34.fejezet Találkozás

(Sziasztok, sajnálom amiért nem folytattam a sztorit, de időm se, és ihletem se volt és most suli van így végképp :/ de megpróbálom hozni az új részeket! Majd nem tudom, hogy ez a rész után mikorra a várható a kövi, de minél hamarabb hozom :) :D) de addig is, jó olvasást! :3 Ja és UI: Nincs tej a hűtőben :c xd



 -Na, és mi a helyzet Lysanderrel? Jól mennek a dolgok?-kérdeztem Azusatól.
-Aha, már vagy 6 hónapja együtt vagyunk!-mondja nagy örömmel.
A parkban vagyok Azusaval, mivel tegnap megbeszéltük telefonon, hogy ma találkozunk, mivel Armin mondta, hogy ma ő biztos nem kel fel az ágyból... ha a lustaság fájna...
-Na és veled mi van? Arminnal még mindig együtt vagytok?-nézett rám nagy fekete szemeivel.
-Igen... amúgy nem vagy szomjas? Nekem már porzik a vesém.-nevetek fel.
-De, hozzak valamit inni?-kérdi.
-Nem, hozok én.-mondtam majd felálltam a padról és indultam el az italos stand felé.

Miután kifizettem a két italt elindultam vissza Azusahoz, de valaki nekem jött és kiborultak az italok egy másik emberre... hopi.
-E-Elnézést kérek.-néztem fel az idegenre aki háttal volt csurom vizesen.
-Semmi baj.-mondja rekedtes hangján.
Megfordult és mélyen a szemembe nézett.
-Szia, hogy hívnak?-villogtatta meg ezerwattos mosolyát.... mit akarhat?
-Amandának, még egyszer bocsánat amiért leöntöttem.-mondom az arcát fürkészve.
-Nincs baj...amúgy én Sam vagyok.-kacsintott rám.

-Hát oké Sam, még egyszer bocsi az előbbiért, de nekem már mennem kell vissza a barátnőmhöz...-mondtam.-Ó, és még vennem kell két italt... ismét.-teszem hozzá.
-Ne fáradj vele, kifizetem, ha nem bánod...
-De bánom, mivel nem is ismerlek de te már fizetnél is nekem két italt.-vágok bele a szavába.
-Ne haragudj, de... igazad van, bocsi.-gondolkodik el.
-Semmi baj, de most ha megbocsátasz, akkor mennék is vissza az italoshoz.-indultam is el.
-Várj!-fogta meg a karomat.
-Hm?-nézek hátra kék szemeimmel.
-Bár nem ismerlek, de szeretnélek megismerni.-mondja komolyan.
-Bocsi, de van barátom....-nézek rá.
-Jaj, nem úgy értettem, hanem mint barát... tudod, nagyon hasonlítasz egy számomra fontos emberre.-halkul el a hangja.
-Értem, és most hol van az aki számodra fontos?-kérdem kíváncsian.
-Nem tudom... egyszerűen kilépett az életemből és elment.-sötétül el a tekintete.
-Izé... mi lenne, ha én hívnálak meg egy italra? Elvégre leöntöttelek, ennyi jár neked.-más témára váltok, mert úgy látom, hogy nagyon megviselte őt ez....
-Hát... oké.-vidul fel.-De akkor biztos ne fizessem ki?-nézett rám világos barna szemeivel.
-Biztos.-majd ezzel le is zártuk a témát.

Odamentünk az italoshoz, majd mondtam az eladónak, hogy három narancs italt kérünk, majd miután odaadta, kifizettem és visszamentem (visszamentünk) Azusahoz... remélem nem fog rosszra gondolni.

-Mi tartott ilyen sokáig Ama...-nézett fel telefonja kijelzőjéről, majd meglátta mellettem Samat.
-Öm... szia.-mondja meglepetten barátnőm.
-Szia.
-Azusa, ő itt Sam, Sam, ő itt Azusa.-mutatom be őket.-Ó, tessék az italod.-adom át neki az italát.
-Köszi.-köszöni meg, majd ezután 1 perc néma csönd lett.
-Amanda, elkísérnél a mosdóba?-kérdezte tőlem Azusa.
-Persze, mindjárt jövünk Sam.-állt fel a padról barátnőm, majd a mosdó felé tartottunk.

Mikor beértünk a mosdóba ő megállt előttem, és komolyan a szemembe nézett.
-Amanda...-kezdte el.
-Mi az?
-Miért van itt ez a fiú? Nem úgy volt, hogy ma egy csajos napot tartunk?-kérdi csalódottan.
-De igen, csak... mikor jöttem visszafele az italokkal, akkor nekem jött valaki, és én pedig leöntöttem őt, és így ismertük meg egymást...-magyarázom el neki a dolgokat.
-Áhá... szóval csak most ismerted meg őt...
-Igen...-mire akar kilyukadni?
-Szóval jobban elvagy egy vadidegennel mint velem... hát kösz...
-Nem! Dehogy is, csak nem akartam udvariatlan lenni vele miután leöntöttem.-nézek le a padlóra.
-Amúgy te akarsz tőle valamit? Az előbb még azt mondtad, hogy Arminnal vagy.
Meglepetten nézek fel rá, majd egyből szóra nyitottam a számat.
-Még szép, hogy még Arminnal vagyok! Szeretem őt... most komolyan, hogy képzelheted el rólam azt, hogy én kikezdenék egy vadidegennel?-nézek bele csalódottan a szemébe.
-N-Ne haragudj... én...
-Jobb, ha most visszamegyek Samhez, még a végén azt hiszi, hogy lerázom... neked nem muszáj jönnöd.-vágok bele a szavába, majd kilépek a mosdó ajtajából.


-Bocs, ha megvárattak, de nekem már haza kellene mennem...-mondom neki... nincs kedvem tovább a parkban tartózkodni.
-Oh máris? Hazakísérlek akkor, oké?-állt fel a padról.
-Nem kell, egyedül is menni fog...
-És a barátnőd hol van?-kérdi.
Lefagytam.
-Öm... neki is haza kellett mennie, mert... felhívta az anyukája, hogy beteg az öccse és ő nem tud hazajönni, ezért neki kell vigyáznia rá.-magyarázom el neki.... remélem nem látja rajtam, hogy hazudtam.
-Értem, de legalább félúton had kísérjelek haza, jó?-vigyorodik el.
Sóhajtottam egyet, majd beleegyeztem, mert láttam rajta, hogy ilyen könnyen nem lehet lerázni őt.



Mikor az utcámba jártunk, akkor már tudtam, hogy itt az idő búcsúzkodni.
-Nos, örültem a találkozásnak, remélem még találkozunk...
-Remélem is, szia- köszönt el tőlem, majd indultam is el hazafele.

Mikor hazaértem, lehúztam a cipőm, majd felmentem a szobámba ahol Armin ugyanabba a pózba maradt, mint amilyenben reggel láttam.... hát ez tényleg nem kelt fel egész nap.
-Na szia lustaság, milyen volt a napod?-kérdeztem mosolyogva, majd leültem az ágy szélére.
-Unalmas, mert nem voltál itt.-mondja, majd rám nézve... rögtön el is pirultam.
-Akkor legalább keltél volna fel az ágyról és nem lett volna unalmas a napod.-paskolom meg a fejét.
-Igaz... de amúgy neked milyen napod volt? Jó volt Azukával a parkban?-kérdezte tőlem.
-Ő nem Azuka, hanem Azusa, és igen jó volt.-hazudom neki... az elején jól éreztem magam, de a végén már szinte megutáltuk egymást... remélem kifogunk békülni.
-Akkor jó... nem bújsz ide hozzám? Amanda hiányom van.-tartotta felém a karját... ha most nem fejezi be, akkor a fejem olyan lesz mint egy érett almáé.
Odabújtam hozzá, majd ráfeküdtem a mellkasára.
-Olyan hosszú volt ez a nap...-mondom neki.
-Ja, alig vártam, hogy hazagyere.-ölel át.
-Akkor miért nem hívtál fel, hogy jöjjek haza?-mosolyodok el.
-Azért, mert azt akartam, hogy érezd jól magad a barátnőddel.-válaszolja rá.
-Oh, értem... cuki vagy.-puszilom meg az arcát.
-Tudom, hogy az vagyok.-mondja büszkén.
-Ja, és még szerény is...-forgatom a szemem.
-És, még az is.-neveti el magát.
-Hát persze, na de megyek lefürdök.-álltam fel az ágyról.
Majd miután kiléptem volna a szobából Armin megszólalt.
-Jöhetek én is?-nézett felém mosolyogva.
A szemébe néztem azzal a "te hülyének nézel" tekintetemmel, de nem vágta, úgyhogy inkább máshogy közelítem meg a dolgot.
-Ennyire akarsz jönni?-kérdeztem tőle, majd a csípőmre tettem a kezem.
Enyhén bólintott egyet.
-Akkor nem jössz.-nyújtom ki rá a nyelvem.
-Naaa... ha azt mondtam volna, hogy nem, akkor?
-Akkor is nemet mondtam volna.-mosolyodok el.
-Ez nem ér.-durcizik be.
-C'est la vie.-mondom neki. (francia,jelentése:Ilyen az élet)
-Mi? Nem tudom mit jelent, de biztos köze van ahhoz, hogy miért nem fürödhetek veled.
-Azt jelenti, hogy ilyen az élet, és azért nem fürödhetsz velem mert....-várjunk, miért is nem fürödhet velem? Á basszus (bocs csúnya szó xd) nem tudok kifogást találni.
-Hm, mert?
-Mert... á hagyjuk, mentem fürödni.-megyek ki a szobából.
-Várj már.-mondta, de addigra már a fürdőbe értem, és becsuktam az ajtót.
Levetkőztem, majd a zuhanyzóba megindítottam a vizet.



Miután végeztem, kiléptem a fürdőszobából, majd visszamentem a szobába átöltözni.
Beléptem a szobába, és Armin már az ágy szélén ült... na végre megmozdult.
-Tudod, hogy milyen gonosz vagy velem?-kérdezte még mindig duzzogva.
-Jó jó, bocs.-teszem fel védekezően a kezem.
-Nem bocs... itt várok rád nem tom mióta, és eltolsz magadtól.
-Tényleg bocsi.-nézek bele a szemébe, majd közelebb lépek hozzá,de ő nem néz rám.-Na, léci nézz rám, sajnálom.-fogom meg az arcát, majd felemelem, hogy rám nézzen.
Rám nézett, majd szóra nyitottam a számat.
-Szeretlek, nem akartalak eltaszítani magamtól.-mondom a legőszintébben.
-Én is téged, bocs az előbbiért.-fogja meg az arcom.
Pár percig elmélyedtünk egymás tekintetében, majd Armin lepillantott rám.... ja, igaz is, elfelejtettem átöltözni, és így egy száll törülköző van rajtam, majd arra eszméltem fel, hogy megcsókolt.
Visszacsókoltam, majd Armin ledobott az ágyra, majd hirtelen... csengettek... hát igen, mind mindig jól időzítenek.
Leszálltam Arminról, majd felvettem egy köntöst.
-Basszus, mindig jókor időzítenek.-túr bele a hajába.
-Hát igen, ez már megszokott.-mondom, majd kimentem a szobából.
-He, komolyan így akarsz ajtót nyitni?-kérdezte tőlem.
-Igen, biztos csak Azusa az, mindjárt jövök vissza.-puszilom meg, majd lementem a lépcsőn, és az ajtó felé vettem az irányt.
Kinyitottam az ajtót, és mint kiderült első ránézésre... nem Azusa állt ott.

33.fejezet Kemping vagy Buli?

