15.fejezet Halloween buli

 (Sziasztok.. most egy Halloweeni részt hoztam nektek, jó szórakozást.....az eleje még nem halloweenes, csak ennyit mondok xd... ja igen, és ez beletartozik a történetbe.
UI:Bocs, hogy későn hozom, a halloweenes részt.)


Mikor felkeltem, elmentem zuhanyozni és a tegnapról kezdtem el gondolkozni, hogy mi is volt.... nem mintha részeg lettem volna vagy ilyenek..... csak megártott a tömeg, és így egy kicsit kába voltam, mert tömeg iszonyom van.
Hú... semmi, de... várjunk csak én.... mit is mondtam?!
Tegnap mikor a teremben voltunk.... én, mondtam neki, hogy ... nem, nem... nem is akarok visszaemlékezni!
Uram atyám..... hát tényleg rosszul lehettem.
Az arcom éget, és közben a hideg víz folyik le a hátamon.
Mikor végeztem a zuhanyozással, felvettem egy hosszú kék nadrágot, és egy pulóvert.
Mivel szombat van, ezért ma nincs tanítás, hála.
Megfésülködtem, bekapcsoltam a gépet, és elkezdtem kockulni.
Hm.. belegondoltam, hogy már mióta nem beszéltem Kentinnel, amióta..... ohm, igen.
Azóta nem áll szóba velem Kentin, mióta összejöttem Arminnal.
Na, ennek most én véget vetek.
Felmentem facebookra, és mintha egy égi jel lett volna.. ő fent volt.
Ráírtam, hogy " Szia, beszélnünk kell gyere át." Nem sokkal később visszaírta, hogy " Rendben", majd kilépett.
Akkor most már, csak annyit kell tennem, hogy megvárjam míg idejön.
Lementem a lépcsőn, leültem a kanapéra, és úgy vártam Kentint, mintha  karácsony lenne... na jó, ez egy kicsit túlzás volt.
Vagy tíz perc után meg is érkezett.
-Bocs a késésért.-nyitott be Kentin.
-Semmi baj, ülj le.-mutatok rá a kanapéra.
Leült mellém és engem nézett.... most akkor, hogy is kezdjem bele?
-Figyelj...-szakít félbe.
-Bocsánatot szeretnék kérni a múltkori viselkedésemért.-mondja.
-Nem, nem, az én hibám... hamarabb kellett volna szólnom.-
Ez után néma csend következett.... vagyis egy kínos csönd.
-Akkor én most mennék is, ha nincs más mondanivalód.-állt fel.
-Várj!-ültetem vissza a kanapéra.
Néz rám értetlenül.
-Akkor.... kibékültünk.-nézek rá kiskutya szemekkel.
-Hát persze... nem is bírnám ki nélküled.-mondja mosolyogva, de utána valamilyen oknál elpirult.
-Akarom mondani... n-nem úgy értettem, hogy nem bírnám ki nélküled hanem.... tudod.-néz rám pirultan.
-Hát persze, hogy értem.-mosolygok rá.
-Na, de nekem most már mennem kell.... apum kinyír ha megtudja, hogy elmentem a tudta nélkül.-mondja komolyan, majd elment.
 Hát, akkor ezzel meg is volnánk.
Hm, az előbb rezgett a telefonom... biztos SMS-t kaptam.
Ezt állt az SMS-ben, hogy
              Szia, lesz ma Arminéknál egy halloween buli 17 órakor.... el kell jönnöd!
              UI: Jelmezbe legyél!                                                                  Üdv: Rosa

Na, ez jól hangzik.... akkor kell egy jelmez.
Szerencsére még emlékszem rá, hogy tavaly halloweenra vettem is egy jelmezt.... egy Miku jelmezt.
Ránéztem a telefonom kijelzőjére és látom, hogy 14:36... még van egy csomó időm.
Megreggeliztem, és felmentem a szobámba kockulni.


Miután láttam az órát, hogy 16:32, kikapcsoltam a gépet és már kezdtem is el készülődni.
Nem sok idő után kész is lettem... egy kiköpött Miku voltam, még volt hozzá parókám is.... csak a szemem nem olyan színű mint Mikué, de sebaj.

16:53... jaj, sietnem kell.
Sajnos apának egy nappal korábban vissza kellett mennie külföldre, így nem tudja, hogy buliba megyek.
Lerohantam, felkaptam a cipőmet, bezártam kulcsra az ajtót, és már indultam is Arminékhez.
Hamar odaértem, és már nyitottak is ajtót.
Alexy volt az, aki Jokernek öltözött.

-Szia, gyere be.-mondta, majd be is mentem.... hú, mindenkin jelmez van és bömböl a zene.
-Helló, tök jó a jelmezed.-jött oda hozzám Armin... aki éppen pókembernek van öltözve.

-Neked is, tudsz hálót lövellni?-mosolygok rá.
-Sajna nem, pedig nagy belépőt akartam csinálni.-mondja nevetve.
-Császtok, mi a szitu... sajna Leigh nem tudott jönni?-jött oda hozzánk Rosa, egy csöppet részegen... aki mellesleg angyalnak van öltözve.

-Semmi... amúgy te mindig iszol?-nevetek.
-Nem mindig.. csak akkor, hogy ha jól érzem magam.-
-Áh... szóval mindig.-
-Ja igen, kérsz valamit inni?-kérdi tőlem Armin.
-Csak egy sört.-mondom, majd el is ment a pókicám a sörömért.
-Hallod, ti már csináltátok?-kérdi Rosa, már kicsit ittasan.... honnan van már megint pia a kezében?
-Mit?-értetlenkedek.
-Hát tudod... egy nő és egy férfi...-nem folytatja... várja míg rájövök.
-Te perverz angyal vagy... igaz, hogy angyalnak vagy öltözve, de belül egy ördög vagy.-mondom nevetve.
-Na, de igen, vagy sem.-
-Nem.. most boldog vagy?-kérdem kissé feszülten.
-Hát....-gondolkozik.
-Most meg mi van?-kérdem.
- Semmi, semmi.-legyez a kezével.
Belé meg mi ütött... azt nem tudom.
-Hoztam önnek az italát hölgyem.-jött vissza Armin.
-Köszönöm uram.-mosolyodok el.
-Nos, táncolunk Miku?-kérdi, de sajna nem tudom, hogy milyen arcot vág, hisz rajta van a maszk.
-Rendben.-egyeztem bele, majd elkezdtünk táncolni.
Mikor a tánc közepénél jártunk, Arminnak felhúztam a maszkját az orráig, és azután közelebb hajoltam és megcsókoltam.... mint mikor pókember fejjel lefelé van, és Mary Jane felhúzta a maszkját és megcsókolta, csak ez attól más, hogy Armin nem fejjel lefelé van... és én nem vagy
Mary Jane.... de ez akkor is varázslatos volt.
Elhúzódtam tőle, majd visszahúztam a maszkját.
-Hé, gyertek már, szellemet fogunk idézni!-zavar meg minket Joker... vagyis Alexy.
-Hű, az klassz, gyere.-húzott magával Armin.
A nappaliban kötöttünk ki, ahol Rosa, és a többiek körbe ülték az asztalt.
Beültünk mi is a körbe, majd Alexy hablatyolt valamit más nyelven, majd egyet ütött az asztalra.... hát ez meg milyen szellem idézés akar lenni?
Majd egyszer csak a saját nyelvünkön szólalt meg.. vagyis csak egy szót mondott ki, azt, hogy "Jelenj!"
És ezután egyszer csak kopogás hallatszott, amitől mindenki megijedt... még én is.
Ezután egymásra néztünk,hogy vajon ki lehet, és, hogy ki nyissa ki.
Ezután mindenki Alexyt nézte, hisz ő idézett valami szellemet.... vagy mit tudom én.
Alexy egy halk sóhaj után, felállt és az ajtó felé indult lábujjhegyen.... mi meg addig néztük meredt szemmel.
Odaért az ajtóhoz, és egy határozott mozdulattal.... kinyitotta az ajtót.
-Helló, ki rendelt pizzát?-kérdi az ajtóban a pizzafutáros.
Elkezdtünk nevetni.
-Én.-mondja Armin röhögve.

