24.fejezet Tévedés

(Sziasztok, bocsi a késésért, csak nagyon sokat kellett tanulnom, de már nem annyira.... mondjuk xd.
Addig is jó olvasást:D)

Mikor kinyitottam a szemem, egy kart éreztem meg derekam körül, amik szorosan öleltek át, és közben meztelen mellkasán pihentetem fejemet, és éreztem ahogyan mellkasa fel-le mozog.
Arminra pillantottam aki még aludt.
Elmosolyodtam, majd végigsimítottam az arcán ujjaimmal amire nemigen reagált, csak tovább szuszogott.
Kiengedtem magam karjaiból, majd felkeltem az ágyról.
Felöltöztem, majd lementem a lépcsőn, be a konyhába.
Kitaláltam, hogy meglepem Armint valami finommal, hmm.... mondjuk csinálok omlettet, azt elvégre tudok készíteni.
Kikészítettem a hozzávalókat, majd elkezdtem csinálni, de hallottam, hogy valaki jön lefele a lépcsőn.
Megfordultam és a kócosan mosolygó Armin állt ott előttem, akin csak egy bokszer volt... istenem de jól néz ki.
-Jó reggelt drágám.-köszöntött, majd lehajolt hozzám és megcsókolt... drágám? hmm... ez új, de tetszik.
-Reggelt, drágám.-mondom, majd viszonoztam csókját.
-Hogy aludtál?-kérdezte közben leült az asztalhoz.
-Jól, és te?-kérdeztem, és már elkezdtem kotyvasztani a reggelit.
-Remekül... csodás volt az este.-mondja kacéran, erre én csak válaszként elvörösödtem, majd tovább folytattam a reggeli készítést.
-Igen... az volt.-mondom fúl vörös arccal.
-Nos... mi jót csinálsz?-állt fel az asztaltól, majd mellém lépett.
-Omlettet... jó lesz?-kérdem tőle, majd begyújtottam a gázt.
-Persze... segítsek?-kérdezte, majd megráztam a fejem.
-Nem... mert amúgy meglepetés lett volna, hogy mire felkelsz, finom reggeli várjon... de nem így lett megírva.-mondom mosolyogva.
-Értem... akkor most visszaaludjak vagy valami és tegyek úgy mintha misem történt volna?-kérdi vigyorogva.
-Nem, nem kell... csak nézd a tévét vagy valami amit szeretnél.-mondom kuncogva.
-Amit szeretnék, hmm... bármit?-kérdezte huncutul.
-Aha, de most nem érek rá... főzőcskézek.-mondom, majd beletettem a serpenyőbe a masszát és a gázra helyeztem.
-Az kár... pedig jó ötleteim voltak veled.-mondja, közben megnyalta alsó ajkát.... totális mértékben elvörösödtem és próbáltam az omlettre figyelni, hogy ne égjen oda.
Sikeresen kész lett az első, és máris tettem a tányérra, majd odaadtam Arminnak, aki leült az asztalhoz és jóízűen kezdte enni az omlettet.... úgy látom ízlik neki.

Majd mikor végeztem, én is leültem mellé, és együtt ettük a reggelit.
Mikor végeztünk, elmostuk a tányérokat, majd szokás szerint felmentünk a szobámba és leültünk a gép elé, majd megbeszéltük, hogy letöltsük a GTA 4-et.... sajnos az 5-öt nem tudnám letölteni, mivel nagyon sokat foglal, ezért ez ráfér.
Tiszta jó játék.. lehet benne ölni, lelőni embereket, kocsit lopni, bunyózni, meg minden mást szétverni... jók benne a feladatok, és most ebben a főhős vagy ki, új élete lesz vagy mi azt olvastam.. de majd még meglátjuk.