-Gyerekek, én nagyon unatkozok.-nyöszörgött a konyhaszéken Armin.
Épp Alexynek segítek elkészíteni az ebédet, mert "valaki" nem hajlandó idevánszorogni a konyhába, és ezért inkább besegítek neki, nehogy megsértődjön.
Tegnap náluk aludtam, ezért, úgy döntöttem, hogy ma az egész napot velük töltöm.
-U-nat-ko-zom!-szótagolta el Armin unott hangon.
-Jól van, erről most mi tehetünk?-vetette oda neki Alexy testvérének.
-Nem, csak... annyira uncsi itthon ülni és nem bulizni...-mondja száját húzva... komolyan, úgy viselkedik mint egy gyerek.
-Hát igen...-mondom, majd tovább folytatom a sütést... omlettet sütök, hm...
-Mi lenne, ha elmennénk kempingezni?-kérdezte csillogó szemekkel Alexy.
-A szabadban aludni?  Internetkapcsolat nélkül?Azt már nem! Inkább menjünk el egy klubba és igyunk!-lelkesedett fel Armin, majd meghallottam a cicát, ahogyan felkúszott Armin lábán és az ölébe bújt.
-Úgy látom nagyon megszeretett az a macsek.-mondom mosolyogva.
-Jah, de még most se adtunk szegénynek nevet.-mutatóujjával az ártatlanul szunyókáló cicára mutatott.
-Hm... akkor legyen a neve... Kuro!-jelentettem ki.
-Egyszerre fordult ide mind a két iker, de Alexy inkább visszafordult, nehogy odaégjen az omlett.
-Kuro... ez tetszik.-simogatta meg a macskát.
-Nekem is tetszik a Kuro név ,de az mit jelent?-kérdezte Alexy.
-A Kuro szó, más szóval fekete.-magyaráztam el neki.
-Aha, értem.-motyogta Alexy, majd tovább folytatta amit csinál, majd csatlakoztam hozzá.
-Na szóval, visszatérve a kempingezéshez... SZÓ SE LEHET RÓLA!-mondta Armin határozott hangon.
-Ezt nem csak te döntöd el! Ami, szerinted?-néztek rám a fiúk választ várva.
-Nekem édes mindegy, hogy mi, de ha választanom kellene inkább buliznék, bocsi Alexy.-nézek bocsánatkérően barátomra.
-Nem baj, akkor ma buli van srácok.-mosolyodik el, majd mondta, hogy figyeljek oda, mert különben odaégetem... és hát egy kicsit oda is égett, de nincs para...
-Na, akkor ma berugunk?-kérdezte Armin felpörögve... az előbb eljátszotta a hattyú halálát a széken, most meg már fel van pörögve.
-Naná!-mosolygok rá, majd végre befejeztük Alexyvel az omlett sütögetést... végre!
Kitettem a tányérokat az asztalra, majd leültünk és nekiláttunk enni.



*



-Indulhatunk már?-kérdezte Alexy felkiáltva a fürdőbe, ahol épp a hajamat vasaltam.
-Persze, kész vagyok!-húztam ki a vasalót a konvektorból, majd lementem az emeletről, és odasétáltam az ajtóban álló fiúkhoz.
-Hú, dögös vagy Ami.-fogta meg a derekamat Armin, majd odahajolt a fülemhez, és lágy hangján megszólalt.
-Kinek csípted így ki magad?-kérdezte kacéran, majd a fülem mögé dugott egy kósza hajszálat.
Fekete miniruhát vettem fel, mellé egy szintén fekete, szegecses magassarkút.Füstös sminket viseltem, és enyhén vörös rúzs fedte ajkamat, a hajamat pedig csak szimplán kivasaltam.
-Természetesen Alexynek, ki másnak?-néztem rá szemtelenül, majd elmosolyodtam.
-De gonosz vagy!-mondja Armin apró sértődöttséggel.
Armin egy szeméhez illő kék inget viselt, mellé egy koptatott farmert, Alexy pedig egy "Smile" feliratú fehér pólót, hozzá egy szintén koptatott farmert.
-Jól van na, neked, csak ne duzzogj.-halkan felnevettem, majd nyomtam egy puszit az arcára.
-Nos, mehetünk.




Miután befizettük a belépőt, és megkaptuk a karszalagot, bementünk a klubhelyiségbe, hangos zene csapta meg a fülünket, ahol már javába folyt a buli.
-Armin, táncolunk?-kérdeztem tőle hangosan, mivel elég nagy volt a zaj.
-Tessék?-hajolt oda az arcomhoz.
-Jössz táncolni?-mondtam a fülébe.
-Persze!-eresztett meg egy félmosolyt.
-Alexy, te is... jössz...?-néztem körbe, és észrevettem, hogy Alexy nincs itt... hova mehetett?
-Vajon hova ment?-kérdeztem Armintól.
-Ki tudja, biztos elment csaj... vagyis fiúzni... néha elfelejtem, hogy Alexy meleg.-vakarta meg a fejét.
-Ja, akkor jó, gyere menjünk.-kézen ragadtam Armint, majd a tömeg felé kezdtem el húzni, ahol már javába táncoltak.



*


Vagy egy órát táncoltunk és ittunk, mire Alexy jelent meg előttünk a pultnál egy fiúval... hm, Arminnak igaza volt, a végén tényleg bepasizott Alexy.
-Sziasztok, elmentem Luissal, csak ezért mondom, hogy ne keressetek ha nem találtok.-köszönt el tőlünk és eltávozott a fiúval.
-Úgy látom, hogy a tesód máris bepasizott.-bököm oldalba nevetve, majd megfogta a vodkával teli poharamat, majd fenékig lehúztam.
-Ja, na jöhet még egy kör?-kérdezte mosolyogva, majd bólintottam egyet.




-Armin, én azt hiszem berúgtam.-jelentem ki kuncogva.
-Hah, úgy látom nemigen bírod a piát... ezt észben tartom, nehogy gy járj, majd a közeljövőben, mint most.-neveti el magát halkan.
-Armiiiin mer' van az, hogggy neked ilyenn szép szemed vann? Nekemm meg illyen csúnyaa...-mondom neki kissé össze-vissza beszélve, de érthetően, asszem.
-Na jó, te részeg vagy, menjünk haza.-ereszt el egy mosolyt, majd segített felállni.
-Nemááááár, én még bulizni akarooook! Gyeree legalább egy táncot!-nyöszörögtem neki, és úgy látom, hogy bejött nála. Megfogtam a kezét, és húztam vissza a tömegbe.
A nyaka köré kulcsoltam a kezeimet, majd úgy közelebb húztam magamhoz. Látszólag tetszett neki, mivel átfogta kezeivel a derekamat, és az arcával közeledett felém... megcsókolt.
Automatikusan visszacsókoltam, majd vadul beletúrtam a hajába.
Égett az egész testem az érintésétől és ahogy csókolt, és ezt az érzést sose akartam, hogy elmúljon.
Ezt Armin bizonyára észre is vett, mivel elhajolt tőlem tisztes távolságba, majd komolyan belenézett a szemembe.
-Mi a baj?-lepődök meg.
-Részeg vagy, gyere hazamegyünk.-fogta meg a kezemet határozottan, mégis gyengéden, majd kivezetett az épületből.

Utolsó emlékem az volt, hogy Amin hazavitt taxival hozzájuk és próbált józanítani.


*


Mikor felkeltem sajgott a fejem a tegnapi bulizás miatt... biztos sokat ittam, maradtam volna a kempingezésnél.
Észrevettem, hogy nem a saját ágyamban fekszem hanem az Arminéba.
Megfordultam az ágyon, majd Armint vettem észre, aki féloldalas mosollyal támaszkodott könyökével a párnáján.
-Jó reggelt, jobban érzed magad?-kérdezte tólem, én pedig aprót bólintottam egyet, majd a fejem után kaptam.
-Aha, csak egy kicsit fáj a fejem.-mondom fejemet fogva.
-Oh, igaz is...-nyújtott felém egy fájdalomcsillapítót és egy pohár vizet.
-"Nem" köszönöm.-vettem be a gyógyszert, majd ittam rá vizet... azért mondtam, hogy "nem" köszönöm, mivel azt mondják, ha megköszönöd a gyógyszert, akkor nem fog hatni...
-"Nem" szívesen.-mondja mosolyogva-Amúgy elég "vad" voltál tegnap este.-hangsúlyozza ki Armin a "vad" szót. Majdnem félrenyeltem mikor ezt kimondta... mit csinálhattam én tegnap este? Várjunk csak....
Felemeltem a takarót és észrevettem, hogy pizsamában vagyok... biztos átvettem az éjjel vagy....
Gyanakodva néztem Armint, majd megszólaltam.
-Átöltöztettél?-kérdem tőle a lehető legtermészetesebben.
-Igen, mivel nem akartam, hogy abban a szűk ruhában aludj el, ezért inkább átöltöztettelek... legalább nem meztelen vagy, mert akkor tutira azt hinnéd most, hogy részegen lefektettelek.-magyarázza meg Armin.
-Oké... de azt, hogy értetted, hogy vad voltam?-kérdem a válaszára várva.
-Mondjuk úgy, hogyha nem hoztalak volna el időben a klubból... most nem lenne rajtad ruha.-neveti el magát én pedig elvörösödtem-Ja, és még itthon is próbálkoztál, de azután bealudtál.-fejezi be a mondatot.
Soha többé nem iszok alkoholt... majd csak 1-2 hónap múlva.
-Egy darabig biztos lehetsz abban, hogy ebben a hónapban nemigen fogok piához nyúlni.-mondom határozottan.-Na, de most folytatom szunyókálásomat, ha nem baj.
-Dehogy baj, amúgy is még csak 7 óra van... egy kicsit korán keltünk attól függetlenül, hogy berúgtunk.-mondja, majd a könyökét levette a párnáról és helyette rátette a fejét és felém fordult.
-Hm... vajon hol lehet Alexy?Nem láttam itthon.-tűnődik el.
-Biztos az új, "pasijával" van... azzal a Luissal vagy kivel.-kuncogok.
-Jah tényleg, na mind egy...
Becsukta a szemét, én pedig kihasználva a pillanatot, rátettem a fejem a mellkasára és úgy próbáltam elaludni, erre Armin pedig átölelt és úgy aludtunk vissza.... bár mi lett volna, ha a kempingezést választom? Hm... talán akkor is berúgtam volna... vagy kitudja... hihi.

                                                                 (Végül a macska neve Kuro lett :D)

Fejezetek

Bemutatkozás
1.fejezet Első nap a Sweet Amorisban

2.fejezet Az ott alvás

Hogy miért is írom ezt a blogot

3.fejezet A megmentő

4.fejezet Mi van velem?

5.fejezet Zavaros érzelmek

6.fejezet Zavaros érzelmek 2

7.fejezet Szerelem vagy Barátság

8.fejezet Még több bonyodalom

9.fejezet Buli

10.fejezet Randi

11.fejezet Armin beteg, új barát, és apa?

12.fejezet Kínos kérdések sorozata

13.fejezet Elrabolva

14.fejezet Bál

15.fejezet Halloween buli

16.fejezet Mi lesz ezután?

17.fejezet Komolyan, most kellett érkeznie?!

18.fejezet Egy érdekes nap

19.fejezet Armin visszaköltözik

20.fejezet Régi barát

21.fejezet Mikulás buli

22.fejezet Beszéljük meg

23.fejezet Strand

24.fejezet Tévedés

25.fejezet Egy jó nap... vagy mégsem?

26.fejezet Armin szemszög

27.fejezet Armin szemszög 2

28.fejezet Ismét minden happy

29.fejezet Nem költözök!

30.fejezet "Mit tegyek?"

31.fejezet Elkéstem... vagy mégsem?

32.fejezet Végül minden rendbe jött
33.fejezet Kemping vagy Buli?

A Történetről

Amanda Hiller, 17 éves kamasz lány, akinek a szülei külföldön dolgoznak, ezért ő egyedül él, bár a szülei fizet neki mindent, mivel nem akarják, hogy még dolgozzon, inkább a tanulással foglalkozzon.
Vajon, hogyan fogja elkezdne új életét? Lesznek olyanok, akik elfogadják őt? Szert tesz, majd a szerelemre?