Majd miután Armin kifizette a pizzát, mind felálltunk a helyünkről, és visszamentünk táncolni, közben ittunk, és ettünk.
Majd miután elmúlt vagy négy óra, mindenki hót részegen ment haza, én pedig csak annyit veszek észre, hogy a kanapén vagyok és a szemem kezd lecsukódni.
-Hé, pókicám, itt aludhatok?-kérdem tőle, közbe már kényelembe helyeztem magam a kanapén és levettem a parókát, és látom, hogy már nincs rajta a maszk.
-Persze... de itt akarsz aludni?-mutat rá a kanapéra.. tudja, hogy azon nem nagyon tudok elaludni.
-Dehogy... a te ágyadban.-mondom huncutul.
Armin nyel egyet, és próbál nem elpirulni, de hiába.
Egyszer csak annyit veszek észre, hogy felkapott és az ölében visz be a szobába.
Letett az ágyra, majd betakart.
-Majd jövök, csak még össze kell takarítani.-mondja ásítva.
-Ó, rá ér az, gyere.-mondom csábítóan, és be is vált.
Befeküdt mellém, én pedig közelebb bújtam hozzá, és úgy próbáltam el elaludni.
Ő közben átölelt és úgy aludtunk el egymás karjaiban.

14.fejezet Bál

Másnap.... suliban szerencsére senki sem tudta meg, hogy engemet elraboltak, és ez nekem nagy megkönnyebbülés, mert nem szeretném ha ezért megnéznének, vagy ilyenek... na mind egy.... csak én és Armin tudja ezt az egészet a suliban.... azt hiszem.

Bizonytalanul léptem be a terembe ahol Rosa letámadott.... rosszat sejtek.

-Szia, van egy fontos mondanivalóm.-mondja komolyan..... megtudta, hogy mi történt tegnap?

Nézek rá rémülten.

-Mi ketten.... elmegyünk vásárolni!-ugrál Rosa mint egy ugró mókus ( ha van is olyan egyébként.)

Megkönnyebbültem és elmosolyodtam a hír hallatára.

-Oké.... de egyébként minek?-kérdem tőle, ő pedig kérdőn néz rám.

-Hát holnap lesz a bál, te okos.-böki meg mutatóujjával a homlokom.

Hú.... ilyen gyorsan eltelt egy hét? Észre se vettem.

-Ja, igaz is... akkor suli után?-kérdem, és bólintott egyet.

-Akkor ez letudva.... nos, akkor pakoljunk ki fizikára.-mondja barátnőm unott hangon.... nem nagy kedvence a fizika, én kimondottan kedvelem.

Kipakoltuk a könyvet, tolltartót, füzetet... és minden mást ami kell e pillanatban, és akkor épp csengettek.

Leültem a padba ahol Armin sunyiban a pad alatt játszott a telefonján.... nem változik.

Bejött a tanár, köszöntöttük és máris írogatott a táblára.... hát oké.

Vagy három oldal lap betelt a füzetemben annyit írtunk.

Mikor kicsengettek mindenki hangosan kifújta ki a levegőt és rázogatta a kezét amivel írt... sokat írt a tanár és nagyon gyorsan..... most jöttem rá, hogy igazából én se kedvelem a fizikát.

Odafordultam Arminhoz és látom, hogy még mindig a pad alatt játszik. Ránézek a fizikafüzetére és látom, hogy üres.... hát ilyet.

-Hé, semmit sem írtál az óra folyamán.-nyaggatom.

-Ja.-mondja egyszerűen.

-Majd odaadom a füzetet, hogy bemásold.-mondom elégedetlenül.

Átnézek a vállán és meglesem, hogy mégis mit játszik éppen.... Angry Birds.

-Játszhatok majd én is?-kérdem és közben kiskutya szemeket meresztek rá.

-Nem.-néz rám vigyorogva.

-Ó, csak ugyan?-nézek rá kihívóan.

-Próbáld elvenni.-feláll és felemeli a játékot a magasba.

-Hát jól van.-mondom ravasz mosollyal az arcomon, és ugrálok fel a játékért... de mivel Armin magasabb nálam így reménytelen, hogy elérjem.

-Na, feladod?-kérdi mosolyogva.

-Nem én!-jelentem ki, és nekiesek Arminra.

A földön végeztük.... Arminon fekszem, ő pedig alattam könyököl, hogy ne essünk hátrébb... én pedig egy "érdekesnek" mondható, pózba vágódtam..... fűl vörös az arcom... és úgy látom az övé is.

Feltápászkodtunk, lesepertük magunkat és egymásra néztünk.

Még jó, hogy csak mi ketten maradtunk a teremben.

Látom, hogy a játék még mindig a kezében van... hihi, itt az idő.

Ravasz mosolyra húzom a számat, és egy gyors mozdulattal kikaptam Armin telefonját a kezéből.

Kinyújtottam rá a nyelvem..... utána leültem a székemre, feltettem a padra a lábam, és elkezdtem játszani.

-Megverlek kis disznók!-mondom hangosan.

Armin csak nevet, és leül mellém.

Mikor már elegem lett a játékból, észrevettem, hogy Armin túl közel van az arcomhoz.... nem mintha zavarna.

Nézek rá nagy kék szemeimmel, és várom, hogy ő tegye meg az első lépést.... vagyis, hogy csókoljon meg.

Mintha a fejemben járna, ő úgy is tett.

Gyengéden csókol, közben a keze a derekamra vándorolt, én pedig körbefontam a kezem a nyakánál és úgy közelebb húztam magamhoz.

-Khm, khm.....-hallok egy ismerős hangot az ajtónál.

Gyors mozdulattal szakadtunk el egymástól és az ajtó felé néztünk..... Rosa állt ott csípőre tett kézzel és mosolyog.

-Nagyon cuki, hogy ti összejöttetek meg minden..... de ne a teremben enyelegjetek, jó?-kacsint ránk.

-Jó, jó bocsi.-mondom.

-Akkor, ma suli után?-kérdi Rosa.

Bólintok egyet.

-Mi lesz suli után?-kérdi Armin kíváncsian.

-Semmi, csak elmegyek Rosával venni ruhát a bálra.-mosolygok.

-Ja tényleg, holnap lesz..... akkor mikor menjek holnap érted?-kérdi.

-Hát fél nyolckor, mert nyolckor kezdődik.-mondom.

-Oké..... ez is letudva!-jelenti ki barátnőm, és épp e pillanatban csengettek.

Mikor végre véget értek a tanítások, elmentem Rosával, Leigh butikjába.

Mikor odaértünk, Rosa letámadta barátját, én pedig addig nézegettem az egybe ruhákat.

Hááátt.... elég nehéz lesz kiválasztani a megfelelő ruhát ENNYI ruha közt.

-Rosa, segítenél?-nyafogok barátnőmnek, aki nagy nehezen elvált barátjától, és odajött hozzám.