Vááá... nem engedi letölteni, mert akkor lassítaná a gépet.. pff.
-Ilyen nincs!-akadok ki... pedig már olyan átéléssel voltam, hogy kinyírok mindenkit, és leszarom a világot stb...
-Nyugi, majd a mi gépünkön letöltsük.-mondja, majd arra leszek figyelmes, hogy megcsörrent Armin telója, majd felvette.
-Halló?.... aha.... igen itt.... oké öt perc és otthon vagyok.-mondja majd letette.
-Ki volt?-kérdeztem.
-Alexy, de most sajnos mennem kell.-mondja, majd felállt és elkezdett öltözni. Majd mikor kész lett kiment a szobából.
Utána mentem, majd kikísértem a kapun.
-Na, mentem szia.-csókolt meg búcsúzóul, majd elment.
Visszamentem a házba, be a nappaliba, és észrevettem, hogy a kanapén van a táskája.
Megfogtam a táskáját, majd kimentem a házból, és Arminék háza felé igyekeztem, ahol szörnyű látvány fogadott....
Armin egy másik lányt ölelgetett a kapuban, akinek derékig érő fekete haja volt, és barna szeme... rögtön elkapott a düh.... ki ez a lány?
Majd annyit vettem észre, hogy megpuszilják egymást arcon, és még mondtak valamit, de azt nem tudom, majd valahára Armin észrevett, és zavartalanul köszöntött.... most mivan?
-Szia miért jöttél vissza?-kérdezte.
-Te.. te utolsó szemét paraszt!-kiabálok vele... hogy tehette ezt velem.. amint kiteszi a lábát a lakásomból egy másik nőt ölelget és puszilgat?!
-M-Mi a baj?-kérdezte aggódva... MI A BAJ? AZ, HOGY EGY FRUSKÁT ÖLELGETSZ A HÁTAM MÖGÖTT!-gondoltam magamban.
Nekivágtam a táskáját, majd szó nélkül elrohantam.
Még kiabálta, hogy jöjjek vissza, de nem tettem.. inkább haza rohantam.

Mikor hazaértem, könnyeimmel küszködve zártam be az ajtót, majd leültem a kanapéra.
Hogy tehette ezt velem? Mikor Taylor itt volt, ő mondta, hogy bízik benne és, hogy szeret.... akkor rá ez nem vonatkozik? Megbíztam benne... de mivan, ha... ez nem is a aminek látszik?
Miért hívta volna fel Alexy Armint, ami miatt mennie kellett?
Lehet, hogy a volt barátnője? Nem.... Armin azt mondta, hogy neki még nem volt barátnője... vagy csak hazudta?
Már fogalmam sincs, hogy miben higgyek.
Tegnap este jól éreztük magunkat.... és erre most egy másik lány karjában láttam.... csak ennyire kellettem neki? Ezt nem hiszem... biztos csak egy félreértés lehet... talán.
Majd ezen agyalva kopogásra lettem figyelmes.
Kinyitottam az ajtót és Arminnal találtam szembe magam.
-Mit akarsz?-kérdeztem szárazon.
-Beszéljük meg... amit láttál az ne....
-Mit beszéljük meg? Ki ez a lány akit ölelgettél és csókoltál?-kérdeztem felháborodva.
-Nem csókoltam meg.-mondja Armin kiakadva.
-De ki ő?! Miért kellett ilyen hamar itt hagyni engemet egyedül és....-nem tudtam befejezni a mondatot, mert közbeszólt.
-Figyelj... ő az unokatestvérem... vagyis unokatestvérünk Alexyvel... ezért hívott fel, mert, hogy a szülei elutaznak kettő három napra, és nekünk kell rá vigyázni.... hisz még csak 14.-mondja, majd beletúrt a hajába.
Egy jó nagy adag kő esett le a szívemről...szóval csak az uncsija... én hülye meg milyen idiótaságokat gondoltam magamba.. szégyellem magam.
-Armin... ne haragudj, csak mikor megláttalak vele ölelkezni és puszilkodni, rögvest eluralkodott rajtam a düh... tudod, hogy szeretlek.-mondom neki.
-Tudom.... megértelek, mert én is kiakadtam volna, ha én látnálak meg téged egy fiúval ölelkezni, vagy mást csinálni... de ez lényegtelen... most már tudod mi a helyzet... amúgy bemutassalak neki?-kérdezte, én pedig megráztam a fejem.
-Majd később, addig netezek, vagy inkább lepihenek.-mondtam majd, elköszöntem volna Armintól, ehelyett ő szenvedélyesen megcsókolt... teljesen elbódít a csókja.
Az előbb még dühös voltam rá.... most meg már csak ő kell nekem és senki más.
-Bízhatsz bennem, mert soha nem csalnálak meg.... gyönyörű vagy, aranyos, vicces és még sorolhatnám, hogy milyen vagy... hisz nekem te tökéletes vagy.-mondja, majd átölelt.