32.fejezet Végül minden rendbe jött

(Sziasztok, bocsiiiiiii a késésért, csak nagyon kellett tanulnom az utolsó 2-3 hétben, mivel már zártak volna lefele minket mindenből, ezért bele kellett húznom... szerencsére németből megkaptam a 4-est xD, na mind egy, jó olvasást :D)

Elérkezett a júni. 8.-a, Arminnal feszülten várjuk a reptéren a szüleimet.
-Ne aggódj, minden rendben lesz.-mondja Armin biztatóan, de láttam rajta, hogy ő is ideges.
Aprót bólintottam, majd megfogtam a kezét, majd körülnéztem.
Sokan vannak itt annak ellenére, hogy még csak reggel 7 van... biztos ők is várják haza a szüleiket... bár én most nem azért várom a szüleimet, hogy örüljek most nekik, hanem azért, hogy elmondhassam végre nekik, hogy ne szóljanak bele az életembe.
Gondolatmenetemet Armin szakította meg.
-Hé, asszem ez az ő gépük ami épp megérkezett.-mondja kifelé nézve az ablakon.
-Igen ez az ő gépük.-mondom... kezdek egy kicsit bepánikolni, mi van, ha idegességemben elkezdek remegni? És, ha elkezdenek velem kiabálni itt mindenki előtt?
Nem gondolhatok most ilyenekre... csak pozitívan Amanda, nem lesz itt semmi gond.
-Ami, látom, hogy nem érzed jól magad, akarod, hogy inkább én beszéljem meg velük?-kérdezte Armin.
-Nem, képes vagyok rá... elegem van, hogy mindig csak parancsolnak nekem, ezért is festettem be a hajam, hogy tudják, hogy nem parancsolnak többé nekem.... de hiába volt, és ezután költöztünk el, és engemet otthagytak egyedül egy üres házban.-mondom számat húzva.
-Oh... én...
-Amanda!-hallottunk hátunk mögül egy ismerős női hangot... anyám rohant utánam apát otthagyva a csomagokkal küszködve, de aztán... észrevette Armint... hogy nem lehetett elsőre észrevenni? Hisz itt áll közvetlen mellettem!
Ezután mikor meglátta, abbahagyta a rohanást és elkezdett lassan sétálni felénk.
Mikor megérkezett, megállt Armin előtt, és mintha szikrákat küldött volna felé... elég ijesztő volt.
-Armin, nem ezt beszéltük meg... arról volt szó, hogy szakítasz Amandával, de úgy látom, hogy kimagyaráztad a helyzeted, mert akkor nem fognátok egymás kezét.-néz le a kezünket.
-Nos... a tini szerelem mindent legyőz úgy látom... na, de Amanda most szépen velünk jön külföldre... nincs apelláta!-mondja szigorúan anya.
-Nem! Nem megyek sehova... csak azért jöttem ki a reptérre, hogy elmondjam nektek, hogy többé nem kezelhettek engem úgy, mint egy tárgyat... mindig ide-oda cipeltek, és engem meg se kérdeztek, hogy ez nekem jó-e... és képzeld... kurvára nem jó így nekem...!-már érzem, hogy potyognak a padlóra a könnyeim, de nem akadályoz meg abban, hogy tovább folytassam a mondandómat.
-Érted már? Itt akarok maradni... most jelenleg ez az életem... nem szakíthatod el tőlem azokat az embereket akiket szeretek.-ránéztem Arminra, majd ő megszorította gyengéden a kezem.
Anya csak néz... egyszer rám, egyszer pedig Arminra... most biztos gondolkodik valamin.
-Huh... drágám, máskor ne rohanj el így, nem tudom egyedül cipelni ezt a sok holmit.-jött oda hozzánk apa nagy csomagokkal a hátán.
-Ha? Mi ez a csend? Tán gyászoltok vagy mi?-neveti el magát apa... meg kell, hogy mondja apa viccei, elég rosszak szoktak lenni, de nem tehet róla az ember.
-Drágám...-kezd bele anya.
-Hm?
-Szeretnéd, ha itt maradna Amanda?
-Hát az attól függ... kincsem... itt akarsz maradni, vagy jössz velünk ki külföldre?-kérdi apa tőlem kedvesen... nem hiába vagyok apás.
-Itt szeretnék maradni, ha nem gond.-higgadtam le egy kicsit... végre már nem izgulok annyira mint az előbb.
-Nem gond az, de biztos vagy benne? Mert elég hosszú az út innentől-idáig, és nem olcsó mulatság ez a repülés.. bár ezt most a főnökünk fizette, haha.-kacag.
-Igen, biztos vagyok benne.-mondom határozottan.-Köszönöm szépen.-ölelem át őket.
Váratlanul érte őket, de azért visszaöleltek.
-Na, akkor ti most vissza is mentek egyből a másik géppel vagy.... most mi lesz?-kérdeztem tőlük.
-Hát úgy lenne, mivel nincs nálunk bőrönd, de a legközelebbi gép délben indul.-néz rá apa az órájára.
Kivettem a telefonom a zsebemből, majd megnéztem az időt, még csak 7:27 van... addig felesleges itt várniuk órákat.
-Mi lenne, ha addig nálam lennétek?-kérdeztem tőlük.
-Jó... akkor indulás.-mondja anya.
Kimentünk a reptérről, majd indultunk is haza.
Anya és apa lelkesen beszélgetnek nekem és Arminnak az utukról, hogy milyen idegesítő ember volt a repülőn, aki mindig mondogatta nekünk, hogy itt fogunk meghalni, mert felrobban a gép, meg hogy legalább valami dögös nőcske szolgálná fel nekik a kaját meg ilyenek.. pff én már rég felrúgtam volna székestül... de mind egy is.
A szüleim előre mentek, mi meg Arminnal hátuk mögött ballagtunk hazafelé.
Arminhoz fordultam és nyomtam egy puszit az arcára.
Felém fordult, majd elmosolyodott.
-Most be kell érned ennyivel, köszi, hogy mellettem vagy.-nézek rá mosollyal az arcomon.
Armin beletúrt a hajamba, majd közelebb húzott magához és megcsókolt.
-Ennyivel úgyse érném be-nyújtsa ki a nyelvét, én pedig elpirultam.
-Amúgy...
-Amúgy mi?-kérdem tőle.
-Amúgy... imádom látni ahogy elpirulsz.-mondja vigyorogva, én pedig jobban elpirultam.
Látta, hogy még pirosabb lettem, ezért kacagott egy kicsit, én pedig gyomorszájon vágtam, hogy hagyja abba, de még így is nevetett... bár halkan, de én hallottam.
Majd tovább indultunk hazafele.



*



 -Amanda, hoznál nekem egy pohár vizet?-kérdezte tőlem apa.
A kanapén ülve anyával épp valami konyhás műsort néztek.
-Igen, pillanat.-mondtam, majd a konyha felé vettem az irányt.
Bár Arminnak haza kellett mennie, mivel visszajött Alexy és nem hagyhatja mindig egyedül, mivel Alexy elég féltékeny típus... hát ilyen a mi Alexynk.
Miután megtöltöttem a poharat vízzel, bementem a nappaliba és odaadtam apának a vizet.
-Tessék.-adtam át a poharat.
-Köszönöm.-mondta, majd tovább nézte a műsort.... úgy látom jól elvannak.
Ránéztem az órára, 10:46.. ilyen gyorsan telik az idő? Hát nem csoda... hisz nyár van.
Leültem a szüleim mellé a kanapéra, majd velük együtt néztem a tv-t.
Egyszer csak megszólal anya telefonja.
-Halló?
-...........
-Ó, értem.
-...........
-Rendben.... viszlát.-letette.
-Minden rendben anya? Egy kicsit csalódottan tetted le a telefont.-ráncoltam össze a homlokom.
-Semmi, csak... felhívott a főnökünk és azt mondta, hogy előbb kell visszamennünk.-néz rá apára.
-Akkor... már most indulnunk kell?-kérdezte apa.
-Sajnos igen, a főnök felhívta a reptért, hogy mihamarabb küldjön ide egy repülőt.-mondta.
-Értem, akkor induljunk.-mondta apa, majd felállt a kanapéról és elindult az ajtó felé anya kíséretében.
-Hé, nem kísérhetlek ki titeket a reptérre?-kérdeztem tőlük.
-Nem kell drágám, majd még találkozunk, szia, vigyázz magadra.-kimentek az ajtón, elköszöntek tőlem, és már indultak is utukra.
Visszamentem a nappaliba, leültem a kanapéra és tovább néztem azt a főző műsort.... egyedül olyan uncsi.
Kivettem a zsebemből a telefonom, majd elkezdtem tárcsázni Alexy számát... nem szeretnék egyedül maradni itthon, inkább megkérdem Alexyt, hogy náluk lehetek-e.
-.... Igen?-szólt bele Alexy.
-Szia, Ami vagyok, nem bánnád, ha átmennék nálatok? Nem szeretek egyedül lenni itthon.-mondom bele a készülékbe.
-Hát persze, ezt meg se kellett volna kérdezned, mert téged szívesen látlak nálunk.-mondja kedvesen.
-Köszi, aranyos vagy, akkor indulok is, hello.-le is tettem.
Eltettem a telefonom a zsebembe, majd indultam is Alexyékhez.




Megérkeztem. Bekopogtam az ajtón, majd vártam, hogy valaki ajtót nyisson.... de nem történt meg... hmm, pedig nemrég hívtam fel Alexyt.
Ismét kopogtam, de semmi... majd inkább benyitottam rájuk, és ami fogadott nevetséges volt.
Armin és Alexy egy kis macskát üldöznek fel-alá járkálva a házba, és úgy látom, hogy tiszta rumli van... hát ezek.
Beljebb mentem, majd végre észrevettek.
-Óh, hello, bocsi, hogy nem nyitottam ajtót, csak el vagyok foglalva.-mondja Alexy fejét vakarva.
-Azt látom... volt már amúgy macskátok?-kérdeztem tőlük.
-Nem, miért?-kérdezték az ikrek egyszerre, majd egy sóhajtással lehuppantak a kanapéra.
-Azt látom... nem így kell elkapni egy cicát.-mondtam nekik, majd a cica felé vettem az irányt.
A kanapé sarkánál gubbasztott.
Odamentem hozzá, majd hagytam némi távolságot köztünk, hogy ne féljen tőlem, majd óvatosan kezdtem el felé nyújtani a karomat, és mikor láttam, hogy nyugodt, lassan megsimogattam a feje búbját és felkaptam az ölembe.
-Na, ennyit nem tudtatok?-kérdeztem tőlük mosollyal az arcomon és leültem hozzájuk.
-Épp ezt akartam én is csinálni az előbb, mikor még nem voltál itt.-mondta Armin mosolyogva.
-Aha persze... azért kergetitek ezt a cicát vagy 20 perce, mi?-kérdeztem tőlük nevetve.
-Nem is, csak 15 perce kergetjük.-mondta Alexy apró sértődöttséggel.
-Majdnem.. amúgy honnan van ez a cukiság?-ölelem át a macskát.
-Anya és apa vette mikor még náluk voltam, mert mondtam nekik, hogy Arminnal szeretnénk egy házi kedvencet, és így nem unatkoznánk annyira stb. stb.-hadarja el gyorsan.
-Értem, és mi a neve.-kérdeztem tőlük.
Összenéztek, majd egy "ö"-t kaptam válaszul.
-Miért nem adtatok még nevet ennek a cicusnak?-kérdeztem, majd felemeltem a cicát, hogy jobban szemügyre vehessem.