-Nem találsz magadnak ruhát?-kérdi.

-Nem nagyon...-mondom.

-Jól van, segítek.-egyezik bele.

Rosának jó az ízlése ruhát iránt, ezért szeretek vele vásárolni.

-Ez jó lesz?-mutat rá, egy rózsaszínes, báli ruhára..... nagyon szép ruha (remélem az ára is ilyen szép lesz.)

Ránézek az árára..... nem is olyan drága.

-Próbáld fel!-utasít barátnőm.

Megfogtam a ruhát, és bementem egy fülkébe.

-Nos, hogy áll?-léptem ki a fülkéből.

-Wow... nagyon szép vagy!-csodálkozik Rosa.

-Köszi ^^.-pirulok el.

-Na, akkor most nekem segíts ruhát keresni.-mondja.

-Rendben.-

Visszavettem a ruhámat, utána kerestem Rosának egy jó rucit.

-Ehhez mit szólsz?-mutattam rá egy lilás ruhára.... Rosának felcsillant a szeme.

Mire pislogtam egyet, Rosa már bent is volt a fülkében a ruhával.

-Milyen?-kérdi, mikor kilépett a fülkéből.

-Hű.... csodaszép vagy!-jelentem ki, mert így is volt... nagyon jól áll neki a lila szín.
-Komoly? Köszike >w<.-
Mikor végre kiválasztottuk a ruhát, elköszöntünk egymástól, és hazamentünk.

Mikor hazaértem, lehúztam a cipőmet és látom apámat, aki épp a konyhában vacsorát készít.
Köszöntöttem, és felmentem a szobámba gépezni (facebookozni.)
Nem nagyon szoktam rá fellépni, de most unatkozok és ezért léptem fel most rá.
Látom, hogy vagy harminc értesítőm van, és tizenöten ember barátnak jelölt.... biztos az osztálytársak.
Megnéztem az értesítéseket, és visszajelölgettem az embereket akik bejelöltek (mivel láttam, hogy az osztálytársaim voltak.)
Láttam, hogy Armin is bejelölt, hmm...... kíváncsi vagyok az adatlapjára.... és a képeire *perverz nézés*... haha.
Meg is néztem... hmm, azt hittem ennél "érdekesebb képei lesznek, de.... találtam is egyet....hű.

Tudtam, hogy Armin kocka... de, hogy kockás....hű, csak ennyit tudok rá mondani.... szivárványt nyálazok.

Vagy öt perc múlva tértem vissza a világra.... kiléptem facebookról és kikapcsoltam a gépet.
Lementem a konyhába, ahol már apa épp kész lett a vacsival.... töltött káposzta.... nyam.
Szedtem ki magamnak egy tányérra, leültem az asztalhoz és ettem.
Mikor végeztem, elmostam magam után és felmentem a szobámba, ahol átvettem a pizsimet és elmentem alukálni.



Reggel, vagyis ma lesz a bál..... alig várom.
Felpattantam az ágyról, felöltöztem, fésülködtem, sminkeltem és lementem a nappaliba, ahol már apa a kanapén szürcsölgeti reggeli kávéját.
-Jó reggelt.-köszöntöttem.
-Neked is.... hogy aludtál?-kérdi.
-Jól.-mondom kissé vidáman.
-Értem.... ugye ma lesz a bál.-
-Igen... de honnan tudod?-kíváncsiskodok.
-Onnan, hogy mikor elmentem bevásárolni, elmentem az iskolád előtt és láttam egy kiírást, hogy " bál lesz... bla bla bla..."-mondja.
-Ja, értem.-
Mikor ezt letárgyaltuk, bementem a konyhába, csináltam magamnak egy kisadag reggelit.
Miután már megreggeliztem, bepakoltam a cuccaimat a táskámba, felhúztam a cipőm, és már mentem is ki az ajtón.
Mikor kiértem, Armint pillantottam meg.... eszembe jutott a tegnapi dolog.... a kocka.
Rögvest elpirultam.
Lehajtott fejjel indultam felé.
-Jó reggelt.-köszöntött kedvesen.
-Reggelt.-mondom kissé félénken.
Bezártam a kaput magam után, és elindultunk.
Minek aggódni... úgy sem jön rá, hogy nézegettem a képeit... csak nyugi.
Mondogattam ezt magamnak... és be is vált.
Eszembe jutott, hogy még sose mentünk kézen fogva.... hmm, akkor most itt az idő.
Mikor láttam, hogy a keze szabadon volt, gyors összekulcsoltam a kezem az övéjével.
Meglepte őt ez a dolog, de utána elmosolyodott és kicsit szorított a kezével.
Sok mindenről beszélgettünk az út folyamán, de sajna megérkeztünk a suliba.

Csak a teremben engedtük el a kezünket, majd leültünk a helyünkre.
Egyszer csak megszólalt a hangosbemondó.
-Figyelem, azok akik vállalták a bál feldíszítését, jöjjenek a tornaterembe!-mondta az igazgatónő.
Na, akkor én és a csajok ma nem tanulunk... haha.
-Akkor majd találkozunk.-köszöntem el mosolyogva Armintól, és elindultam a lányokkal a tornaterem felé.

Megérkeztünk, és látjuk, hogy az igazgató is itt van.
-Nos, először is, fel kellene seperni, és utána fel kéne tenni a díszeket.-mondja az igazgatónő.
Én, Kim és Melody sepertünk fel, addig a Rosa, Viola és Iris feldíszítette a csarnokot..... meg kell, hogy mondjam, nagyon jó munkát végeztünk.
Sajna vissza kellett menni a termünkben, ahol épp uncsi biosz óra van.
Legalább három órán nem voltunk, és az a jó, hogy csak négy óránk lesz megtartva, vagyis ez az utolsó óránk.

Mikor véget ért a tanítás, mindenki nagy sebességgel indult hazafele... beleértve mi is.
Otthon még volt egy csomó időm, hogy elkészüljek... addig pedig gépeztem.. vagyis World Of Warcraftoztam.

Miután már meguntam, ránéztem az órára, 19:02..... na mos már ideje készülni, mert Armin félkor jön.
Gyors belebújtam a ruhámba, megcsináltam a hajamat és a sminkemet és végül felhúztam a rózsaszín magassarkúmat ami pont illett a ruhámhoz.
Miután elkészültem, ránéztem az órára 19:24.... még időben vagyok.
Lementem a nappaliba.
-Ejha, de gyönyörű vagy.-mondja apa.
-Köszönöm.-pirulok el.
-Érezd jól magad.-
Kopogtak, ezért gyors odarohantam az ajtó elé és kinyitottam... Armin volt az, aki ledöbbent mikor meglátott... és egy kissé el is pirult.

-Szia, nagyon szép vagy.-mondja egy mosoly kíséretében.
-Köszi, akkor mehetünk?-kérdeztem Armint, és utána már el is indultunk.


Mikor odaértünk, már tele voltak emberekkel.... hisz még nyolc sincs.
Bementünk a csarnokba, ahol Rosa letámadott..., hogy láthatott meg minket, ennyi ember között, és sötétben? Hmm.... talán félig bagoly?
Utána jött Leigh, hű... passzolt az öltönye Rosa ruhájához.... ezek tényleg egymáshoz illenek.
-Sziasztok, jöttök táncolni?-kérdi hangosan Rosa, mivel bömbölt a zene.
-Aha.-kiabálom vissza.
Megragadtam Armin kezét és mentünk a "táncparkett" közepére, ahol Rosa és Leigh táncolt.
Mi is Arminnal elkezdtünk táncolni, és kissé egymáshoz simultunk.