-Te is nekem.-hajoltam oda a füléhez és lágyan belesúgtam.
Kirázta a hideg, majd eltolt magától és hosszasan megcsókolt.
-Sajnálom, de nekem most mennem kell... majd hívj, ha bármi van.-köszönt el tőlem újra.
Majd bezártam az ajtót és felmentem a szobámba gépezni.
Nem bánom, hogy egyedül vagyok most e pillanatban, hisz így nyugodtan tudom fejleszteni a Wow-on a karakteremet, haha.
Még hosszú a nap, de szerintem nemigen fogok innen a gép elől felállni, de nem is baj az... csak a szememnek, de bánom is én...
Majd lehet, hogy leugrok Arminékhoz, de kitudja... furcsa belegondolni, most, hogy tudom az igazat, hogy Armin nem csalt meg... hanem csak én képzeltem be... de ha jobban megnéztem volna a lányt, látszott rajta, hogy még fiatal... én butus.

(Tudom kissé rövid lett, de szerintem lényegében jó lett xd)

Sziasztok! :D

Sziasztok, észrevettétek, hogy új lett a fejlécem és a háttér színe és kicsit lilásabb is lett xd na mind egy... azt szeretném megkérdezni kedves olvasóim, hogy szerintetek így maradjon, vagy legyen az előző, mert azt szoktátok meg... vagy lehet egy kis változás? Majd írjátok meg kommentbe.. ennyit akartam, sziasztok! ^^ :)

23.fejezet Strand

(Sziasztok, most már a fejezetek nem az eredeti hónaphoz fog viszonyítani... jobb is lesz majd szerintem.. hihi xd... addig is jó olvasást.... ja és figyelem 14+-os.. nem írtam nagyon durvákat, mivel ilyen témánál elég kínos írni szerintem xD.)

Teltek a hónapok, és már arra eszméltem fel, hogy mindjárt itt a nyár, és ez azt jelenti, hogy VAKÁCIÓ... de sajna van még 1 suli nap, azt még ki kell bírnom.

A suliban egy rövidnadrág, és egy trikó van rajtam, és a hajam most kivételesen felkötve... meleg van, de nagyon.
A teremben minden ablak tágra nyitva van, hogy csökkentsük a meleget, de hatástalan.
-Hú, de meleg van.-jött oda hozzám Rosa és Iris.
Rosán egy lila topp, és egy szoknya volt rajta, Irisen pedig egy kék színű egybe ruha.
-Aha.-mondja Iris és közben összefogta a haját.
-Van egy ötletem.... mi lenne, ha holnap kimennénk a strandra? Elvégre holnap már vakáció.-mondja Rosa izgatottan.
-Ez jó ötlet.... és csak mi hárman mennénk?-kérdi Iris.
-Hát.... meg szerettem volna kérdezni a fiúkat is.-mondja Rosa.
-Oké, és kiket?-kérdem.
-Hét természetesen Armint...-itt Rosa rám kacsintott, majd folytatta.-Leighet...-itt Iris félbeszakította.
-És Castielt, mivel.... már járunk.-pirul el.... ez mikor történt?
-Tényleg? Mármint gratulálok.-mondja Rosa.
-Oké, akkor mi hárman, és Armin, Leigh és Castiel.-mondom és a lányok bólintottak.

Majd miután ezt letárgyaltuk, odajött hozzám Armin, aki térdnadrágot viselt, és mellé egy fehér pólót.
-Szia, mi lenne, ha holnap ki mennénk a strandra?-kérdem tőle mosolyogva.
-Oké, csak mi ketten?-kérdi ő is mosolyogva.
-Nem, még jön Rosa, Iris, Leigh és Castiel.-mondom.
-Hát.. oké.-mondja.
-És esetleg Alexy, ha akar.-mondom.
-Alexy nem szereti a strandot... ő csak vásárolni szeret.-mondja Armin vigyorogva.
-Ja, igaz is.-kacagok.

Majd ezután becsengettek, és kezdődött a hosszú és unalmas biológia, jaj de jó...


Szerencsére ez volt az utolsó óránk, ami azt jelentette, hogy már vakáció! Végre.... és már jöhetnek a szervezkedések és még sok más.