-Hm... fekete szőre van fehér tappancsokkal és szürke a szeme.-vizsgálom meg.-És fiú...-mondom végül... szerintem ezt már ők is észrevették, de azért mondtam.
-Nem lehet más neve mint... Wendy.-bököm ki.... igaz, hogy nem fiú néz, de azért szerintem illene rá ez a név.
-Wendy?-kérdezték a fiúk összenézve.
-Igen... miért? Nem jó?-kérdeztem tőlük szomorkásan.
-De, csak... lehetne más neve is, mint például.... Foltos.-mondja Alexy büszkén.
-Ez komoly tesó? Akkor inkább Foltos helyett lehetne Tappancs.-törte le Alexy szarvát Armin.
-Jól van na, akkor te mit javasolsz? Mi legyen a neve?-kérdezte Alexy testvérétől.
-Hm... hát akkor legyen... Darius!-mondja Armin nagy lelkesedéssel.
-Komolyan Armin? Darius a LoL-ból?-nézek rá értetlenül.
-Miért ne? Ha már lehet Wendy vagy Foltos, akkor Darius miért ne lehetne.-mondja duzzogva.
-Jó, igaz, de akkor mi legyen?-kérdeztem.
-Ó, majd akkor holnap eldöntjük, ha nem ma.-mondta Armin.
Alexyvel bólintottunk egyet, majd mondta, hogy neki még el kell mennie bevásárolni, mert "valaki" nem ment, míg ő nem volt otthon egész héten, ezért most üres a hűtő.
Arminra néztem felhúzott szemöldökkel, ő pedig védekezően felemelte mindkét karját, hogy ő nem csinált semmi rosszat.Elnevettem magam, majd annyit vettem észre, hogy Alexy kiment az ajtón.
-Na, mit csináljunk?-kérdeztem a cicától, akit még mindig a kezemben tartottam.
Nézek bele cuki szürke szemeibe, majd válaszul egy "meow"-ot kapok... jaj, de cuki! >//3//<
-Látom nagyon szereted a macskákat.-mondja Armin, majd megsimogatta a macskát.
-Aha... kiskoromban volt egy macskám, de nem sokáig, mivel a szomszédunk udvarában patkányméreg volt, és rendszeresen járt át oda a macskám, így másnapra meghalt.-mondom számat húzva.
-Az rossz lehetett... és kaptál újat?-kérdi.
-Nem, sajna.-mondtam.
-Nos... akkor legyen ez a macska egy ajándék neked... sajnos nem adhatjuk neked, mert akkor Alexy kiverné a hisztit, de tekintsd úgy ezt a macskát, mintha a tiéd lenne.-mondja Armin mosolyogva.
-Köszi Armin.-letettem a macskát, majd átöleltem Armint.
-Mindig örömöt tudsz szerezni nekem.-mondom a fülébe súgva és elengedtem.
Megfogta az egyik kezével az arcom Armin és mélyen a szemembe nézett.
Lassan, gyengéden csókolt meg, amit viszonoztam is, majd a másik kezével beletúrt dús hajamba.
-Megjöttem!-hallottuk meg Alexy hangját... egyből elváltunk egymástól.
Megfogtam a cicát és leültünk Arminnal a kanapéra.
-Na, hiányoztam?-jött be Alexy, majd bement a konyhába.
-Mit csináltatok még nem voltam? Találtatok nevet a cicának?-kérdezte.
-Nem, nem találtunk neki nevet, hogy mit csináltunk?... Macskáztunk, ez egyértelmű.-válaszolja Armin tesójának.
-Aha, macskáztatok... Armin, a te macskád neve Amanda?-kérdezte a konyhából Alexy... rögvest elpirultam.
Armin is szintúgy.

-Na mind egy, gyertek a konyhába, készítettem szendvicseket.-mondta, majd felálltunk a kanapéról, és elindultunk macskával a kezembe a konyhába.

Örültem, hogy végre minden jóra fordult és nem kellett végül kiköltöznöm külföldre, amit egyáltalán nem akartam, és így itt maradhatok a barátaimmal, és azzal akit szeretek.


(Kommentbe írjátok le, hogy ti milyen nevet adnátok a cicának :D :) Szerintem jövő héten várható új rész, addig is viszlát. ;))

Sziasztok!

Sziasztok... nos, ez sajna nem egy új fejezet lesz, hanem egy bejelentés.
Még pedig az, hogy kaptam három díjat, és ezt szeretném megköszönni :) ^^

Liebster Blog Award

Jelentése: A legjobb blog

Ezt a díjat bloggerek adják bloggereknek.

Szabályok:

Írd le, hogy kitől kaptad!

Írj magadról 10 dolgot!

Válaszolj 10 kérdésre!

Tegyél fel 10 kérdést!

Küld tovább 10 embernek!

Köszönöm a díjat:Lulu Baba-Szőke vagyok, szőkének is látszok
                            Melissza Szommer-Night Changes
                            Nagy Noémi-A fekete gyémánt
                            Rias Dragneel-A démoni sors

10 dolog magamról: 
1.Imádok animézni!
2.Szeretem a brokkolit. (bármilyen hülyén hangzik, de igaz xd)
3.Nem szeretem, ha dirigálnak.
4.Szeretek olvasni.
5.Viszonylag jó tanuló vagyok (bár nem szín 5-ös mindegyikből, de igyekszem, hogy az legyek xd)
6.Szeretnék Japánba költözni.
7.Elszeretnék menni Franciaországba megnézni a Mosa Lisát. *.*
8.Mindenhova biciklivel járok. (utálok gyalog menni valahova)
9.Van egy nővérem és egy bátyám.
10.Mindig hülyéskedem a barátokkal.

Lulu kérdései:

1. Mi volt életed legboldogabb pillanata?
Mikor megkaptam életem legelső érintőképernyős telefonját *.* xD
2. Ki az, akiért bármit megtennél?
Az édesanyám.
3. Hova költöznél legszívesebben?
Japánba.*o*
4. Van olyan dolog, amit szenvedélyesen gyűjtesz?
Igen,  gémkapcsokat. xDD
5. Mi a kedvenc filmed?
Chihiro szellemországban. (ez inkább olyan animációs film, de nagyon szeretem :D)
6. Mióta írsz?
Augusztus óta, vagyis nyár óta. xd
7. Honnan gyűjtöd a blogodhoz az ötleteket?
Van egy kedves barátnőm, akinek mindig elmondom, hogy mit gondoltam ki a következő fejezethez, és ő pedig elmondja, hogy mit helyeselne és, hogy mit nem, én pedig azzal kiegészítem fejben. xd
8. Mi a véleményed a világ végéről?
Az a véleményem, hogy nem is csodálkoznék, ha vége lenne, mivel a földet már rég bemocskolták, szóval az lenne a véleményem, hogy pánikba esnék igaz, de legalább tudnám, hogy ez mind az emberek hibája... vagyis a miénk.
9. Hogyan írnád le a személyiségedet egy szóval?
Bohó. :)
10. Ki/kik a kedvenc énekesed/bandád?
Hát... nekem nem szokott olyanom lenni, ezért erre nincs konkrét válaszom. xd 

Melissza kérdései:
 

1. Melyik a kedvenc sorozatod?

Nekem nincs kedvenc sorozatom, csak animézek. xd

2. Milyen fajta zenéket szeretsz hallgatni?

Olyan... anime fajtákat.

3. Tornacipő vagy magas sarkú?

 Is-is.

4. Ha nyernél a lottón egy utazást Japánba, melyik helyeket néznéd meg legszívesebben?

Hokkaido, Kyushu, Tokyo, Shikoku, Honshu... meg a jukata és kimonó üzleteket, és a manga-anime áruházakat. xD

5. Melyik a legjobb tulajdonságod?

 Az, hogy nem adom fel.

6. Melyek a kedvenc blogjaid?

A fekete gyémánt, A vörös vagyok, de mintha szőke lennék, a szőke vagyok, szőkének is látszok, az eltévedt angyal, a pixelrózsa, az élemet játékai és legvégül a vörös minden árnyalata.

7. Melyik a top 3 kedvenc animéd - ha van?

Van bizony :D Kamisama hajimemashita, Kaichou wa maid-sama, és a Attack on titan (Van még egy csomó, csak nekem ezek tetszenek a legjobban... ja meg a Kuroko no basuke is!)

8. Ki a legnagyobb példaképed?

A szüleim... meg George Clooney xD

9. Melyik az a 3 hely, amit te is szeretsz és a barátnőid is?

Japánt *.* a DM-t xd és a standot.

10. Kávé vagy tea?

Természetesen Tea :)

Noémi kérdései:

1. Hány éves vagy?

14

2. Mennyire teszi ki az írás az életedet? 

Hát... nem nagyon teszi ki, de azért szoktam az egyik barátnőmmel arról fecsegni. xd

3. Van célod az írással, vagy csak hobbi?

Csak hobbi, régen író szerettem volna lenni, de ahhoz nagyon lusta vagyok. xD

4. Világjáró vagy, vagy inkább otthon ülsz?

Otthon ülök, de világjáró akarok lenni.

5. Ki a kedvenc színészed/színésznőd?

Kedvenc színészem George Clooney xd, de a legnagyobb Adam Sandler. :D

6. Milyen blogokat olvasol?

Uh... már egyszer leírtam, de ide is leírom xD 
A fekete gyémánt, A vörös vagyok, de mintha szőke lennék, a szőke vagyok, szőkének is látszok, az eltévedt angyal, a pixelrózsa, az élemet játékai és legvégül a vörös minden árnyalata.

7. Van olyan ember akiért képes lennél meghalni? (ez elég fura volt)

Tényleg elég fura kérdés, de igaz van... az anyukámért.

8. Mi idegesít fel legjobban?

Ha csuszpitolják a papírt (hülyeség, de engem ez idegesít... meg ha pofáznak.)

9. Van házi állatod? (Milyen?)

Igen, egy kutya.

Rias kérdései:

1. Nézel animét? Ha igen, melyik a kedvenced?
Igen, nézek animét... fuh nagyon sok jó animét néztem már ezért nem tudok rá válaszolni. xD
2. Milyen zenei műfaj a kedvenced?
Hát... arról fogalmam sincs xD nekem mindegy, hogy milyen számokat hallgatok meg csak hallgatható legyen. :D
3. Szeretsz olvasni? Ha igen mi a kedvenc könyved?
Igen, szeretek olvasni, és a mostani kedvenc könyvem a "NEM VAGYOK SOROZATGYILKOS!" Ne nézzetek őrültnek, de nekem nagyon tetszik ez a könyv. xD
4. Egy szakadék szélén állsz. Mind két kezeddel egy srácot tartasz, akiket csak a te kezed tart. Az egyik téged szeret, de te nem szereted őt. A másikat te szereted, de ő nem téged. Melyiket engednéd el?
Uh... hát ha elengedném azt aki engem szeret, de én nem szeretem, akkor megszerettetném magam azzal aki engem nem szeret, vagy elengedném azt aki nem szeret, és beleszerethetnék abba aki szeret... zavaros de én értem, hogy mit beszélek xDDD én azt engedném el, aki nem szeret, mivel utána találhat magának egy másik csajt vagy mi, é inkább olyan mellett maradok aki szeret és megpróbálom viszont szeretni.
5. Szoktál rajzolni?
Igen, és nagyon szeretek :)
6. Gyűjtesz valamit? (én a sörös, energia italos és üdítős dobozokat gyűjtöm)
A gémkapcsokat xD 
7. Mi a hobbid?
Animézés, sportolás, alvás...
8. Hol élnél szívesen?
Japán! *o*
9. Mivel szeretnél foglalkozni felnőtt korodban?
Hm.... mivel orvos akarok lenni, így a betegekkel fogok foglalkozni. xdd
10. Mi vett rá az írásra?
Az vett rá az írásra, hogy sose találtam egy Arminos blogot, ezért elhatároztam, hogy én is írni fogok egy blogot, mivel Armin az egyik kedvenc karakterem, ezért nem akartam, hogy csak mindig Castieles, Natanieles meg Lysanderes blogok legyenek... de, amúgy ezt leírtam már a blog elején, hogy "miért is írom ezt a blogot" címmel.

Az én kérdéseim:

1.Szereted az állatokat?
2.Ha egy lakatlan szigeten lennél, mit tennél? Esetleg mit vinnél magaddal?
3.Van olyan ismerősöd/barátod, akiért bármit megtennél?
4.Kedvenc étel?
5.Milyen a stílusod?
6.Szoktál hordani fülbevalót?
7.Miért írsz?
8.Rajtad kívül tudja valaki, hogy te írsz egy blogot?
9.Kedvenc tantárgyad?
10.Hotdog vagy Hamburger?

Jelöltjeim:
1.Lucy Berger-Aname love story.
2. Dorina Sitku-Vörös vagyok, de mintha szőke lennék.
3.Nagy Noémi-A fekete gyémánt.
4.Barabás Enikő Vampy-Red-rose-black-thorn.
5. Viktória Sütő-Egy húron pendülve.
6.Lulu Baba-Szöke vagyok, szőkének is látszok.
7.Vivien Németh-Impossible.
8.Reina Clair-Az életem Játékai.
9.Melissza Szommer-Night Changes
10. Dzsenifer Szommer-Primadonna girl.

31.fejezet Elkéstem... vagy mégsem?

