, hogy nem e törnék össze a szívem... azért is szeretem őt, mert ő mindig segített velem, és megvédett másoktól.... más szóval ő olyan nekem mintha a bátyám lenne.

Taylor szemszög*

Hazafelé ballagva azon jár az eszem, hogy milyen jó újra látni Amit.... bár ő szinte, mindig is a bátyának nézett, én viszont nem.... én egy aranyos, kedves, szép lánynak nézem, akit még mindig szeretek.. csak sajna ezt még nem vallottam be neki mert féltem, de most már nem..... de azzal az a baj, hogy neki van barátja és biztos szeretik egymást meg minden... de talán megpróbálhatnám szétválasztani őket valahogy.. hmm, nem is rossz ötlet, elvégre szerelemben és háborúban mindent szabad, nem?
Majd ezután hazaértem....

Amanda szemszög*

Miután megvacsoráztam és megcsináltam a házimat, felmentem a szobámba kockulni... szokás szerint.
Töltöttem le egy új játékot a gépre.... vagyis ez inkább egy szimulátok mint egy játék, de tök jó... az a címe, hogy Goat Simulator... szétröhögtem az agyam miközben játszottam vele.. milyen retardált kecske ez? Ez egy halhatatlan kecske, bazd! Meghal mindenki aki az utamban áll, azért engem is kinyírnak.... de legalább feltámadok.

Mikor már kezdtem unni, kikapcsoltam a gépet, átvettem a pizsimet, és lefeküdtem aludni.... kecskékről álmodtam akik elpusztítják az emberiséget, és azt akarják, hogy örök életünkben csak krumplit pucoljunk...(hülye álom mi? xd)

                                                                

19.fejezet Armin visszaköltözik

Mikor felkeltem, ránéztem az órára, 5:46... hát még van idő suliig.
Becsuktam a szemem, hogy tovább aludjak, de.... akkor elkezdett mellettem Armin mocorogni.
Azt hittem fel fog kelni... de nem.
Majd ezután kényelembe helyeztem magam, és visszaaludtam.... volna, de Armin felkelt az ágyról, és az ajtó irányába ment, mi a....
-Hmm.... hova mész?-mondom álmosan, szememet dörzsölgetve.
-Bocsi, felébresztettelek?-kérdi halkan.
-Nem, de hova mész?-kérdem én is halkan.
-Csak a mosdóba, mindjárt jövök.-majd kiment az ajtón.
Két perccel később vissza is jött, majd bebujt az ágyba, én pedig alvást színleltem.... nem tudom miért, csak unatkoztam.
Majd annyit vettem észre, hogy megcsókol, és a jéghideg kezét a combomra tette.
Felszisszentem, ő pedig elnevette magát.
-Tudtam, hogy nem alszol.-mondja még mindig kuncogva.
-Szemét!-kihúztam a fejem alól a párnát, és az arcába nyomtam, de mivel ő erősebb volt nálam sajna... így kiszabadult.
-Hé!-egy mosoly kíséretében beleburkolt a takaróba, és nem tudtam kiszabadulni..... de dezsavű érzésem van már megint.... dezsavű, dezsavű....
Próbáltam kiszabadulni, de valamiért nem ment... támadt egy ötletem.
Erőtlenül néztem fel rá, ő pedig elmosolyodott.
-Nem veszem be.-nyújtotta ki a nyelvét.
Még nem adom fel...még nem. 
Bociszemekkel meredtem rá... és színészi tehetségemmel, könnyezni kezdtem.
Elkomolyodott...bevette.
-Sajná....-majd egy hirtelen mozdulattal kiszabadultam a takaró fogságától és felálltam az ágyról.
-Te kis....-mosolyodott el.
-Én nyertem.-nyújtottam ki a nyelvem.
Majd megcsörrent az ébresztő.... na, ideje készülődni.
Lekapcsoltam, és bementem a fürdőbe.
Megmostam az arcom, megfésülködtem, majd ki szempilla spiráloztam magam.
Majd bementem a szobába, hogy átöltözzek.
-Khm... kimennél egy percre? Szeretnék átöltözni.-mondom, az ágyon heverésző Arminnak, aki a PSP-mel játszott... pff.
-Miért? Mintha nem láttalak volna már ruha nélkül.-mondja mosolyogva.
-Mert nem is láttál.. eddig csak egy melltartóba láttál.-mondom pirulva.
-Ühüm.... nyugi, nem nézek oda, addig játszok a PSP-del.-mondja, majd tovább játszott.
Nem tudom, hogy higgyek e neki vagy se.... de elkezdtem öltözni.
Majd mikor a szoknyámat vettem volna föl, egy "Katt" hangra lettem figyelmes.
Odapillantottam Arminra, és látom, hogy a telefonjával a kezében, fotózgat.... wááá!
-Te perverz disznó... azt mondtad, hogy nem fogsz idenézni.-mondom magamat takargatva, és érzem, hogy a fejem lángol.
-Nem is néztem oda, hanem a telefonom kijelzőjére néztem..... meg amúgy is, azt hitted, hogy inkább játszok, minthogy ne lássalak meg így?-kérdi kacéran.
Nyeltem egyet, majd megfogtam a ruháimat és berohantam a fürdőbe, majd becsuktam magam után az ajtót.
Belenéztem a tükörbe, és látom, hogy a fejem egy éretlen pattanásra hasonlít.
Gyorsan felöltöztem, majd (ismét) bementem a szobába, ahol Armin a cuccaim közt matat... az eszem megáll, mit ivott ez, hogy ilyen pörgős ma?
-Hé, mikor legutóbb itt jártam, nem akartad, hogy ezt kinyissam.-mutatott a fehérneműs szekrényemre... megütöm, ha kinyissa.
Majd egy hirtelen mozdulattal kinyitotta.
-Milyen jó kis csúzlijaid vannak.-mutatott nevetve a melltartókra.... wááá!
-Hé!-csuktam be gyorsan a fiókom, majd kiküldtem Armint a szobából.
-Majd úgyis visszamegyek oda, mikor elmész.-jelenti ki, mikor már kiment.... bazd tényleg!
De nem tehetek ellene semmit, hisz nem tehetem ki az utcára mikor elmegyek, és majd mikor hazajövök akkor meg beengedem... vagy mégis? Nem, nem csinálom!
Ha turkálni akar a cuccaim közt, turkáljon, ha az jó neki.... de már ideje indulnom.
Reggelizni sajna már nincs időm.
Felvettem a táskámat, majd elköszöntem anyámtól és Armintól, és indultam a suli felé.