Miután kitáncoltuk magunkat, mentünk a büfébe venni valamit inni.... de kár, hogy csak teát, meg kólát adnak.... szívesen ittam volna valami ütősebbet.... de mind egy.
Vettünk két kólát, és elmentünk egy csendesebb helyre.
Az osztályteremben kötöttünk ki.... még jó, hogy nem zárták be.
-De jól érzem magam.-jelentem ki.
-Én is.-ajándékoz meg a légszívdöglesztőbb mosolyával.
-Izé... visszajelöltelek facebookon.-
-Tudom.-
-És... láttam a képeidet.-pirulok el.... akkor most vagy soha.-És láttam egy... igen "érdekes" képet.-mondom, és az érdekes szót kihangsúlyoztam.
-Milyen érdekes képet?-húzza fel a szemöldökét.
-Olyat amin épp játszol, és.... nincs rajtad póló.-bököm ki végre.
Elmosolyodott.... szóval leesett neki.
-Ó, szóval ki is a perverz uraság? Vagyis inkább perverz asszonyság.-röhögi el magát.
-Hé, nem is igaz!-biggyesztettem le alsó ajkamat.
-Jó jó, persze.-vigyorog.
-Nem volt túl meggyőző.-mondom sértődötten.
-Nem vagy az.-mondja lágy hangos, és közben a tekintetemet fürkészi.
Armin megcsókolt és közben a keze a derekamat fogta.... én pedig a kezemet a nyaka köré fontam és visszacsókoltam.
Egyszer csak azt vettem észre, hogy már a padon fekszünk... vagyis én a padon, Armin pedig felettem. Mire észbe kaptam, Armin már kezdi lehúzni a ruhám cipzárát..... de egyszer csak megállt.
Leszállt rólam és látom, hogy nagyon vörös az arca, és kócos a haja.... akkor én vajon most, hogy nézhetek ki?
Utána én is felültem, és néztem Armint értetlenül.
-Bocs Ami.... de ne tegyünk semmi meggondolatlant.-vakarja meg a fejét.
-De.... te nem akarod?-kérdem, közbe felhúztam a ruhám cipzárát.
-Dehogynem, csak nem így.-mondja.
Bólintottam egyet, majd kimentünk a teremből és visszamentünk táncolni.


Miután vége lett a bálnak, Armin hazakísért, elköszöntem tőle, bementem a házba, ahol látom, hogy apa a kanapén aludt, közben ment a tv-n valami műsor.
Megpusziltam a homlokát és felmentem a szobámba, letöröltem a sminkemet és átvettem a pizsimet.
Bedobtam magam az ágyba és elaludtam.

13.fejezet Elrabolva

A suliban nagyon fájlaltam a nyakam, mert a földön aludtam el tegnap este.... most meg nagyon fáj, ahogy a gerincem is.
A nyakamat dörzsölve mentem a folyosón, de egyszer csak megjelent előttem az igazgatónő, egy halom lappal a kezében.
-Kisasszony, megtenné, hogy ezeket az iratokat levinné a raktárba?-kérdezte Miss Stefani tanárnő.
Mielőtt válaszolni tudtam volna, belenyomta a kezembe az iratokat...... hát kösz.
Elment, én pedig indultam is a raktár felé.

Mikor a raktárhoz értem, egy hanga lettem figyelmes.
A raktárból jött az a bizonyos hang..... és én épp az ajtó előtt állok reszketve... most akkor kinyissam az ajtót vagy ne?!
Egy határozott mozdulattal megfogtam a kilincset, és kinyitottam az ajtót.
Körülnéztem, és nem volt bent senki... biztos csak képzelődtem.
Sötét volt bent, kerestem a villanykapcsolót, de nem találtam.. na mind egy.
Letettem az iratokat egy asztalra és távoztam volna, de egyszer csak.....
Az ajtó becsapódott.... egy pillanatra megrémültem, de utána észbe kaptam.... biztos a huzat miatt, de várjunk..... itt nincs egyetlen ablak se, ha csak nem....
Lépteket hallok magam körül ahogy egyre közelebb jön hozzám az illető..... sajna túl sötét volt, hogy lássam ki lehet az.
Egyszer csak hallom, hogy megállt... megnyugodtam, de nem sokáig mert akkor épp egyik kezével befogta a számat, a másikkal pedig szorította a kezemet..... nagyon erősen.
Sikongattam egyfolytában, rá is tapostam a lábára, de nem használt, inkább még jobban szorította a kezem.
Már könnyezek a fájdalomtól, és ettől a szituációtól.... mégis ki ez az alak, és mit akar tőlem?
Egyszer csak egy kendőt szorított a szám elé... de nem tudtam, hogy miért.... de e pillanatban elkezdtem homályosan látni, nem értettem, hogy miért, és utána már elöntött az álmosság, és én.... elájultam.

*Idegen szemszög

Végre kidőlt a kis csaj... akkor most már vihetem is oda Dakenek.... de előtte még azt mondta, hogy tegyek be egy üzenetet a 13C-s szekrénybe valamilyen Armin gyereknek.... pff sima ügy.
Letettem a csajt a földre, és gyors sebességgel, hogy észre ne vegyenek, betettem egy cetlit a 13C-s szekrénybe, és visszarohantam a raktárba... még jó, hogy épp tanítás folyik.
Felkaptam az ölembe a lányt és már rohantam is ki a suliból, ahol Dake, és a haverok egy furgonból szólnak nekem, hogy jöjjek már.
Betettem a furgonba, és utána én is beültem.
-Szép munka, nos akkor mehetünk.-mondta Dake, és utána Jeff ráhajtott a gázra, és már indultunk is.

Pár perc múlva már az épület előtt voltunk.
Kiszálltunk, Bob felkapta a lányt, és bement az épületbe.... úgy látom, hogy ez egy elmegyógyintézet volt... mivel az állt a táblán...én okos.
Mikor bementünk mi is, láttuk, hogy a falak omladoznak, és penészednek. és van néhány asztal és szék is.
Voltak szobák is, néhányba benéztem.... volt ott egy sima szoba, és egy olyan fehér szoba ahova az igen fogyatékosokat viszik be... hmmm talán ide kéne a lányt bevinni.
-Hé Bob, gyere ide.-kiabáltam Bob után aki meghallotta és oda jött hozzám.
-Mi az?-kérdi flegmán.
-Ide tegyük le a kislányt, és kötözzük le.-mondtam, majd utána így is lett.
Megkötöztük a lábát és a kezét, és utána a száját is bekötöttük.
Még most sem értem, hogy Dakenek minek kell ez a csaj.... hisz nincs is nagy melle, sem formás segge...... hát ő tudja.
-Menjünk, szóljunk Dakenek, hogy idehoztuk.-mondtam, majd Bobbal elindultunk.

Armin szemszög*

Hú, végre kicsengettek, de hol van Ami?
Reggel még láttam őt bejönni.... érdekes.... majd előbukkan valahol.
Hova is raktam a PSP-m? Ja, a szekrényembe.
Kinyitottam a szekrényemet és egyszer csak kiesett belőle egy cetli.
Felvettem és elkezdtem olvasni.

-M-MI?!-törtem ki.
Ezt biztos, hogy nem Ami írta... ő nem így ír, és ő biztos, hogy ilyet soha nem írna nekem..... vagy mégis?
NEM! Biztos, hogy ezt nem ő írta, de akkor mégis ki.... de, egyébként ő most  hol van?