Armin szemszög*

-Armin, miért is jöttünk ide kora reggel a kávézóba?-kérdezte ásítva Ami... hát miért is? Azert, mert elszeretném mondani neki, hogy mit tervez az anyja. Nem szeretném Amandát elveszíteni... fontos ő számomra.
-Öhm... ja azért, mert... olyan sokat vagyunk mostanában otthon, néha-néha ki is kell lépni a házból.-mondom sok tétovázás után.
-Hm... igaz, de pont az a személy mondja ezt nekem, aki híve az otthonülésnek.-mondja vigyorogva.
-Au, ez fájt... de igaz.-mondom nevetve.
-Figyelj... izé, mondanom kell valamit.-váltok át komolyra.
-Mi az?-kérdi Ami kissé aggódva.
-Tegnap mikor elaludtál felhívott az anyud és...-nem tudtam befejezni a mondatot, mer Amanda telefonja megcsörrent.... már unom, hogy mindig rosszkor időzítenek. (írói bejegyzés: Bocsika Armin xD)
-Bocsi, ezt fel kell vennem... addig rendelj valamit.-mondta mosolyogva, majd felállt és a mosdó felé vette az irányt.

Amanda szemszög*

Bementem a mosdóba, majd felvettem a telefont.
-Szia anyu.-mondom a készülékbe.
-Szia Ami drága.-mondta anyu a volán túl oldalán.
-Miért hívtál? Van valami baj?-kérdem.
-Nem csak... valamit el kell mondanom.-mondja bánatos hangon.
-Mi az?-kérdem, aggódva.
-Az van, hogy... ugye emlékszer mikor ott voltam nálatok és a barátod is, Armin és akkor elmeséltétek, hogy a szülei kitagadták?-kérdezte már kissé elfojtott hangon.
-Igen...-mondom.
-Ezt nem akartam elmondani neked, mert Armin megfenyegetett ezért, de...-mondja már zokogva.
-Micsoda?! Mit csinált Armin?!-kérdeztem feszülten.
-Megfenyegetett azzal, hogy ha elmondom neked azt, hogy mikor a suliba mentél felhívta a barátnőjét és olyanokat mondott, hogy "szeretlek", mee, hogy "ne aggódjon".-mondja anyu... micsoda? Armin miért tenne ilyet?
-N-Nem... ez nem igaz.-mondom tiltakozva, majd egy könnycsepp gördült le az arcomon.
-Sajnálom kincsem, de ez igaz... én csak azt szeretném ha boldog lennél... csak ennyit akartam, szia.-mondja,majd letette.
Csak ott álltam egy helyben magamat bámulva a mosdó tükrébe... egy bánatos lány tükörképe nézett vissza rám. Nem bírtam megállni, hogy ne sírjam el magam..., hogy tehette ezt velem? Azt mondta szeret, és, hogy sose csalna meg! Anyu biztos nem hazudna nekem ilyet...
És az a legszörnyűbb, hogy még e pillanatban is szeretem őt... vajon ő szeret is e egyáltalán?
Vagy csak mindössze egy játék volnék? Dühös és egyben kétségbeesett voltam.
Majd végül elhatároztam magam, és kimentem a mosdóból könnyeimmel küszködve.

Armin szemszög*

Mikor a pincér kihozta a két tejeskávét, akkor pontban ki is lépett a mosdóból Ami... könnyes szemmel?! Elkéstem volna?!
Amikor az asztalhoz ért megállt, majd csalódottan nézett bele a szemembe... elkéstem.
-Miért? Miért tetted ezt velem? MIÉRT CSALTÁL MEG?!-kiabálta zokogva.
-Amanda... pont ezt akartam elmondani, hogy...
-Azt, hogy mindvégig megcsaltál? Hát kössz.-mondja szemrehányóan, majd beletúrt a hajába.
-Nem... figyelj.-megakartam volna fogni a kezet, amit ő észre is vett, majd arra eszméltem fel, hogy pofon vágott.

-Ne érj hozzám!-mondja undorodva, majd kiszaladt az épületből.
Nem tétováztam... szaladtam utána.

Amanda szemszög*

Miért?-ezt kérdezgettem folyton magamtól, de nem kaptam rá választ.
Csak szaladtam és szaladtam, ameddig csak bírtam, de nem sokáig, mivel én elég hamar kifulladok.
Megálltam és a parkot szemléltem meg előttem.
Leültem egy padra, és észrevettem egy párt előttem... összeszorult a gyomrom.
A tenyerembe temettem az arcom és úgy kezdtem el csöndben, fájdalmasan sírni.

Armin szemszög*

Az utcán bojongva keresem Amit, de semmi nyoma..., majd mikor már a parknál jártam szétnéztem, hogy ott lehet e... szerencsére rögtön kiszúrtam rózsaszín haját.
Odarohantam hozzá, majd megálltam előtte.
Amanda a tenyeréből felnézett rám, majd kisírt szemekkel kezdett el vizslatni.
-Miért vagy itt?-kérdi tőlem.
-Figyelj.. ha bármit is mondott az anyud a mosdóba, ne hidd el neki.-mondom.
-Mi? Honnan tudod, hogy az anyámmal beszéltem?-kérdi, majd felegyenesedett és megtörölte az arcát.
-Tegnap este mikor elaludtál az anyud felhívott... mármint téged nem engem, csak nem akartalak már felkelteni, ezért felvettem... de már megbántam.-mondom majd folytatom.-Nos... mondta, hogy miattam nem akarsz kiköltözni hozzájuk, ezért megfenyegetett azzal , hogyha nem szakítok rögvest veled, akkor bemeséli neked, hogy megcsallak... ami egyáltalán nem igaz!-mondom, majd kifújtam a levegőt... na végre elmondhattam neki.
-Szóval... a saját anyám hazudott nekem... hogy tehette ezt?-mondja.
-Szóval hiszel  nekem?-kérdem bizonytalanul.
-Igen... te sose hazudnál nekem ilyenbe... bár anyában most nagyot csalódtam.-mondja száját húzva.
Legalább a bizalmát visszaszereztem.
-Nos... most akkor mi legyen?-kérdem tőle.
-Ezt, hogy érted?-kérdi.
-Úgy értem, hogy most mi lesz az anyuddal?-kérdem.
-Hm... mi lenne,ha átvernénk őt?-mosolyog... úgy látom visszajött az életkedve.
-Oké, és hogyan?-kérdem kíváncsian.
-Van egy ötletem... mi lenne, ha felhívnám anyát és elmondanám neki, hogy kiköltözök hozzájuk... ám, de mégse, hanem mikor kimegyek a reptérre Veled, és mikor meglátlak minket, akkor a szemebe vágom neki, hogy nem költözök ki hozzájuk soha és nem szakíthatnak el bennünket, és, hogy hagyjon minket békén.-mondja, majd felállt a padról és elém lépett.
-Ravasz..., de miért nem mondod meg neki most a telefonba, hogy nem utazol el?-kérdem értetlenül.
-Abban mi az élvezet?-kérdi ördögi mosollyal az arcán.
-Ördögi egy nőszemély vagy mondhatom.-mondom, majd megfogtam a derekát.
Közelebb húztam magamhoz, majd megcsókoltam.
Visszacsókolt és ezután kézen fogva sétáltunk ki a parkból, és már indultunk is haza... vagyis Amiék hazahoz.
Mikor megérkeztünk, lehúztuk a cipőnket, majd Ami elővette a telefonját és tárcsázni kezdte az anyja számát.
Mikor harmadjára kicsöngött felvette, majd kihangosította és beleszólt.
-Szia anyud.-mondja Ami szomorúan.
-Szia, mi az? Végül csak kiköltözöl hozzánk?-kérdi az anyja.
-Igen... nem bírok tovább itt maradni... akkor juni 8.-án a reptéren?-kérdi.
-Igen, majd ott találkozunk, de most le kell tennem, szia Ami.-mondja, majd lerakta.
-Na, ezzel letudva.-mondja és bement a nappaliba és lehuppant a kanapéra.
Leültem mellé, majd folytatta.
-Anúgy... sajnálom ami a kávézóban történt.-mondja mélyen a szemembe nézve... most biztos a pofonra gondol.
-Nem baj... nem tudhattad még akkor mit tervez az anyud.-mondom mosolyogva.
-Igaz...-mondja, majd beletúrt a hajába.
-Amúgy piszok erőset tudsz aztán ütni.-mondom nevetve.
-Haha... akkor vigyázz velem, mert a végén ketté hasítalak.-mondja szintén nevetve.
-Hm... én aludni szeretnék, mert VALAKI felébresztett fél 6-kor.-mondta kihangsúlyozva a valaki szót.
-Jó jó, bocsesz.-mondom kuncogva.
-Na, én mentem fel aludni.-mondja, majd ásított egyet és már ment is fel a lépcsőn. Én is eléggé fáradt voltam, ezért követtem a példáját és felmentem utána a lépcsőn be a szobába, ahol már Ami nagyban alszik az ágyban.... jó gyorsan elaludt.
Bebújtam mellé, majd közelebb kúsztam hozzá és átkaroltam a derekát... nem hittem volna, hogy ezt mondom, de alig várom már a juni 8.-át, hogy beolvassak Ami anyjának.
Majd ezzel a gondolattal be is aludtam.

30.fejezet "Mit tegyek?"

-Most komolyan... nem hiányol Alexy haza vagy ilyesmi? Éjjel nappal itt vagy velem...nem mintha baj lenne, csak nem szeretném, ha emiatt Alexy haragudna rám.-az ágyban fekve vagyunk, és feltűnt, hogy Alexyről semmit se hallottam a vakáció óta.
-Öhm... mi miatt is haragudna meg?-kérdezte.
-Amiatt, hogy kitulajdonítom magamnak a testvérét.-mondom és belekaroltam.
-Alexy ilyen piti dologért nem haragudna rád... amúgy se lehet rád haragudni, mivel tök aranyos kinézeted van.-mondja, majd magához húzott és egy puszit nyomott a hajamba.
-Aranyos kinézetem van?Hm... eddig nem is tudtam.-gondolkodok el, majd elkacagtam magam.
-De komolyan... amúgy visszatérve Alexyhez, jelenleg ő nincs otthon, mivel a szüleinknél van egy hétig.-mondja egyszerűen.
-Aha... ezzel is kezdhetted volna te ökör.-bokszolok bele játékosan a vállába.
-Ökör? Hm... én azt mondtam rád, hogy aranyos erre te leökrözöl? Na szép mondhatom.-mondja tragikusan előadva, de közben mosolyog is.
-Jó jó... elnézést ő nagysága.-felállok az ágyról, majd illedelmesen pukedliztem egyet.
-Na így már szeretem.-mondja vigyorogva.
Visszafeküdtem az ágyba, majd közelebb bújtam Arminhoz.
-Amúgy... ha elköltöznék hiányoznék neked?-kérdeztem tőle ő pedig kikerekedett szemmel meredt rám.
-Mi?! Most komolyan oda akarsz költözni?!-kérdezte feszülten.
-Nem, dehogyis! Csak megkérdeztem.-mondom.
-Huh, megkönnyebbültem... amúgy a válasz igen! Borzasztóan hiányoznál nekem.-ölel át jó szorosan.-Ígérd meg, hogy soha nem fogsz itt hagyni.-mondja mélyen a szemembe nézve.
-Megígérem-mondom, majd megcsókoltam.
Visszacsókolt, majd összekulcsolta a kezemet az övével.
-Szeretlek.-mondja már szinte suttogva.
-Én is szeretlek.-mondom, majd újra csókba forrtunk össze... visszaemlékeztem azokra az időkre, mikor még nem voltam szerelmes, és hallgattam ahogy a volt osztálytársaim a pasijaikkal mondogassák egymásnak, hogy "szeretlek, adj egy puszit" meg, hogy "Te vagy a mindenem" blööö... hát igen, akkor még ezt gondoltam, de most már nem... most már én is szerelmes vagyok.... ááá elpirultam. >//o//<
Amint ezen agyaltam, (nem azon, hogy elpirultam) véletlenül ráharaptam Armin nyelvére... upsz.
Idegesen húzta el tőlem a fejét.
-Te megharaptál.-mondja elkerekedett szemmel, majd elmosolyodik.
-Milyen harapós lettél hirtelen.-mondja én pedig elpirultam.
Armin ismét közeledni kezdett az arcom felé, majd szép lassan megcsókolt.
Kezei a kezemből vándorútra indultak a trikóm alá. (!)
Addig én a kezeimmel próbáltam levenni róla a pólót... többé kevésbé, majd valahogy sikerült is levenni róla.
Armin felső teste egy kész Adoniszé... nem tudtam megállni, hogy ne érintsen meg a kockás hasát.
Fentről lefele haladva húztam a kezem Armin testén... bele is remegett. Majd ezután nem tudom, hogy, de valahogy kicsatolta a melltartómat, majd felém mutatta fehér színű csipkés melltartómat.
-Ezzel már nem is lesz gondom.-mondja mosolyogva és félredobja az említett fehérneműt.
Vette volna lefele a felsőmet is, de egyszer csak....
-Szia Ami, jöttem hoz....-jött be a szobába édes barátném Rosa, aki mikor meglátott minket rögtön elhallgatott, majd valamiért ledöbbent.
-Armin! Hogy hogy itt vagy.... várjunk csak! Visszajött az emlékezeted? Hogyan és mikor?-zaklatta Rosa Armint.
-Ja igaz is... te nem is tudtad, hogy már vagy 2-3 napja visszajött az emlékezete.-mondom neki úgy, hogy még Armin felettem támasztja a kezeit az ágyon, hogy rám ne essen.
-Aha... de hogyan? Csak úgy puff és mindenre emlékezni kezdtél vagy mi?-kíváncsiskodott barátném,aki mit sem zavarja azon, hogy mi épp az előbb vetkőztettük egymást, csak úgy leült egy székbe és várta, hogy Armin mit fog mondani neki.
Egy sóhaj kíséretében felültünk, majd leültünk az ágy szélére.
-Az úgy volt, hogy mikor randiztam aznap Irissel megkérdezte tőlem, hogy szeretem e. Nekem pedig a fejemben az űr egyszer csak megtelt emlékekkel... majd ezután azt válaszoltam rá, hogy nem, majd elnézést kértem, és rohanni kezdtem Amanda háza elé.-mondja... még ezt én se tudtam, hogy hogyan tért vissza az emlékezete, de most már tudom.
-Na várj! Te együtt voltál Irissel?-lepődött meg.
-Hát... nem voltunk együtt, hanem csak randiztunk... de még randinak se mondható az... csak egy kis találkozó volt nem több.-mondja Armin, majd felém nézett.
-Tudd, hogy én csak téged szeretlek... senki mást.-mondja komolyan, majd egy csókot lehelt a számra.
-Óh, de cukik vagytok! Ja amúgy... öm... ez lett volna az első... tudjátok.... amit az előbb megzavartam.-néztünk Rosára értetlenül, majd mikor összeállt a kép, hogy mit is akart mondani, rögtön el is vörösödtem, ahogy Armin is.
-N-Nem, semmi nem volt!-mondom hadarva,
-Öhm... oké.-mondja picit zavartan.
-Ja igen... akkor azért jöttél volna, hogy tartsunk egy csajos napot?-kérdem tőle.
-Hát persze... csak már látom, hogy jobb elfoglaltságod is akadt, úgyhogy inkább nem is zavarok tovább.... sziasztok!-köszönt el tőlünk Rosa... várjunk csak... hogy jött be a házba?
Oh... nem zártam be tegnap a házat én bamba.
Mikor elment Rosa, Arminra néztem, aki eltakarta magát.
-Perverz!-mondja, majd kinyújtotta gyerekesen a nyelvét.... miva'?
-Mi van?-kérdeztem tőle kérdő tekintettel.