Mikor beértem a suliba, bementem a terembe, ahol már mindenki jelen volt. 
Lepakoltam a cuccaimat, és beültem a padba.
-Szia, mi újság?-jött oda hozzám Rosa.
-Szia, semmi különös csak....-húztam el a számat.
-Csak?-kérdi.... most elmondjam neki, hogy Armin nálam aludt, mert a szülei elküldték? Ez magán ügy... nem? 
-Semmi, semmi...-legyintettem a kezemmel mosolyogva.
-Jó, amúgy hol van Armin? Vele szoktál jönni nem?-kérdi.
-Nem tudom hol lehet.-füllentettem.
-Értem, amúgy láttad ma Alexyt?-kérdi kissé suttogva.
-Nem, miért?-kérdem feszülten.
-Nézz oda.-mutat az ablak felőli padsorra.
Alexy a padban néz kifele szomorúan az ablakon..... biztos a tegnapi miatt.
-Szerinted mi a baja?-kérdi tőle barátnőm.
-Nem tudom... megkérdezted már?-kérdem.
-Igen, de nem válaszolt semmit.... még rám se nézett, csak tovább bámult kifele.... nem szokott ilyen lenni, biztos valami történt.-gondolkodik Rosa.
-Miért nem kérdezed meg te?-kérdi kedvesen.
-Hát oké.-húztam el a számat.
Odamentem Alexyhez.
-Szia Alexy, hogy vagy?-kérdem aggódva.
-Szerinted, hogy lennék? A tesóm elment itthonról és most meg fogalmam sincs hol lehet... a szüleim pedig már reggel itt hagytak a tudtom nélkül, csak egy cetlit hagytak ott.... egyedül vagyok.-fordul oda felém, és látom, hogy egy könnycsepp gördült te az arcán. 
-Nincs semmi baj.... tudom hol van Armin.-mondom kedvesen.
-Tényleg? Hol?-kérdi izgatottan.
-Khm... nálam.-mondom kínosan.
-Ó, akkor jó.-fújja ki a levegőt megkönnyebbülve.
-Akkor ez azt jelenti, hogy Armin visszaköltözhet.-mondom.
-Igen.
-Értem, majd suli után gyere át... de most megyek vissza a helyemre, mert mindjárt becsengetnek.-mondom, majd visszamentem a helyemre, ahol Rosa állt a padom mellett.
-Na, mi volt?-kérdi kíváncsian.
-Semmi különös, csak.... meghalt a macskája.-hazudom.... ez milyen hazugság volt?
-Értem... szegényke.-biggyeszti le az ajkát.
Majd ezután becsengettek.
Fizika volt az első óra.... de utálom, és elfelejtettem megcsinálni a házimat.
Még az a jó, hogy hátul vagyok, így nem tudja megnézni.