Ez nekem gyanús.... valamilyen oknál fogva féltem őt.... mintha jelezné, hogy mentsem meg.
Ez hülyeség... túl sokat nézem a tv-t.
Igen... biztos a tv az oka, de akkor.... miért érzem azt, hogy mintha hiányozna valami?
Különös.... csak nem?!

Amanda szemszög*

Kinyitottam a szemem, és mintha álmodnék...... mivel megint egy fehér szobában vagyok, de most meg vagyok kötözve.... nyugi, ez csak egy álom, nincs mitől félni.
De akkor miért fáj ennyire a karom?
Utána esett le, hogy EZ A VALÓSÁG!!
Mégis mit keresek én itt?
Várjunk.... az a fickó volt, de mégis miért vagyok itt?
Be volt kötve a szám, így nem tudtam kiabálni.
Bejött egy fickó... csak nem.. de!
-Látom felébredtél, jól aludtál?-guggolt le hozzám a szőke, zöld szemű srác.... már most reszketek.
Nem nézek rá, inkább a földet bámulom.
-Ha hozzád beszélek akkor illik idefigyelni!-kiabált rám, és felemelte a fejem az államnál fogva nagyon erősen, amitől nyögtem egyet, és az arca az enyémtől csak pár centire volt....
Nyeltem egyet, Dake pedig közelebb hajolt az arcomhoz, lehúzta a rongyot a számról, és végül megcsókolt..... undorodom a csókjától.
Próbáltam megharapni az ajkát, de nem sikerült.... utána ficánkolni kezdtem, hogy hagyja abba, de még az se vált be.... inkább biztatásnak vette, mert már a nyakamat kezdte el csókolgatni.
-N-Ne, kérlek.-könyörögtem... de nem vállt be.
Tovább folytatta, és most az ingemet kezdte el gombolgatni.... próbáltam ellenkezni, de nem lehetett, mivel le volt kötve minden végtagom.
Kigombolta lentről fent, és vigyorogva kezdte el bámulgatni a melleimet... szerencsére volt rajtam melltartó, de még így is nagyon kínos ez.... teljesen elvörösödtem.
Most a hasamtól felfele kezdett csókolgatni, de egyszer csak.
-Dake hívnak.-jött be egy 45 év körüli férfi.
-Jó.-felállt.
-Még jövök.-kacsintott rám egyet majd kiment az ajtón.

Dake szemszög*

-Halló ki az?-kérdem ridegen a telefonon.
-Hol van Ami!-kiabálja a másik vonalról.
-Óh, hát te vagy az Armin, de rég beszéltünk már, mizu?-kérdem.
-Ne szórakozz velem, hol van Ami!-morogja dühösen.
-Ja, Ami drága.... hát most épp megzavartál minket... épp most készülök elvenni a szüzességét.-mondom büszkén.
-Te rohadék! Úgy is megtalállak bárhol vagy!-mondja.
Kinyomtam.

Armin szemszög*

Az a rohadék kinyomta..... hívnom kell a rendőrséget.... de gyorsan, mert különbem Amit megerős........ inkább nem is folytatom.
Tárcsáztam a rendőrséget, elmondtam nekik mindent, mondták, hogy adjam oda a telefonom, mert úgy le tudják nyomozni, a hívást, hogy hol vannak.
Miután megtudták, nagy sebességgel rohantak a járőrkocsiba (én is velük mentem), és nagy szirénázással indultak a régi elmegyógyintézet felé.

Amanda szemszög*

Most mi lesz?Itt leszek halálom napjáig... vagyis máig?
-Hiányoztam?-jött be Dake.
-Nem.-mondom fagyosan.
-Óh, csak ugyan?-hajolt le hozzám, és vigyorgott a képembe.. pff.
Az egyik kezével elkezdte simogatni a hajamat, a másikkal pedig már a hátamnál járt kikapcsolni a melltartómat....ne!
Féltem megszólalni.. most mit tegyek?
Mihelyt ezen gondolkoztam szirénázást hallottam.

-Körbe vannak kerítve, jöjjenek ki az épületből felemelt kézzel!-kintről szólt egy férfi.
-Óh, a francba.-mondta Dake, aztán elfutott valahova, engem meg otthagyott.
Mivel nyitva volt az ajtó, hallottam ahogy betörték a bejárati ajtót, és, hogy elfogták őket... most már csak engem találjanak meg, kérem!
-Hé, itt vagyok!-kiabálom rekedten.
Szerencsére meghallották, és jöttek be értem.
Kioldozták a kötelet a kezemről és a lábamról, és látom, hogy az ajtóban Armin áll aggódó tekintettel.
Mikor kioldoztak nagy léptekkel odamentem Arminhoz, és szorosan átöleltem, és ő is engem.

-Azt hittem már soha többé nem láthatlak.-szipogom neki, és az arcom a mellkasába fúródott.... imádom Armin illatát, olyan megnyugtató.
-Én is.... ugye nem csinált veled semmit?-kérdi aggódva.
-Nem.-
Eltolt magától, és látta, hogy az ingem ki van gombolva, és kilátszik a mellem...... elpirultam.
Armin is kissé elpirult, de utána begombolta az ingem.
-Az a szemét állat.-mormolja.
Fújja ki a levegőt.
-De most már minden rendben lesz.-mosolyog rám Armin.
-Remélem.-mondom kissé idegesen.
-Nyugi, nem lesz semmi baj, lecsukják azt a szemetet, és végre minden jó lesz.-néz bele mélyen a szemembe, és én is az övébe.
Lábujjhegyre álltam, és megcsókoltam.... ő pedig visszacsókolt.
Ezt a csókot szeretem én, szenvedélyes és nem gusztustalan mint Dake-é.
Elhajoltam tőle.
-Menjünk haza.-mondom lágyan.
-Jó.-egyez bele.
A rendőrök hazavittek, ahogy Armint is, és a rendőrök elmesélték apámnak, hogy mi is történt velem, mert amúgy is a gyámom meg minden..... szóval örülök, hogy végre vége van, és ezért......soha többé nem fogok segíteni az igazgatónőnek...SOHA!

12.fejezet Kínos kérdések sorozata

Felkeltem... vagyis inkább felkeltettek, mert apum kopogtatott az ajtón..... kissé hangosan.
-Jó reggelt Ami.-mondja apu az ajtón kívül.
-Reggelt..... de szeretnék még egy kicsit pihenni.-mondom álmos hangon apának.
-Jól van kicsim, de ne sokáig, mert akkor el fogsz késni.-
-Jó, jó...-mondom.
Ellazultam az ágyon és visszaaludtam..... volna, de épp akkor szólalt meg az ébresztő..... grrr!
Na mind egy, ideje felkelni. Felpattantam az ágyról és elkezdtem öltözni.
Egy fekete pulcsit és egy csőnadrágot vettem fel,  mellé egy sportcipőt.
Miután végeztem, bementem a fürdőbe, megmosakodtam, fésülködtem, sminkeltem, és már mehettem is le a lépcsőn ahol apu épp palacsintát sütött.... hmm.
-Hmm, palacsinta.-vettem el egyből a tányérról egyet.
-Bizony.... tudom, hogy ez a kedvenced.-mondja mosolyogva.
-Az bizony... de most mennem kell a suliba, szia.-köszöntem el apától, felkaptam a táskám, felhúztam a cipőm és már indultam is.
Mentem EGYEDÜL a suli felé, mivel Armin beteg.... pech.