A suliból hazajövet, Armin kíséretében sokat beszélgettünk, mint például, hogy mit fogunk csinálni a nyáron... természetesen együtt... majd ezután valamiért felhozta Taylort.... igaz is, végül valamiért visszaköltöztek.

-De jó, hogy az a Taylor gyerek visszaköltözött, mert komolyan mondom, ha megláttam volna....-itt félbeszakítottam.
-Nyugi, szeretlek és ez nem fog változni.-mondom, majd megcsókoltam. Azt hittem már túl van azon az eset óta, mikor Taylor megcsókolt..., de úgy látom, még nem.
-Tudom, csak nem szeretném, ha rajtam kívül más hozzád érjen... nem jó szándékkal.-mondja, majd visszacsókolt.
Miután elváltunk egymástól, észrevettük, hogy a két nyaklánc összeakadt.
Kacagtunk egyet, majd szétszedtük, és mentünk tovább haza.

Miután hazaértünk, elköszöntem Armintól.
Kinyitottam az ajtót, majd levettem a cipőm és a táskám.
Majd arra eszméltem fel, hogy megrezzent a telefonom. Gyorsan előkaptam a zsebemből, és látom, hogy egy SMS jött Rosától.
            Szia holnap délután kettőkkor légy ott.
                                                  Üdv:Rosalya

Na, már az időpont is megvan... alig várom már a holnapot.


*


Már mindent bepakoltam a táskámban ami kell a standra, törülköző, naptej, kaja, innivaló stb...
A fürdőruha már rajtam van, vagyis a ruha alatt, mert nem szeretnék majd ott átöltözni.
Ránéztem a telefonom kijelzőjére és látom, hogy hét perc múlva kettő... ideje indulni.
Felhúztam a cipőmet és bezártam magam után az ajtót.
Kimentem a kapun, és már indultam is.
Az út közben találkoztam Arminnal, így együtt mentünk.
Sokat beszélgettünk és nevettünk, és arra eszméltünk fel, hogy már odaértünk.
Rosa zihálva integet nekünk, hogy jöjjünk oda, és úgy is tettünk.
Már mindenki megérkezett úgyhogy mentünk a lányokkal átöltözni.
A lányok is a ruha alá vették a fürdőruhát, így csak lekaptuk magunkról a felsőt, és a nadrágot, majd a cipőnket, és elraktuk őket egy szekrénybe, majd visszamentünk a fiúkhoz, akik csak egy térdnadrágot viseltek.
-Nos, mehetünk úszni?-kérdezték a fiúk, mi meg bólintottunk egyet, majd bementünk a vízbe.
-Ki hozott labdát?-kérdezte Armin.
-Én, miért?-kérdezte Iris.
-Srácok... mi lenne ha labdaelvevőset játszanánk? Fiúk a lányok ellent.-mondja Armin.
Mindenki beleegyezett, és, hogy igazságos legyen a játék, mi kezdhettünk.
Rosánál volt a labda, aki átpasszolta Irisnek, és odaakarta volna nekem dobni a labdát, de elém ugrott Armin és elkapta a labdát.
Passzolgatni kezdtek egymásnak, és hiába álltunk eléjük vagy ugráltunk a labdáért.... semmi haszna, hisz magasabbak voltak nálunk.
-Ez így nem ér!-nyafog Rosa.
-Igen, magasabbak vagytok nálunk.-egyezik bele Iris.
-Ez van.-jelenti ki Castiel nevetve.
-Csajok, kupaktanács.-mondtam Irisnek és Rosának, és odajöttek hozzám.
-Ha így megy tovább ők fognak győzni.-mondja Iris.
-Van egy ötletem.... Rosa, mikor látod, hogy Castiel vagy Armin odapasszolná Leighnek a labdát, akkor tereld el a figyelmét.-mondom neki.
-De hogyan?-kérdi.
-Csak ki tudsz találni valamit.... mondjuk csókold meg vagy valami.-mondom neki, majd egy okét válaszolt rá és visszamentünk.
A fiúk még mindig passzolgattak egymásnak, és miután észrevettük, hogy Castiel Leighnek dobná a labdát, Rosa egy mozdulattal megfogta Leighet a tarkójánál fogva és megcsókolta.
Castiel nem vette észre, hogy Leigh épp... mással volt elfoglalva, így csak bedobta a vízbe.
A labda közel volt hozzám, így gyorsan odaúsztam majd megfogtam.... bár azt nem vettem észre, hogy épp Armin ott állt előttem vigyorral az arcán.
Nem tudom oda dobni a labdát, se Rosának, se Irisnek, mivel Armin elállta az utamat.
Mit csináljak? Valamit tennem kell, vagy különben elveszi tőlem a labdát... van egy ötletem.
Közelebb léptem hozzá, majd rátettem a kezem a derekára és úgy közelebb húztam magamhoz, majd beleharaptam a számba.
Mindenki minket néz.. itt az idő.
Lábujjhegyre álltam, hogy megcsókoljam, majd úgy is tettem, visszacsókolt... na itt az idő.