                             
-Haha... csak vicceltem, de, hogy elvörösödtél már.-neveti el magát.
-Nem is igaz! De mind egy is... megyek lefekszek aludni.-mondom, majd befeküdtem az ágyba.
-Aludni? Hisz még csak fél 7 van.-mondja.
-Tudom, de reggel bezabáltam magam most meg inkább pihiznék ha nem baj.-mondom neki kölyökkutya pofival.
-Hát akkor pihizzél.-mondja duzzogva.
-De ugye nem baj?-kérdeztem tőle.
-Nem, aludjál nyugodtan.-mondja mosolyogva, majd odajött hozzám és nyomott egy jó éjt puszit az arcomra, majd utána lekapcsolta a villanyt és kiment a szobából.

Armin szemszög *

Miután kimentem a szobából, úgy döntöttem, hogy megnézek valami jó filmet a tv-ben, vagy ha nincs semmi nézhető, akkor inkább elmegyek aludni.
Lementem a lépcsőn be a nappaliba, majd egyszer csak megcsörrent egy telefon... szétnéztem, hogy hol lehet, majd végül megtaláltam a konyhában.... tizenkét nem fogadott hívás Amanda anyjától... ajaj.
Majd ismét megcsörrent a telefon, de ezúttal felvettem.
-Halló?-szólok bele a készülékbe.
-Szia, te vagy az Armin?Ide tudod adni Amandát?-kérdezte Ami anyja.
-Nem tudom, épp elaludt.-mondom neki.
-Oh, értem.-mondja egyszerűen.
-Izé... bocsánat, hogy előbb nem tudtuk felvenni a telefont, csak nem hallottuk, hogy hívnak.-mondom.
-Semmi baj.-mondja.
- Öhm... miért tetszett hívni ilyen sokszor Amandát?-kérdeztem tőle.
-Szerintem te is tudod, hogy miért... vagy talán tévedek?-kérdi... biztos a költözésről akart Amival beszélgetni.
-Hát igen...-mondom zavartan, majd egy perc néma csönd volt...
-Na jó... lenne egy kérésem tőled.-böki ki végre.
-És mi lenne az?-kérdem kíváncsian.
-Szakíts a lányommal.-mondjam semleges hangon.... what?
-Tessék?!-kérdem felháborodva... azt kéri tőlem, hogy szakítsak Amandával? Miért kérne tőlem ilyet?
-Jól hallottad... miattad nem akarna kijönni hozzánk külföldre, és ha szakítanál vele, akkor biztos, hogy jönne.-mondja határozottan.
-Ezt nem kérheti tőlem! Nem lennék rá képes...-mondom felháborodva.
-Tudtam én, hogy ilyen könnyen nem adod be a derekad, ezért most mondok neked valamit.... ha nem szakítasz rögvest a lányunkkal, és nem jön ki majd 8.-án a reptérre, akkor ajánlom, hogy Amanda megutáljon téged!-mondja, és a végénél már kezdett egy kicsit hangosabb is.
-Hah... és, hogy tudna engem Amival megutáltatni?-kuncogok egy kicsit, majd elhallgatok.
-Hm..., hogy is? Ja igen! Úgy, hogyha elárulom neki, hogy megcsaltad!-mondom és magam elé képzeltem önelégült arcát.
-Tessék? Soha az életbe ne csaltam meg Amandát!-mondom már dühösen.... az Irises dolog az más volt, és akkor se csaltam meg, és ezt ő is nagyon jól tudja... de az anyja nem tudhat Irisről, hisz itt se volt.. akkor meg miről beszél?
-Tudom én azt, de emlékszel mikor én ott voltam a lányomnál és te is épp ott voltál, és akkor elmeséltétek nekem, hogy a szüleid "kitagadtak" otthonról, ezért megengedtem, hogy nálunk lakj egy ideig?-kérdezte tőlem.
-Igen emlékszem, de ez, hogy jön ide most?-kérdeztem.
-Az úgy jön ide, hogy mikor reggel Amanda elment a suliba te meg itthon maradtál velem, akkor felhívtad a barátnődet a telefonon, hogy ne aggódjon miattad.. így volt ugye?-kérdezte, és éreztem ahogyan mosolyog.
-Egyáltalán nem így volt! És én még kedvesnek tartottam önt.-mondom gúnyos hangnemmel.
-Ejnye, ejnye... az emberek kiszámíthatatlanok néha-néha.-mondja nevetve.
-Nos... akkor, ha nem szakítasz a lányunkkal, akkor holnap elmegyek hozzá és elmondom neki, hogy viszonyod van egy másik nővel... és akármennyire is tagadni fogod, én kiállok az igazamért... fogalmad sincs, hogy milyen jól tudok könnyezni... jól gondold meg mit csinálsz.... jó éjszakát.-majd lerakta.
Dühösen járkálok fel s alá a konyhában azon gondolkozva, hogy mégis mitévő legyek... szakítsak Amandával és így utáljon meg, vagy az anyja azt fogja hazudni neki, hogy megcsalom, és így is meg fog utálni... mit tegyek?
Nem akarok neki több fájdalmat okozni.
Nem szeretném, hogy az anyja hazugságokkal tömné a fejét, hogy megutáljon, és, hogy csalódjon bennem, de azt se, hogy szakítsak vele... akkor meg végképp összetörném őt is, és magamat is... fogalmam sincs, hogy mihez kezdjek....

29.fejezet Nem költözök!

(Sziasztok, bocsánat, hogy nem hoztam új részt, csak nem volt mit kitalálnom, de már van, úgyhogy jó olvasást :D)

Mikor kinyitottam a szemem, két kék szempárt láttam meg magam előtt, amik az arcomat fürkészték.
-Jó reggelt.-majd észrevettem, hogy az ágyamban vagyok... biztos tegnap Armin felvitt a szobámba, mikor én elaludtam.
-Jó reggelt... jobban vagy már?-kérdezte.
-Igen, már sokkal jobban érzem magam... csak egy kicsit álmos vagyok még.-mondom egy ásítás kíséretében.
-Na, én megyek zuhanyozni... felfrissítem magam.-mondom, majd felültem az ágyról, és elkezdtem a szekrényemben kotorászni ruhákat, hogy bevigyem magam után a fürdőbe.
-Oké... megyünk együtt?-kérdezte perverzen... what?
-Mi? Nem!-mondom határozottan, de közbe el is pirultam.
-Na, léciiii.-mondja kölyökkutya szemekkel.... bármilyen aranyos is a válaszom NEM!
-Nem, na én mentem a fürdőbe, EGYEDÜL.-mondom, kihangsúlyoztam az "egyedül" szót.
Bementem a fürdőbe, majd bezártam magam után az ajtót, és már kezdtem is leöltözni.
Miután levetkőztem megnyitottam a csapot, majd beálltam a zuhanyba a jó hűvös víz alá, ami a testemről csordogált lefele. Megmostam a hajam, majd miután végeztem, elzártam a csapot, felöltöztem.... volna, ha nem hagyom a szobában a ruhákat... az a hülye miatt elfelejtettem behozni a ruhákat.
Betekertem magam egy törülközőbe, majd ninja módra lopakodtam be a szobába, ahol épp Armin alszik.
Szép csendben kinyitottam a szekrényemet, majd ismét kotorászni kezdtem a szekrényemben.
Gyorsan magamra kaptam valamit, majd miután végeztem, hirtelen annyit vettem észre, hogy Armin felkapott az ölébe, és leeresztett az ágyra.
Kitágult szemekkel meredek rá a meglepőségtől... az előbb szép csendben aludt, most meg csak annyit vettem észre, hogy más az ágyon vagyok.
-Haha, hogy meglepődtél már.-mondja vigyorogva.

Letámasztotta a kezét a kezem mellé, majd az arcával egyre közeledett felém.
Automatikusan becsuktam a szemem, majd vártam Armin édesen lágy csókját, amit rögtök meg is kaptam.
-Miattam vetted fel ezt a dögös ruhát?-kérdezte kacéran, majd megnéztem mi van rajtam.... egy átlátszó trikó volt rajtam, és egy rövid... de tényleg rövid nadrág... rögtön el is vörösödtem.
-Nem... izé, csak kapásból vettem fel ezeket, és hát...-mentegetőztem.
Majd válasz helyett ismét megcsókolt, de ezúttal szenvedélyesebben, majd a trikóm alá nyúlt, (!) majd hirtelen kopogásra lettünk figyelmesek.
Ránéztem Arminra.
-Ne törődj vele.- mondja, majd ismét kopognak.
Felpattantam az ágyról, majd megigazítottam a hajam, ami még egy kicsit nedves volt.
-Ah... mindig jókor időzítenek.-mondja Armin száját húzva, majd ő is felállt az ágyról.
-Lehet, hogy apa vagy anya az, mert általában ők szoktak... idézem, "jókor időzíteni".-mondom neki vigyorogva, majd kifele indultam a szobából.
-Hé, ne, hogy már így nyiss ajtót.-mondja, majd felém nyújtott egy köntöst.... miért nem ezt vittem be magammal a fürdőbe?
Felvettem a köntöst, majd kimentem a szobából, le a lépcsőn, egészen a bejáratig, majd kinyitottam az ajtót.
Nagy meglepetésemre, nem anya, és nem apa volt az ajtó előtt, hanem nem más... mint a postás.-alá kellett valamit íratnom, majd kaptam egy dobozt, és ezután már ment is el a postás.
Bementem a házba, bezártam magam után az ajtót, majd beléptem a nappaliba, és egyből az volt az első dolgom, hogy kinyissam ezt a dobozt.
Szétszedtem a dobozt, majd egy levelet találtam benne, és egy I love Americas felsőt... na meg pénzt is, hogy ne éhezzek.
Majd ezután kinyitottam a levelet és kiesett belőle egy... repülőjegy?
Ránéztem a levélre, majd elkezdtem olvasni a levelet.