Megérkeztem a suliba.
Bementem az osztályterembe, és amint meglátott Rosa odajött hozzám nagy mosollyal az arcán.
-Szia, képzeld, egy hét múlva, pénteken lesz a suliban egy bál!-mondja Rosa szinte már ugrálva.
-Az tök jó.-mondom én is vigyorogva.
-Aha, és párokba kell majd menni... én Leighel megyek, te pedig biztos, hogy Arminnal.-huncut mosoly jelenik meg barátnőm arcán.
-Még nem biztos, mert lehet, hogy majd nem tud jönni.-mondom rá.
-Biztos tud majd jönni.-
-Lehet, na szóval... képzeld el... apum itthon van.-mondom vidáman.
Rosa csak értetlenkedik....
-Az apum hazajött külföldről és csak egy hétre marad itthon.-mondom, de az elejét kissé szótagolva mondtam el.
-Áh, értem... na és ő tudja, hogy.... izé, te és Armin...-kérdi.
Megrázom a fejem.
-Na és majd, hogy akarod neki elmondani?-
-Azt még nem tudom, de majd kitalálok valamit... nem kell azt nagy dobra verni.... apum nem túl szigorú... inkább vicces.-mondom.
-Értem.-
Becsengettek.
Bejött a matek tanár és elkezdődött az óra.
Komolyan mondom... ez nem matek óra.. ez inkább spanyol óra... mert egy mukkot sem értek abból amit a tanár hablatyol, és ami a táblán van, azt meg végképp nem értem.

Kicsengettek VÉGRE!
Odamentem a lányokhoz beszélgetni.



Gyorsan véget értek a tanítások és.... most nem mehettünk még haza, mert az igazgatónő megkérte a tanulókat, hogy maradjanak még egy kicsit, mert fontos mondanivalója van... biztos a bállal kapcsolatos.
Az udvaron vártuk az igazgatónőt.
Megérkezett az igazgatónő, és máris belekezdett a beszédébe.
-Kedves diákok, mint tudják jövőhét pénteken bál lesz... és szeretném megkérdezni, hogy ki, esetleg kik segítenének feldíszíteni, feldekorálni a tornacsarnokot... mivel ott lesz a bál.
Rosának megcsillant a szeme.
Rosa nyújtotta a kezét, és mondta, hogy ő szívesen kidekorálja a tornacsarnokot..... és utána én is felnyújtottam a kezemet, mert nem akartam, hogy csak ő maga csinálja meg... mivel elég nagy a csarnok.... utána pedig sorra a lányok... vagyis Kim, Iris, Viola és Melody.
-Rendben lányok, akkor ti fogjátok kidíszíteni a csarnokot...-mondja az igazgató.
Azután már elengedett minket és mehettünk haza.... azt hittem még mást is fog mondani... na mind egy.

Nem haza indultam, hanem Arminék háza felé.
Megérkeztem és bekopogtam.
Most nem Alexy nyitott ajtót, hanem most Armin... úgy látom, hogy kezd jól lenni.
-Szia.-köszönt.
-Szia.-
-Gyere beljebb.-engedett be.
-Kösz.... jobban vagy már?-kérdem tőle.
-Igen, már sokkal jobban.-mondja.
-Értem.... képzeld, jövőhét pénteken bál lesz.-mondom Arminnak.
-Tényleg?Az csúcs!-virul fel.
 -Aha, és arra gondoltam, hogy... te meg én együtt elmehetnénk arra.-pirulok el, ő pedig elmosolyodott.
-Én is úgy gondoltam.-hajolt le hozzám és megcsókolt.... hmm, Armin csókja olyan szenvedélyes... beleborzongok.
Elhajolok tőle és mosolygok rá.
-Te kis huncut.-mondom neki játékosan.
Armin elmosolyodott és utána megint megcsókolt, de most szenvedélyesebben... én pedig csak pirulok és visszacsókoltam.
Ezt a csókcsatát a kanapén folytattuk, amíg Alexy közbe nem szólt.
-Khm... Sziasztok.-mondja Alexy.
-Szia.-köszönök zavartan.
-Kitalálom.... látogatóba jöttél.-mondja vigyorogva.
Bólintok.
-Értem... én most bemegyek a szobámba, hogy ne  zavarhassak.-mondja Alexy, majd bement a szobájába.
Vajon mennyi az idő?
Ránéztem az órára és látom, hogy 16:24......b*zd, nekem már rég haza kellett volna mennem.

-Bocsi nekem most mennem kell haza.-mondom Arminnak.
-Miért?-kérdi.
-Mert apum hazajött egy hétre és nem szeretném megváratni, és szeretnék némi időt együtt tölteni vele.-mondom.
-Komoly? És tud rólam?-kérdi.
-Nem.-
Ráncolja  homlokát.
-Még nem tudom, hogy mikor foglak neki bemutatni.-mondom.
-Értem.-
-Na, de nekem most már mennem kell, szia.-nyomtam a szájára egy puszit és azután elmentem.

Hamar hazaértem, lehúztam a cipőm, letettem a táskám és indultam a nappaliba, ahol apa nézte a tv-t.
-Szia.-mondom
-Szia.-
-Mit nézel?-kérdem.
-Focit.-mondja.
-Értem.... de én is szeretnék tv-zni, és én nem a focit szeretném nézni.-mondom.
-Akkor mit?-kérdi.
-Hmm.... mi van a tv-ben?-kérdem.
-Dr.Csont,NCIS, Mentalista.. meg még sok már.-mondja.
-Legyen akkor a Mentalista.-mondom, és apu átkapcsolta arra.
Leültem mellé a kanapéra és együtt néztük a tv-t.
Miután vége lett úgy döntöttem, hogy el fogom mondani neki, hogy Arminnal járok.
-Apa.... mondhatok valamit?-kérdem.
-Persze.-mondja.
-Nekem..... van egy barátom.-bököm ki.
-Úgy érted fiúd?-kérdi.
Bólintok egyet.... ő csak nevet.
-Áh, értem, és ki a szerencsés?-kérdi mosolyogva.
-A neve Armin.-mondom.
-Értem... esetleg holnap bemutathatnál neki.-mondja.
Ajaj....
-Jó.-mondom.
Még sokat beszélgettem apummal, de későre járt ezért felmentem a szobámba, átvettem a pizsimet és ledőltem az ágyra.