Elszakadtam Armintól, és gyorsan átpasszoltam Irisnek a labdát... ezaz elkapta!
-Te kis sunyi.-felkapott Armin az ölébe.
-Hé, tegyél le!-nevetek.
-Nem, nem.... hé srácok, mi jár azoknak akik csalnak?-kérdi ördögi mosollyal Armin a fiúktól.
-Hm... egy kis büntetés.-mondja Cast vigyorogva, Leigh meg bólintott egyet.
-Végy nagy levegőt.-mondja Armin.
-He?
Mire feleszméltem, már a víz alatt voltunk.
Vagy három másodperc után felbuktunk a vízben, én pedig csapkodni kezdtem Armint.
-Te bolond vagy?-kérdem tőle.
-Mondtam, hogy vegyél levegőt.-nevet... hát kösz.
-Nem tudom, hogy vagytok srácok ezzel, de én már kezdem unni.-jelenti ki Cast.
-Én is.-mondja Rosa, majd mindenki beleegyezett, hogy menjünk el enni.
Kimentünk a vízből, megtörölköztünk, majd elővettük a kajákat.

Mindenki evett, beszélgetett, nevetgélt, meg még sok mást csinált.

Majd miután befejeztük az evést, én, Rosa és Iris elmentünk napozni.
Kitettük a törülközőnket a homokba, majd elővettem a naptejemet.
-Ha lenne olyan kedves valaki, hogy bekenné a hátunkat megköszönném.-mondtam odaát a fiúknak, akik egyből feleszméltek és mentek oda hozzánk.... fiúk.
-Jó vagy Ami.-mondja Iris, én meg csak nevetek.
Majd a fiúk bekenték a hátunkat, és mehettek utukra.
Hasra feküdtünk, és elkezdtünk beszélgetni.

Armin szemszög*

A törülközőn ülve, a napernyő alatt sok mindenről beszélgetünk... vagyis inkább csak én és Cast, mivel Leigh inkább olvas.
-Na, és mióta vagy együtt Irissel?-kérdem tőle... nemigen szoktam Castiellel beszélgetni.... szerintem ez az első beszélgetésünk, vagy nem tom'.
-Úgy egy hete.... de nem hiszem, hogy ez a kapcsolat sokáig fog tartani.-mondja mosolyogva.
-Miért?-kérdem.
-Mivel én ilyen vagyok... nem szeretek egy csajon lenni.... jobb szeretem ha több csajom van.-elégedetten mosolyog.
-De minek? Nem jobb, ha keresel egy lányt és szereted? Vagy ez, hogy működik neked?-kérdem.. komolyan nem tudom, hogy ő milyen ember.
-Na elmagyarázom neked. Te olyan ember vagy aki megmarad egy nőnél, és biztos szereted blabla... de én nem vagyok ilyen... ennyi.-mondja, és ezzel lezárta... szóval ő ilyen ember.. beképzelt és öntelt.
-Nekem Rosa szerelem volt első látásra.-mondja Leigh a könyvet fürkészve.
-És?-kérdi Castiel.
-Csak ennyi, elmondtam a véleményemet, hogy jobb megkeresni az igazit, minthogy átmenni egy csomó csajon.-jelenti ki Leigh.
-A második jobban hangzott.-vigyorodik el Cast.... reménytelen.
Leigh lemondóan sóhajtott egyet, majd tovább olvasott.
Én pedig kifeküdtem és pihentem.