         Kedves Amanda

Most ebben a levélben arra kérünk apáddal, hogy költözz ki hozzánk Amerikába... tudom, hogy most ez váratlanul ért, de ne aggódj, szerintem... vagyis szerintünk apáddal jobb életed lenne kint külföldön, mint ott ahol épp vagy.Szóval ennyi lett volna.Nagyon szeretünk téged, és mihamarabb várunk, majd junius 8.-án a reptéren pontban 7-kor.
                                                   
                                                                                  Üdv: Szerető édesanyád.

-M-Micsoda?!-döbbenek le.
-Szia, ki volt az?-kérdezte miután lejött a lépcsőn, majd észrevette döbbent arckifejezésemet.
-Mi az?-kérdezte, majd meglátta a kezemben szorongató levelet.
-Mi történt?Miért vagy így ledöbbenve?-kérdezte, majd elvette tőlem a levelet, majd végigolvasta a sorokat, majd ő is ledöbbent.
-Most akkor te... Amerikába fogsz költözni?-kérdezte összetörten.
Aprót bólintottam, majd próbáltam nem könnyezni... nem fogom soha többé látni Armint.... MEGINT! Már azt hittem, már nem feszenghetek attól, hogy elveszítem, amikor visszatért az emlékezete, de most.... most jobban feszengek. Amikor Armin nem emlékezett rám nekem az nagyon fájt, de legalább láthattam, de most, hogy majd ki kell költöznöm külföldre, így nem láthatom őt soha többé.Pedig... nem akarom elveszíteni őt.
Már nem tudtam visszatartani a sírást, majd annyit vettem észre, hogy Armin szorosan átölel... érzem ahogyan egyre ver a szíve, és azt suttogja, hogy "Semmi baj nem lesz".
Egy kicsikét meg is nyugodtam, majd eltoltam magamtól Armint.
-Nem akarlak elveszíteni ismét.-mondom keservesen.
-Nem is kell... jövök veled.-mondja biztatóan.
-Nem tudsz, csak egy jegyem van.-mondom.
-Ah... és miért pont most akarják, hogy költözz ki Amerikába?-akad ki Armin.
-Nem tudom.-mondom szipogva.
-Ne sírj kérlek... nem szeretlek így látni... szeretlek, és ha kell, utánad megyek tűzön, vízen át.-mondja, majd összetette a két kezemet, majd megpuszilta őket.
-Tudod mit? Nem érdekel.... felnőtt nő vagyok, eltudom én dönteni saját magam is, hogy hova menjek... megmondom anyának és apának, hogy ne várjanak, mert én oda ki nem megyek.-mondom határozottan.
Egyből elkezdtem tárcsázni a telefonomon anyám számát.
Mikor már harmadjára kicsöngött felvette.
-Hallo?-kérdezte a készülékbe anyám.
-Szia, Amanda vagyok... csak annyit szeretnék mondani, hogy nem megyek ki külföldre, ne várjatok rám kint a reptéren.-mondom.
-Hát miért nem?-kérdezte.
-Mert egy az, hogy ne te döntöd el, hogy mit csináljak, ja és kettő... felnőtt nő vagyok már! Csak eltudom magam is dönteni, hogy hova menjek.-mondom már egy kicsit hangosabban a kelleténél.
-Még csak 17 vagy... az még nem felnőtt, hanem még gyerek! És ahogy viselkedsz most is lányom... komolyan mint egy 5 éves... nem érdekel, nem fogom fizetni akkor a lakást többé és nem fogok hozni neked ruhát, ha majd nem látlak meg 8.-án a reptéren!-mondja határozottan.
-Nem is kell, inkább szerzek magamnak egy munkát.-mondom.
-És úgy, hogy tudnál, majd tanulni?-kérdezte... már egyre feszültebb a hangulat.
-Majd akkor befejezem az iskolát... ennyi, na szia!-köszönök el anyámtól.
-Hé, le ne merd tenni ki hölgy....-majd letettem.
-Hallod... ugye nem gondoltad komolyan, hogy befejezed a sulit?-kérdezte Armin aggódva.
-De, talán... na jó, még én se tudom, de ha tényleg nem fogja anyám fizetni a lakást, akkor muszáj lesz dolgoznom... és úgy nem lesz időm a sulival foglalkoznom.-mondom, majd leültem a kanapéra.
-Amanda... én mindenben támogatlak, de ebben az egyben most nem. Nem szeretném, ha otthagynád a sulit... és azt se szeretném, ha dolgoznál... még túl fiatal vagy.-mondja.
-Ne kezd már te is! El tudom én saját magam is dönteni, hogy mit csináljak, és hogy mit ne!-mondom feldúltan.
Majd ezután egy akkorát korgott a hasam, hogy még a szomszéd is meghallhatta.
-Még nem ettél semmit ma?-kérdezte.
Csóválom a fejem.
-Gyere.-mondja, majd megfogta a kezem.
Bevitt a konyhába, és leültetett az asztalhoz, majd a hűtőből elővett két rántott húst és tál rizst.
Betette a mikróba a két rántott húst, és a tál rizset, majd miután kicsengett a mikró, Armin kivette őket és elém tette.
-Ezt... te készítetted?-kérdezem meghökkenve.
-Igen, mer?-kérdezte mosolyogva, majd leült mellém.
-Hé csaje... te tudsz főzni?-mondom cigányosan.
-Hát szerinted more, nem úgy nézek in' ki?-kérdezte ő is cigányosan.
Majd egy jót nevettünk.
-Na, de egyél... nyugi, nem először csináltam ilyet.-mondja még mindig mosolyogva.
-Oké, hiszek neked... egyenlőre.-mondom titokzatosan, majd bekaptam a rántott húst... te jó ég! Ez finom!
-Hát... ehető.-mondom neki... nem szeretném, ha megnövelném az egóját azzal, ha azt mondanám neki, hogy "Ez mennyei" vagy "mintha, ha görög joghurtos istenek készítették volna" vagy ilyesmi.
-Csak ennyi?-kérdezte.
-Na, jó... nagyon finom lett, ügyes vagy.-majd megsimogattam a buksiját, ő pedig erre elnevette magát.
-Most kapok valami jutalom kekszet vagy mi?-kérdezte vigyorogva.
-Hm... talán.-kacsintottam rá, majd tovább folytattam a lakmározást.

Miután befejeztem Armin elmosta a tányéromat, majd leültünk a kanapéra és bekapcsoltuk a tv-t.
-Mit nézzünk?-kérdezte, majd áthajította a kezét a vállamra.
-Nem tom' valami nézhetőt.-mondom, majd elkezdtünk szörfölni a csatornákon.
Majd Armin megállt egy horror-os filmnél... ez azt hiszem, hogy a "Tudom mit tettél tavaly nyáron".
Hét én tudom mit tettem tavaly nyáron... aludtam, gépeztem, animéztem... stb. ez a három dolog amit felváltva csináltam.
Szóval, elkezdtük nézni... asszem a felénél tarthatott a film,mert már néhányat kinyírtak benne.
-Amúgy... nem szeretnéd már levenni ezt a köntöst.-mutat rá a köntösre.
Felvont szemöldökkel nézek rá.
-Minek?-kérdeztem.
-Hát, mert ami alattad van, azt jobban csípem, mint a köntöst.-mondja, és már szedné is le rólam.
-Ácsi! Majd leszedem magamról... most csak nézzük a filmet, rendben?-kérdeztem tőle, majd ő durcásan kezdte el nézni a filmet... szóval rendben.
Épp valami ijesztő rész következett, ahol Armin nagy érdeklődéssel kezdte el nézni a filmet.
-Ah... de álmos lettem hirtelen.-mondom ásítva, majd levettem előtte a köntöst, amire ő meglepődött, majd ezután felmentem a lépcsőn, de a szobába.... most egy kicsit szívózok vele.
Lekapcsoltam a villanyt és befeküdtem az ágyba... biztos, hogy fel fog majd jönni.
Alig egy perc múlva már benn is volt a szobában, majd a sötétben belebújt az ágyamba, majd közelebb bújt hozzám.
-Itt a jutalmad.-suttogom neki, majd kitapogattam a sötétben az arcát, majd lágyan megcsókoltam.
-Hm.. többször is megjutalmazhatnál így.-mondja, és még a sötétben is tudom, hogy most épp vigyorog.
Majd ismét megcsókoltam, de ezúttal a fogammal kezdtem el huzigálni alsó ajkát.
-Na, ez új.-mondja kuncogva.-Nem is tudtam, hogy ilyet is tudsz.-mondja, majd megcsókolt úgy mint én... kimondottan tetszett is amit csinált.Majd elvesztem csókjaiban...

28.fejezet Ismét minden happy

(Sziasztok, bocsi, hogy nem hoztam részt szombaton, de azért mert pénteken lebetegedtem és 40 fokos lázam is volt... és nagyon rosszul voltam :/ de már nem, úgyhogy jó olvasást :) UI: A címet úgy találtam ki, hogy azt írták néhányan, hogy ez a történet tiszta happy xD most már tényleg happy :D)

Nyűgösen fészkelődtem az ágyamban.A redőnyt este elfelejtettem lehúzni, így a nap besüt az ablakom  pont az arcomra... hát ez remek.
A fejemre húztam a takarom, majd úgy próbáltam elaludni, de nem ment.
Reggel 7 óra van kereken, én pedig már fenn vagyok... lehet, hogy az idegességtől, hogy talán soha többé nem kapom vissza Armint, vagy csak mert egész este animét néztem.... valamiért az utóbbira tippelek.
Felkeltem az ágyról, majd lebaktattam a lépcsőn be a konyhába.
Tegnap óta nemigen ettem semmit... max egy lekváros kenyeret.
Előkészítettem a kenyeret a pultra, majd nekiláttam melegszendvicsnek.... rendes ételt is kéne készítenem néha, de ahhoz most nincs erőm.
Miután kész lett bementem a nappaliba, majd bekapcsoltam a tv-t.
Nem kötött le egyik műsor sem, inkább tv nézés helyett felléptem a telómon facebookra, majd megnéztem az értesítéseim, majd egyszer csak rám írt valaki... ki más mint Rosa barátom.
Rosa: Szia, hogy vagy?
Amanda: Szia... mondhatni jól. :/ 
Rosa: Mi van? Csak nem megjött?
Amanda: Te hülye! xDD Nem, nem az a bajom... hanem az, hogy nem hallok hírt Armin felől, és ha lemennék hozzá, akkor meg biztos azt hinné, hogy zaklatom.
Rosa: Hmm... tudod mit! Várj addig, amíg meg nem látogat... bízz bennem. :)
Amanda: De, ha nem válik be?
Rosa: Akkor passz... bocsi, de megyek szia :D
Amanda: Szia
Na most mihez kezdjek? Tudom már!
Mivel nyár van semmi mást nem kell csinálni minthogy... aludni.
Felmentem a szobámba, majd visszabújtam a takaró alá... bár nagyon meleg van, de én csak takaróval tudok elaludni.
Elgondolkoztam amit Rosa mondott... vagyis írt, hogy "Várj, addig, amíg meg nem látogat...,,
Nem tudom, hogy most az agyam döntsön, ami azt sugallja, hogy menjek utána, vagy pedig a szívem, aki azt súgja, hogy hallgassak Rosára, majd a szívem győzött.... és végre elaludtam.