Majd miután vége lett a hosszú, és unalmas órának, kíváncsi voltam, hogy vajon most mit csinálhat Armin.
Mikor kiment a tanár, felhívtam Armint.
-Háló, mi újság? Mit csinálsz épp?-kérdem.
-Szia, épp animét nézek... a laptopodon.-mondja.
-Melyiket?-kérdem.
-Épp a Fairy Tail 216. részét nézem.... te szoktad nézni?-kérdi.
-Igen, imádom azt az animét... a kedvencem belőle Natsu.-mondom izgatottan.
-Nekem is, de Grey se rossz.
-Aha, de most már leteszem, szia.... ja, és ne nyúlkálj majd a cuccaim közt.-mondom.
-Oké, persze... na szia.
Majd letettem.
Nem volt túl meggyőző az a " Oké, persze " ..... na mind egy.

Csak ki kell bírnom még  4 órát, aztán mehetek haza.... Alexyvel kíséretében.



Mikor vége lett az óráknak, végre mehettem haza.

Az úton Alexyvel sokat beszélgettem.. kissé értelmetlen dolgokról, látom már jobb kedvű... hisz mosolyog.
Mikor megérkeztünk kinyitottam a kapuajtót, és Alexy gyors tempóval ment be a házba.
-Itthon vagyok.-kiabálok fel, hogy meghallja Armin a szobámból... biztos ott van.
Jött le a lépcsőn Armin, és látja, Alexyt mellettem.
-Alexy, mit keresel itt?-kérdi testvérétől.
-Érted jöttem... a szüleink már elmentek, gyere haza.-mondja Alexy.
Néz rám Armin válaszra várva.
-Ez a te döntésed.-nyújtom fel védekezően a kezem.
-Értem... oké, hazamegyek.-mondja kis mosollyal az arcán.
Majd, Armin felvette a cipőjét.
-Na, akkor szia... jó volt itt lenni.-csókol meg Armin.
-Szia, jó volt, hogy itt voltál.-mondom, majd elköszöntem Alexytől is, majd elmentek.
Most jut eszembe... anya hol van?
-Anya.. itthon vagy?
-Igen, csak épp főzök.-hallok egy hangot a konyha felől.
-Hm... finom illatot érzek.... csak nem grízgaluska leves?-kérdem.
-De az... mindjárt kész... addig ülj le az asztalhoz.
Leültem az asztalhoz, és vártam a kedvenc levesemet elém... hmm.
Nem kellett sokáig várni, mert mikor anya kész lett, letette elém a levest, és mikor már megbizonyosodtam róla, hogy kihűlt, akkor már kezdtem enni.

Mikor megettem a levesem, megköszöntem, majd elmostam magam után.
Azután felmentem a szobámba kockulni... na meg animézni.

Megnéztem vagy hét részt a Kaichou wa maid-samaból.... a kedvenc animéim közé tartozik, majd ezután a Kamisama Hajimemashitát és még sok mást.
Miután már éreztem, hogy ég a szemem, átvettem a pizsimet, és lefeküdtem aludni... vajon most mit csinálhat Armin?

(Bocsi a késésért, de van egy " kedves" bátyám aki éjjel nappal szeret gépezni..... és csak akkor enged oda, mikor épp alszik vagy eszik... pfff.
Na mind egy... most már harcolni fogok a gépért xD , de végre befejeztem a 19.fejezetet. :D