Másnap..... vagyis a napja annak, hogy bemutatom Armint apának.
Felöltöztem, fésülködtem, sminkeltem, reggeliztem és már indultam is a suliba, mert el fogok késni.
-Hú, még időben beértem.-gondoltam magamban, és halkan kifújtam a levegőt.
Mentem a szekrényem felé és mikor odaértem megdöbbentem.
Armin a szekrényemen dőlt és engem bámult mosolyogva.
Odaléptem hozzá és köszöntöttem.
-Szia, örülök, hogy most már jobban vagy.-mondom mosolyogva.
-Én is.-
-Amúgy.... arrébb állnál a szekrényemtől?-kérdem, és közben legyeztem a kezemmel.
-Óh, persze.-mondta, majd arrébb állt.
-Milyen óra lesz?-kérdi.
-Föci, és írunk.-mondom egyszerűen, közben a könyveimet rakosgatom a szekrényembe.
-A francba... nem tanultam semmit.-mondja.
-Pedig leírtam neked mikor meglátogattalak.-mondom és eszembe jutottak a tegnapi dolgok amitől elvörösödtem.
Armin csak értetlenül nézett, és utána esett le neki, hogy mit mondtam.... elmosolyodott.
Lehajolt hozzám és lágyan megcsókolt.... amitől még vörösebb lettem.
Elhajoltam tőle, és utána Kentint láttam meg ahogy néz rám szomorúan, és utána kiment az udvarra.
Utánarohantam, Armin pedig csak ott állt értetlenül.
Kimentem az udvarra, és látom, hogy Kentin ül egymagában a padon.
Leültem mellé.
-Kentin...-
-Mióta tart ez?-szakított félbe.
-Vagy egy hete.-mondom lehajtott fejjel.
-Értem.-mondja aztán felállt.
Én pedig megfogtam a csuklóját és néztem rá... de ő inkább oldalra nézett, hogyne lássam az arcát.
-Kentin, figyelj...-itt meg álltam egy kis időre, majd folytattam.-Szeretlek, de csak mint egy barátot, és szeretném, ha még a barátom lennél.-mondom.
-Sajnálom.... de ez nekem nem megy.-mondja.
-Miért?-kérdem.
-Amanda.... én szerelmes vagyok beléd... nem tudnák ezután csak barátként tekinteni rád.-mondja, majd kihúzta a karját és elment.
Én meg csak ültem egy helyben, és csak néztem ahogy Kentin távolodik tőlem.... a sírás kerülget.
Végül felálltam és bementem a terembe, beültem a padba, és gondolkoztam...... gondolatmenetemet Armin szakította félbe, ahogy mondja egyfolytában a nevem.
-Ami.... még a földön vagy?-kérdi, én pedig bólintottam egyet.
-Jó... amúgy mi a baj?-kérdi, és utána leült mellém.
-Semmi, csak....-
-Csak?-kérdi.
-Csak Kentin szerintem megutált.-bököm ki, Armin pedig néz rám értetlenül.
-Ugyan miért utálna meg?-kérdi.
-Mert nem tudta, hogy mi ketten összejöttünk és ő pedig..... szerelmes belém.-mondom lehajtott fejjel.
-Ó.-mondja.
Egy könnycsepp görbült le az arcomon... pedig megesküdtem volna hogy nem sírok.
Letöröltem a könnycseppet, de utána már valamilyen oknál, elkezdtem sírni.
Arminhoz bújtam, ő meg elkezdte simogatni a hajamat, és nyugtatgatott, hogy nincs semmi baj.

Néhány perc után abbahagytam a sírást, letöröltem a könnyeimet és rámosolyogtam Arminra, hogy most már nincs semmi baj.... de amúgy igenis van baj.
Becsengettek, bejött a tanár és elkezdődött az óra (Föci.)
Kiosztották a dolgozatot, és máris kezdhettük írni... de engem most nem érdekel ez a hülye dolgozat, bármennyit is tanultam rá.... meg amúgy sem tudok most gondolkozni.... engem most Kentin, és a vele való barátságom izgat, hogy hogy hozhatnám helyre.
-Befejezni, kérem az asztalon tegyék le a dolgozatot.-mondja a tanár, és kiejtett a transzból.... szélsebesen írtam valamit a lapra, hogy legalább meglegyen a kettes, és végül kiraktam az asztalra, és utána kicsengettek.... hogy fogok így öt órát kibírni... jobb lesz ha inkább hazamegyek.
Megkértem az igazgatónőt, hogy engedjen haza, mert nem érzel jól magam, és azután egy bólintással elengedett.
-Armin, hazamentem.-mondom neki.
-Várj, miért?-kérdi.
-Nem érzem jól magam.-mondom.
-Kentin miatt?-
Bólintok egyet.
-Értem... hazakísérlek.-mondja én meg ellenkezek.
-Nem kell, nem szeretném ha ellógnál.-mondom.
-Nem baj, nem érdekel.-mondja, majd megfogta a kezem és kivezetett a kijárat felé.

Az úton Armin még mindig fogta a kezem, és próbáltam nem vörösödni.... de utána valami eszembe jutott.
-Ja, igaz is.... apám szeretne megismerni.-mondom.
-Tényleg?-kérdi.
Bólintok.
Megérkeztünk, és utána behívtam Armint.
Kinyitottam az ajtót, lehúztuk a cipőnket, és a nappali irányába indultunk ahol apa, tv-zet (mint tegnap.)
-Szia apa.-mondom vidáman.
-Szia kincsem....-mondta, de miután meglátta Armin felállt és jól szemügyre vette.
-Ő a barátod?-kérdi.
-Igen.-
-Jó napot, a nevem Armin Blood.-nyújtsa ki a kezét Armin.
-Az én nevem pedig George Hiller.-rázza meg a kezét apa.
-Szeretnél itt maradni vacsorára?-kérdi apa, Armintól..... ledöbbentem, és úgy látom, hogy ő is.
-Persze.-mondja Armin zavartan.
-Rendben, üljetek le a kanapéra, addig én megterítem az asztalt.-mondja, majd távozott a konyha felé.
-Ez meglepő volt.-mondom.
-Hát az.-
-Az előző fiúimat sose hívta meg vacsorára.-csúszott ki a számon, majd utána befogtam a számat és néztem Armint, hogy erre mit reagál.
Ő csak mosolygott.
-Óh, szóval én különleges vagyok.-mondja önelégült mosollyal az arcán.
-Aha.-forgatom a szemem.
-De ha szabad megkérdeznem..... eddig hány fiúd volt?-kérdi huncut mosollyal.
-Öhm.... négy.-mondom zavartan, ő pedig önelégülten mosolyog.
-Na, és neked hány csajod volt?-kérdem.
-Hát... mivel én mindig csak PSP-ztem, meg gépeztem, ezért nekem még sose volt barátnőm.-mondja, nekem meg leesett az állam.
-Komolyan?-kérdem.
-Aha... miért olyan meglepő?-kérdi.
-Mert hát.... te olyan helyes vagy, meg kedves..... meg minden.-inkább nem is folytatom, mert különben elkezdek vörösödni.
Armin egy nagy mosoly kíséretében közelebb ült hozzám, és mélyen a szemembe nézett.
-Gyönyörű a szemed.-suttogja lágyan.
-A tiéd szebb.-mondom én is suttogva.
Vagy két percig csak néztük egymást kék szemét, de utána nem bírtam magammal..... ezért  lesmároltam.

Ott csókolóztunk a kanapén, de egyszer csak.....
-Gyerekek, kész a ka.....-látott meg minket apa enyelegni.... Armin gyors mozdulattal hajolt el tőlem, és elült mellőlem nagyobb távolságra.
-Óh, a mai fiatalság.-mosolyodik el apa.
Mi ketten Arminnal pedig halkan kifújtuk a levegőt.
-Gyertek, kész a kaja.-mondja apa, majd felpattantunk a kanapéról és a konyha felé vettük az irányt.
Leültünk az asztalra, majd apa felszolgálta nekünk a spagettit... nyami.

Szép nyugisan ettünk, egy szót sem szólva...... ez már túl kínos csönd szerintem.
-Nos, Armin, mióta ismered a lányom?-kérdi apa..... ajaj, most jönnek a kínos kérdések sorozata.
-Amióta első nap megjött a suliba.-mondja Armin.
-Értem.... és komolyan gondolod ezt a kapcsolatot?-kérdezi apa.
-Igen.-mondja Armin határozottan.
Apa rákönyökölt az asztalra, és tovább folytatja a mondandóját.
-Mik a terveid az iskola után?-kérdi.
-Egyetemre szeretnék menni.-mondja.
-Tudod már mi akarsz lenni, ha felnősz?-
-Gépészmérnök.-
Húh..... Armin már köpi-vágja a válaszokat.
Itt apa közelebb hajolt az asztalnál.
-Ugye még nem szeretkeztetek?-kérdi.
Nekem és Arminnak vérvörös lett az arcunk.
-N-Nem uram.-mondja zavartan.
-Apa, Arminnak már szerintem mennie kéne, mert kezd sötétedni.-mondom, mert már elegem van, a kínos kérdésekből.
Apa bólintott egyet.
Kivezettem Armint a kapun.
-Húh, hát ez durva volt.-mondom.
-Hát igen.... na akkor majd holnap találkozunk.-köszönt el tőlem, és elment.