Armin szemszög*

Már a parkban voltam Irist várva a padon. Tegnap Alexynek elmeséltem a tegnapit... de nem túl részletesen, majd úgy láttam az arckifejezésén, hogy csalódott bennem. Megkérdeztem, hogy mi a baja, de nem válaszolt semmit... még ma reggel se szólt hozzám egy szót se.
-Armin!-gyorsan felkaptam a fejem, majd Irist vettem észre a park túloldaláról, aki épp felém fut.
-Szia, bocsi a késésért.-mondja, majd leült mellém a padra és kifújta magát.
-Semmi baj, elvégre én is csak most jöttem.-mondom neki.
-Oké, mi lenne ha vennénk fagyit.-kérdi, majd beleegyeztem.
Odamentünk a fagyiskocsihoz, majd kivártuk a sorunkat.
-Te milyet kérsz?-kérdeztem Iristől mikor már mi következtünk.
-Citromosat.-mondja.
-Egy citromost és egy eprest legyen szíves.-mondom, majd miután megkaptuk visszamentünk a padhoz.
-A citromos fagyi a kedvencem.-mondja Iris vidáman.
-Nekem az annyira nem jön be, inkább az epres... képzeld, Amandának is az epres a kedve....-majd egyszer csak fájni kezdett a fejem...
-Armin, jól vagy?-kérdezte.
-Persze... biztos a fagyi miatt van.-mondom neki mosolyogva.
-Hú, akkor jó.-mosolyodik el.

Még sokat beszélgettünk Irissel, majd olyat kérdezett tőlem, amitől lefagytam...
-Mi? Nem értettem.-mondom neki, pedig tisztán értettem, hogy mit mondott... csak nem tudom felfogni.
-Szeretsz engem?-kérdezte tőlem ismét.
Mondanám neki, hogy persze, de az hazugság lenne... és amúgy is valamiért nagyon, de nagyon fájna, ha azt mondanám neki, hogy szeretem... én sajna nem így érzek iránta. Úgy érzem, hogy mintha már szeretnék is valakit, de nem tudom, hogy kit... különös.
Majd ismét fájni kezdett a fejem, annyira, hogy már a két kezemmel kezdtem el szorítani a fejem.
-Armin mi a baj?-kérdezte aggódva Iris.
Én magam se tudom, hogy mi a bajom, csak egyszerűen rám tört ez a fejfájás.
-Én... nem szeretlek.-mondom, mikor már kissé elállt a fejfájás.
-H-Hogy?-kérdezte tőlem megszeppenve.
-Sajnálom, de én nem érzek irántad semmit.-majd ezután minden az eszembe jutott... a balesettől kezdve minden.
-Bocsáss meg, de nekem most sürgősen rohannom kell.-mondom neki válasz nélkül hagyva.
Már mindenre emlékszem! Hogy is felejthettem volna el azt az embert, akit én teljes szívemből szeretek?
Csak rohantam és rohantam Amanda házához, addig ameddig oda nem értem...

Amanda szemszög*

Hangos kopogásra lettem figyelmes. Lementem a lépcsőn, majd a bejárati ajtóhoz mentem, hogy kinyissam az ajtót.
Mikor kinyitottam Armint láttam meg, aki mikor meglátott erősen magához ölelt.
-Armin?-kérdeztem tőle, mivel nem akartam elhinni, hogy ő az, aki épp most ölel át.
-Amanda... hiányoztál.-mondja, már majdnem suttogva.
-T-Te is nekem.-mondom, majd könnyes szemmel átöleltem.
Nem tudom miért, de hirtelen elkezdtem sírni... talán attól, hogy végre emlékszik rám Armin, és, hogy kisírhatom az összes fájdalmamat a vállán addig, ameddig nem láttam.
Eltolt magától, majd a két keze közé vette az arcomat.
-Ne sírj... szebb vagy, ha mosolyogj.-mondja, majd letörölt az ujjával egy kósza könnycseppet.
-Köszönöm...-mondom halkan.
-Mit?-kérdezte.
-Hogy végre itt vagy velem.-majd ismét átöleltem.
Nem tudom, hogy hány percig álltunk az ajtó előtt ölelkezve, de utána Armin eltolt magától, megfogta a derekamat, és megcsókolt.... de hiányzott már ez a csók, ahogy átjárja a testemet a melegség, és megtölti boldogsággal. Hosszú, lágy csókolt lehelt az ajkamra, amitől felforrt a vér az ereimbe. A két karommal pedig körülöleltem a nyakát, majd úgy húztam magamhoz közelebb.
-Valamit mondanom kell.-vált el tőlem.- én... ma randin voltam Irissel, de csak azért, mert nem akartam megbántani, és ez még akkor történt mikor még nem emlékeztem rád, de már akkor is tudtam, hogy őt nem szeretem... hanem téged szeretlek.-magyarázkodik.
-Oh... értem.-csak ennyit tudtam kinyögni.
-De... ugye megbocsátasz?-kérdezte bűntudatosan.
Tudom, hogy Armin nem emlékezett tisztán mindenre, és hogy akkor nem érzett semmit irántam, de... rosszul esik....
Megszeretnék bocsátani neki, és hiszem, hogy ezek után még megbízhatok benne.
-Armin... megbocsátok.-végigsimítottam a kezem az arcán.
-Köszönöm.-mondja hálásan.
Ezután valamiért elkezdtem szédülni... már a földet értem volna a fejemmel, ha Armin nem fog meg.
-Amanda! Minden rendben?-kérdezte aggódva.
-Persze, csak... alig ettem valamit, biztos az a bajom.-mondom fejemet fogva.
-Nagyon sápadt, gyere beviszlek.-mondja, majd felkapott az ölébe, és úgy vitt be a házba.
Lefektetett a kanapén, majd mondott valamit, de arra már nemigen figyeltem... hirtelen olyan álmosnak éreztem magam.
A szemem már kezdett becsukódni... mintha a szemhéjam ólomból lett volna, majd... elaludtam.
Most az egyszer biztonságban éreztem magam, mert éreztem, hogy Armin itt van, és így semmi rossz nem történhet velem.

27.fejezet Armin szemszög 2

Kipihenten ébredtem fel. A tesóm Alexy se nyaggat reggelente, mert most, hogy Kate még itt marad két napig, addig vele foglalkozik és nem velem, és így nem kell elmennem vele vásárolni...
Kimentem a nappaliba, ahol épp Kate meg Alexy valamin vitatkoznak.
Addig én csendben leültem a kanapéra és hallgattam a vitáikat.
-Nem Alexy! Ma nem szeretnék vásárolni... mi lenne, ha ma mondjuk filmeznénk?-kérdi Kate, Alexy pedig megcsóválta a fejét.
-Ne már Kate, épp leárazás van a kedvenc butikomban... ott lesznek a többiek is, na menjünk már.-nyafog Alexy.-Majd holnap nézünk filmet.-kacsint rá Katere.
-Oké... mondja beletörődően.
-Szupi! Akkor mi lenne, ha egy kicsit változtatnánk a stílusodon? Mondjuk vennénk pár  új rucit...
-A-a! Azt mondtam elmegyek veled vásárolni, de azt nem, hogy vásárolok.-mondja.
-De kifizetném.-mondja mosolyogva.
-Nem köszke, van elég ruhám már... amúgy is tegnap már bőven bevásároltál nekem ruhákból.-mosolyodik el Kate.
-Jól van.-mondja durcásan testvérem, de utána elmosolyodik.
-Na oké menjünk, de előbb öltözzünk át.-mutat rá a kockás pizsijére.
-Oké... oh Armin, te is itt vagy? Jó reggelt.-néz rám Alexy válla fölött az unokatesóm.
-Reggelt tesó, jössz vásásrolni?-kérdi Alexy hátra pillantva rám.
-Nem kösz.-mondom határozottan.
-Te tudod, na de mentem átöltözni.-mondja, majd betávozott  szobájába, utána pedig Kate a vendégszobába.
Én meg ültem a kanapén a semmit nézve, majd eldöntöttem, hogy inkább megreggelizek.
Bementem a konyhába, ahol nagy meglepetésemre egy tányér palacsinta volt a pulton kirakva... biztos Kate csinálta, mivel Alexyt még sose láttam a gáztűzhelynél.
Vagy kettő-hármat bekaptam, majd visszamentem a nappaliba, ahol egy hangot hallottam meg  kint a ház előtt.
Kimentem az ajtón, és egy idegen lányt pillantok meg kint a kapu előtt.
Fonott vörös haja volt, és kék szemeivel engem vizslattak.
-Öm... segíthetek?-kérdeztem a lánytól, aki csak összeráncolta a homlokát.
-Szóval igaz... Amanda mindent elmondott... Nem ismersz fel Armin? Iris vagyok.-mondja... Iris ugye?
-Sajnálom, de nem ismerlek.-mondom.
-Ki az tesó? Szia Iris, gyere be!-mondja Alexy Irisnek, majd bejött a kapun be a lakásba.
Leültem a kanapéra Alexyel, közben a lányt fürkésztem aki még mindig csak állt.
-Mi szél hozott? Csüccs le ide.-mutat rá a kanapéra.
-Köszi.. csak meg szerettem volna Armint látogatni, hogy minden rendben van e.-mondja.
-Oh... ne aggódj pár nap és mindenre emlékezni fog.-mondja biztatóan.-Amúgy, hogy áll a kapcsolatod Castiellel?-érdeklődik Alexy.
-Vele? Az a szemét tegnap közli velem, hogy ez nem fog működni, és ezt úgy mondta el nekem, hogy közben egy csaj kezét fogta.... milyen köcsög már nem?-háborodik fel Iris.
-De nagyon is... de ne is foglalkozz vele jobbat érdemelsz te ennél a gyökérnél.-mondja Alexy átölelve Irist.
-Köszi.-pirul el.
Majd megjelent Kate is a nappaliba.
-Nos gyerekek, nekem meg Katenek mennie kell vásárolni, sziasztok.-köszönt el tőlünk, majd eltávozott.
-Nekem már ideje mennem, mert különben elkések.-mondja száját húzva.
-Dolgozol valahol?-kérdem.
-Hát úgyis mondhatjuk... besegítek anyumnak a kávézóban... mindig azt mondja, hogy már nagy vagyok, és, hogy igazán besegíthetnék a munkában néha-néha...így legalább megduplázza a zsebpénzemet.-mondja, majd felállt.
-Haha... még jó, hogy a szüleim havonta küldenek nekem és Alexynek pénzt, és így legalább nem kell dolgoznunk.-mondom.
-De jó nektek... amúgy szüleid mit dolgoznak?-kérdezte Iris.
-Ügyvédek.... és te te szüleid mit dolgoznak? Az már kiderült, hogy az anyud kávézóban dolgozik... és az apud? Úgy szint a kávézóban?-kérdem.
-Aha... de nekem már tényleg mennem kell.-mondja, majd elindult az ajtó felé... vagyis elindult volna, ha nem ütközik bele a kanapé lábába, és így rám esett, én pedig le a földre landoltam.

Iris a vállam fölé támasztotta a kezét, hogy ne essen előre.
-Nem ütötted meg magad?-kérdeztem tőle.
-Nem...-mondja pirultan.
Egymás szemeit kezdtük el bámulni, majd Iris a számat kezdte nézni.
-B-Bocsi, felülök.-mondom, majd felültem volna, ha nem csókol meg.
Döbbenten meredek Irisre, majd ahelyett, hogy eltolnám magamtól, inkább visszacsókolok.
Furcsa érzés kerített magába... mintha a szívem azt súgná, hogy fejezzem be.
Úgy is tettem, majd felálltam és felsegítettem Irist.
-Ne haragudj.-mondja pirultan.
-Semmi baj.-mondom, majd mondta, hogy ideje mennie, ezért kikísértem a lakásból, ki a kapuig.
-Amúgy... találkozunk még? Mondjuk holnap?-kérdi... he? Elég fura, hogy még csak ma ismertem meg, de már meg is csókolt, és elhív randira.
Nem szeretném megbántani, ezért igent mondtam rá, majd megbeszéltük, hogy holnap délben találkozzunk  parkban.
Ezután bementem a házba, és egy nagyot sóhajtottam.
Elég érdekes lány ez, de közben nagyon aranyos is... nem tudom, hogy az előbbi csókért, vagy mert randira hívott, de úgy érzem, hogy tetszik nekem...

(Tudom... rövidre sikerült, de legalább raktam fel részt nem? xd :D)