Amanda szemszög*

Már éreztük, hogy a hátunk meleg, ezért megfordultunk, majd Irisre néztem, aki épp Castielt fürkészte a tekintetével.
-Úgy látom, hogy nagyon odavagy érte.-mondom, én az illetőre mutatok.
-Ühüm, el sem hiszem, hogy járunk.... de kicsit aggódok, mert Castiel olyan.... Castieles.-mondja, közben a száját harapdálva.
-Ez, hogy érted, hogy olyan, "Castieles"?-kérdem.
-Hogy is mondjam.... egy kaszanova.-jelenti ki, és sóhajt egyet.
-Hát igen.... hallottam már hírét.-mondja Rosa.
-Szóval ezért aggódom.-mondja Iris.
-Ne aggódj, ha netalán szakítana veled, majd jól megverem.-mutatok a bicepszemre.
Rosa és Iris meg csak nevet rajtam.... én nem ismerem ezt a Castielt eléggé, de első ránézésre láttam rajta, hogy nem jó ember.... na de mind egy, inkább élvezzük ezt a jó napot.


*

A standon még sok mást csináltunk, de sajna már kezdett esteledni, így hazamentünk.
Nagyon jól éreztük magunkat, és reméljük, hogy a többi nap is ilyen bulis lesz.... ami szerintem tutira az lesz.
Na szóval, összepakoltuk a cuccainkat, majd elköszöntünk egymástól, majd hazamentem.... vagyis hazamentünk, mivel megbeszéltük Arminnal, hogy ott alszik nálam.

Mikor hazaértünk, kinyitottam az ajtót, majd lehúztuk a cipőnket és ledobtuk a táskánkat a kanapéra.
-Te akarsz fürödni? Mert nekem olyan tenger szagom van.-nevetek.
-Aha.... együtt?-kérdi huncut mosollyal.
-Neeeeem.-pirulok el, közben kínosan mosolygok.
-Te tudod, addig menj te, én kint várok.-mondja, majd úgy is tettem.
Bementem a fürdőbe, levettem a ruhámat, majd a szennyesbe dobtam.
Meztelenül álltam a zuhany alatt, ahol a meleg víz folyt le rólam.
Majd miután végeztem, betekertem magam egy törülközőbe és keresni kezdtem magamnak ruhát.... a fenébe, fent van a szobámba... na mind egy.
Kimentem a fürdőből egy szál törülközőben, és Armin döbbent arckifejezését láttam meg magam előtt.
-Csak fent hagytam a ruhámat.-majd azzal a mondattal mentem fel a lépcsőn, egyenesen a szobámba.
Miután felöltöztem, látom, hogy Armin nincs a nappaliba, biztos bement a fürdőbe.
Majd leültem a kanapéra és bekapcsoltam a tv-t.
Sokáig csak mentem felfele, de megakadt a szemem egy filmen.... az elrabolva 3 épp megy, ezaz!
Elkezdtem nézni, és közben nem vettem észre, hogy már Armin kijött a fürdőből.
-Mit nézel?-ült le mellém Armin.
-Az elrabolva 3-at.-mondom, majd ránéztem... a vizes haja belelóg a tiszta kék szemébe, ami még vonzóbbá tette.... akarva-akaratlanul is harapdálni kezdtem alsó ajkamat, amit ő észre is vett.
-Mi az?-kérdi mosolyogva.... és még kis gödröcskéi is vannak, óh...
-Olyan édi vagy!-csókolom meg, majd lelöktem a kanapéra.

Visszacsókolt, majd helyet váltottunk, én voltam alatta, ő pedig fölém hajolt, majd újra megcsókolt.
-Miért is, vagyok "édi"?-kérdi mosolyogva, és érzem, hogy most gyorsabban ver a szíve és szedi a levegőt... akár csak én.
-Mért ne lennél? Tök vonzó vagy....-mondom pirultan.
-Haha, akkor én mit mondjak? Mikor megláttalak egy szál törülközőbe, szerinted én mit gondolhattam? Azt hittem letépem rólad a törülközőt.-mondja, majd megnyalta az ajkát.
Döbbenten meredek rá, majd annyit vettem észre, hogy megfogja a kezemet és a szívére teszi.... iszonyat gyorsan dobog, mintha ki akarna törni onnan.
-Ez miattad van.-mondja, majd ismét ledöbbenek.
Nyitottam volna a számat, hogy mondjak valamit, de nem tettem, hanem inkább megcsókoltam.
Visszacsókolt, majd Armin keze lejjebb csúszott egészen a combomig, amit elkezdett finoman simogatni, én pedig beletúrtam a vizes hajába.

Zihálva váltunk el egymástól levegőért, majd újra megcsókoltuk egymást.
Már Armin felsőjét kezdtem fel húzni, de ő megállított, majd komolyan rám nézett.
-Biztos?-kérdezte, és látszott rajta, hogy ő bizony akarja.
Bólintottam egyet, majd arra eszméltem fel, hogy Armin felemelt, majd felvitt a lépcsőn, be a szobába, majd leeresztett az ágyra, majd tovább folytattuk a csókcsatát, de ezt már nem részletezném, de az biztos, hogy ez az este nekünk örökre emlékezetes marad.

(Nem tudom, hogy mikor várható a kövi fejezet, de szerintem jövőhét szombaton vagy vasárnap... addig is ennyi, jó éjszakát. :D)

22.fejezet Beszéljük meg

(Sziasztok... tízmillió bocsi a késésért, csak nem tudtam, hogy belekezdeni az írásba,de már megoldottam... na mind egy xD Jó olvasást.)

Másnap egyből az volt az első dolgom, hogy átmegyek Taylorékhez megbeszélni a... tegnapit.
Nem érdekel, hogy azt mondta Rosa, hogy ne tudja meg... ezt le kell tisztázni.

Az úton jövet átgondolom, hogy mégis, hogy kezdjek bele ebbe a beszélgetésbe, mert simán nem mondhatom meg neki, hogy "azért jöttem, mert Rosa szerint szerelmes vagy belém"  ajjj... ez tök ciki lenne, még nekem is.

Miután megérkeztem, egy levegővétellel becsöngettem.
Majd a második csengetéskor kijött az ajtón egy anyukámmal egyidős nő... biztos Taylor édesanyja lehet.
-Csókolom, izé... Taylorhoz jöttem.-mondom kissé feszülten.
-Óh, hát te lennél Ami drága! Hogy megnőttél.-jött ki a kapuhoz és átölelt.... érdekes, hisz én nem is ismertem fel.
-Gyere beljebb.... Taylor itthon van.-mondja, majd bementünk.
Lehúztam a cipőmet és a kabátom.
-Anya, nem láttad a felsőmet?-jött be a nappaliba Taylor, és utána látott meg engemet, majd elpirult.... én szintúgy, hisz csak egy nadrág van rajta, és úgy látom, hogy még kockás is a hasa.. óh.
-Öm... szia.-mondja zavartan, majd gyorsan talált magának egy pólót és fölkapta.
-Szia.-mondom utólag.
Taylor anyukája csak vigyorgott...., hogy miért azt nem tudom.
-Magatokra hagylak titeket... addig elugrok a boltba.-mondja majd eltávozott.
-Miért jöttél?-kérdi egyhangúan.
-Csak..... beszélgetni.-mondom fejemet vakarva.
-És miről?-kérdi.
-A tegnapról...-kezdek bele.-Rosa elmondta, hogy szerelmes vagy belém... mondta, hogy ne mondjam el neked, de nem bírtam megállni és... sajnálom, de én ezt nem tudom viszonozni.-mondom szomorkásan.
-Megértem, de..... tudod te, hogy hány éve várok rád?-kérdi.... mi?
-Tessék?-most akkor.. he? Amióta elmentem ő azóta.... jaj.
-Azóta várok rád mióta elmentél... egy hosszú 17 évet vártam rád.... és végre elmondhattam ezt neked, és te meg visszautasítasz.-mondja száját húzva, és látom, hogy próbál megnyugodni.
-Sajnálom... nem gondolhattam volna, hogy te így érzel.... miért nem mondtad el ezt korábban? Akkor lehet, hogy még érezhettem is valamit.. de már nem, mert nekem ott van Armin.-mondom és közbe próbálok nem a szemébe nézni.... olyan kétségbeesetten néz, hogy az már fáj.
-Sajna... de tudd, hogy nekem csak te kellesz, és senki más...-míg ezt mondta közelebb lépett hozzám.
-Nem szeretnélek elveszíteni, mert jó barát vagy nekem.... de csak barát, semmi több, ugye megérted?-kérdem tőle.
-Bocsi, de ezt még kiszeretném próbálni veled....- nem tudtam rá válaszolni, mert megcsókolt.. what?
Próbáltam ellökni magamtól, de nem ment mert lefogta mind két kezem... majd az ajkára haraptam, hogy szakadjon el tőlem, de mintha biztatásnak vette volna, mert tovább folytatta.
-Taylor... engedj el!-mondom neki kissé idegesen, de mintha meg sem hallotta volna, így már csak annyit vettem észre, hogy már nyitódik az ajtó, és bejött rajta Taylor anyja... gyorsan elengedett.. végre!
-Ö.... nekem már ideje mennem, úgyhogy viszlát.-mondom, majd gyors tempóval vettem föl a kabátom és a cipőmet, és már az utcán voltam.
Hú.... ezt jobb ha nem mesélném el Arminnak, mert akkor biztos kinyírná Taylort.
Majd megcsörrent a telefonom.... emlegetett szamár, Armin hív.
-Szia.-mondom a készülékbe.
-Szia, átmehetek, mutatni szeretnék valamit.-mondja.
-Persze...-mondom bizonytalanul.
-Oké, öt perc és ott vagyok.-majd letette.
Gyors tempóval mentem haza, ahol már Armin ott állt a kapuban... nem azt mondta öt perc? Egy vagy egy volt...
-Szia...-mondom neki.
-Szia, hol voltál?-kérdi.
-Öm... a parkban...-hazudom... jobb ha nem tudja az igazat.. majd elmondom neki.
-Jó, akkor bemegyünk?-kérdi mosolyogva, és már nyitottam is az ajtót.

Lehúztuk a kabátunkat és a cipőnket és a nappali irányába indultunk.
Leültünk a kanapéra, és látom, hogy Armin a zsebéből kivett egy kis dobozt... vajon mi lehet?
-Izé... ezt neked vettem.-mondja és egy halvány pír jelent meg az arcán.
Odaadta nekem a dobozt és kinyitottam..... egy gyönyörű nyaklánc volt benne... vagyis nyakláncok, mert kettő volt benne.

-Óh, de gyönyörű... köszön szépen Armin, nagyon szeretlek!-ölelem át.
-Kár, hogy én nem hoztam neked semmit...-szomorkodok el.
-Nem is kell... elég ha itt vagy nekem.-mondja, majd elpirultam.
-Rád adhatom?-kérdi, én pedig bólintottam egyet.
Rám adta az  egyiket, én pedig a másikat.... majd egymáshoz érintettük... nagyon aranyos ez a nyaklánc... ez is bizonyítja, hogy mennyire szeret.. és, hogy én mennyire szeretem.
-Nagyon szeretlek Armin.. és ezt nem a nyaklánc miatt mondom.... hanem azért mert így is van.-mondom majd megcsókolom.
-Én is nagyon szeretlek.-majd visszacsókolt.
Körbefontam a kezemmel a nyakát, ő pedig átkarolta a derekamat, majd egyre követelőzőbben csókolt engemet, és már le is tepert a kanapéra.
Már kezdte volna kigombolni az ingemet, de megállítottam.
-Szerintem még nem kéne.-mondom bizonytalanul, mert még mindig mindig rosszul érzem magam, hogy hazudtam neki arról, hogy nem mondtam el neki, hogy Taylornél voltam, és azt, hogy khm.... mit csinált velem.
-Mi a baj?-kérdi, mert látja rajtam, hogy valamit nem mondok el neki.... el kell mondanom neki.
-Az van, hogy... Taylornél voltam megbeszélni a dolgokat..... azt, hogy szerelmes belém, de én ezt nem tudom viszonozni neki, és miután ezt megbeszéltük... vagyis csak én mert nem akarta megérteni, mert.... megcsókolt, de nyugi nem csókoltam vissza...-mondom feszülten.
Látom rajta, hogy nagyon kiakadt a dolgon, és ezért megfogtam a kezét és megsimítottam az arcát... enyhül is egy kicsit.
-Nyugi, én csak téged szeretlek.-mondom neki, majd megölelem.
-Köszönöm... bízok benned.-mondja, majd szorosan átölelt.-De még ezért megverem.-mondja utólag...ó. jaj.

Majd miután Armin elment, reménykedtem, hogy nem fog történni semmi, baj.... remélem.

(Tudom, tudom...röv9dke lett xD de máris hozom a közi fejezetet :DD)