Bementem a házba, becsuktam magam után az ajtót, felmentem a szobámba, átöltöztem... és még nem akartam aludni.... inkább a földön ülve, lábam az ágyon volt, és a lábam a nagy delfinemhez ért... ezért unalmamba azt kezdtem el verni.... utána a földön fekve  elaludtam.

11.fejezet Armin beteg, új barát, és apa?

(Bocsi bocsi bocsi..........(sok bocsi xD), hogy ilyen sokáig várattalak titeket az új fejezettel, de nagyon sokat kellett tanulnom....de végre itt van az új fejezet, jó olvasást. :D

Másnap volt... vagyis hétfő...brrr.
Mint minden egyes nap, (majdnem minden nap) felkelés, felöltözés, fésülködés, sminkelés, reggelizés... meg még más tennivalók.

Mikor kiléptem a házból meglepődtem.
Meglepődtem azon ,hogy Armin nem állt ott a kapu előtt, hogy együtt tudjunk menni a suliba... lehet, hogy elaludt, hmm..... érdekes.
Na mind egy... egyedül indultam el a suliba.

Mikor beértem, a termembe mentem, körülnéztem és... Armin sehol (és Alexy se.)
Szerintem elaludtak... az pech.
Rosa felé indultam.
-Szia.-köszöntöttem barátnőmet.
-Szia, mizu?-kérdi
-Semmi különös, na és veled?-
-Áh, semmi csak....Leightől kaptam egy gyémánt gyűrűt.-mutat a gyűrűjére.
-Leigh megkérte a kezed?-kérdem kíváncsian.
-Nem te butus... ez csak úgy kaptam az évfordulónkra.-mondja mosolyogva.
-Értem.. amúgy nagyon szép gyűrű.-
-Köszi ^^.-
-Amúgy Armin hol van?-kérdi.
-Fogalmam sincs.-mondom.
-Hmm, különös... általában mindig veled van.-mosolyodik el Rosa.
Ja tényleg....... Rosa nem tudja, hogy összejöttünk.
-Rosa... izé, én és Armin.. járunk.-pirulok el, Rosa pedig csak ujjong.
-Tényleg? és mikor és hol, és erről miért nem tudtam?-kíváncsiskodik.
-Aha... mikor volt a buli és a... szekrényben voltunk, és akkor.-pirulok még jobban el.
-Szóval tényleg történt ott valami.-néz rám Rosa huncutul.
-Semmi olyan meggondolatlant nem csináltunk... perverz barátném.-nyújtom ki rá a nyelvem.
-Pedig azt hittem...hé, nem is vagyok perverz.-ellenkezik Rosa.
-Aha, persze.-forgatom a szemem.
Körülnéztem még egyszer a teremben, de Armin még sehol.
-Még nincs itt.-biggyesztem le alsó ajkamat.
-Nyugi, majd itt lesz.-veregeti meg a hátamat.
-Oké...-mondom.

Becsengettek, első óra következett, (Fizika) és Armin sehol.... na mind egy.
Pont dolgozatot írunk, amire nem készültem... megírom egy kettesre oszt cső.
Kikaptuk a dolgozatot, és szerencsére, értettem (majd nem) minden kérdést.

Mikor befejeztük, átadtuk a tanárnak a dogát, és utána kicsengettek.
Ja, igaz is.... az óra folyamán rezgett a telefonom... biztost SMS-t kaptam.
Mikor kiment a tanár a teremből, gyorsan előkaptam a zsebemből a telefont, és nagy meglepetésemre.... Armin írt.

 Bocs, de beteg vagyok és nem tudok bemenni a suliba,
 ahogy Alexy se, mert ő is beteg..... majd léci hozd le nekünk a házit.
                                                                                          Üdv: Armin.                           

Áh, szóval beteg.
Rosának elmondtam, hogy miért nem jött Armin (és Alexy.)
Még sokáig beszélgettünk Rosával, de sajna becsengettek.



Hamar eltelt mind a hat óránk, (és szerencsére a hetedik elmaradt) és egyből indultam is el Arminék háza felé.

Gyors léptekkel hamar odaértem, és mikor a házhoz értem, kopogtam.
Alexy nyitott ajtót, köntösben, (de volt alatta ruha) és piros orral, zsepivel a kezében.
-Szia, jöttem látogatni, és lehoztam a házit is.-mosolygok rá kedvesen.
-Szia, örülök, hogy eljöttél.-mosolyodik el.
-Armin?-kérdem.
-Ő bent a szobájában alszik.
-Értem, itt a házi.-a kezébe nyomtam egy papírt, rajta a házik.
-Írtunk fizikából?-kérdi.
-Ja, és pechemre nem tanultam rá, de szerencsére majdnem tudtam mindent.-mondom.
-Na azt, hogy csináltad?-kérdi kuncogva.-Amúgy nyugodtan megnézheted Armint.-mondja.
Bólintottam egyet és Armin szobája felé mentem.
Benyitottam, és látom, hogy Armin az ágyon fekszik... aludt, de nem néz ki túl jól.

Rátettem a kezem a homlokára, hogy lázas e..... és az volt.
Még sokáig bámultam az alvó arcát, de egyszer csak Armin nyöszörögni kezdett.
Kinyitotta a szemét, és észrevett.
Döbbent arckifejezéssel bámult.
-Szia.-mondom zavartan.
-Szia... jöttél látogatni?-kérdi, és közben felült az ágyon.
-Aha... a házit, odaadtam Alexynek.-mondom.
-Értem.-
-Akkor én most megyek is.-köszöntem el tőle, és már indultam is az ajtó felé.
-Ne menj még.-mondja kissé rekedten.-Izé... megcsinálhatnánk együtt a házit.... úgyse voltam ma, és nem is érteném.-mondja.-Alexy pedig majd lemásolja az enyémről.-teszi hozzá.
-De most, úgy se tudnál koncentrálni, mert egy, beteg vagy és kettő, Alexynek is akkor el kéne magyarázni, akkor a dolgot, és nem lemásolnia máséról.-mondom.
-Igaz.-mondja szomorkásan.
-Hát akkor, majd holnap is jövök.-mondom mosolyogva.-Szia.-köszönök el tőle, és nyomtam az arcára egy puszit.
-Szia.-mondja.

Majd miután Alexytől is elköszöntem, indultam haza.
Az úton egy japán lány jött oda hozzám útbaigazításért.
-Szia, Azusa Miyazaki vagyok, és azt szeretném megkérdezni, hogy megmutatnád nekem a várost, mert itt nem ismerek senkit és semmit.-mondja.
-Miért is ne.-egyezek bele... nem tűnik veszélyesnek, meg amúgy is kedves a kinézete.... meg szerintem velem egy idős lehet.

-Amúgy én Amanda Hiller vagyok.-nyújtom felé a kezem.
-Örvendek.-rázza meg a kezemet.
-Szóval, mit mutassak meg neked a városból?-kérdem.
-Hát... mindent.-neveti el magát.
-Az eltart egy darabig.-elindultunk a főváros felé.
-Amúgy hány éves vagy?-kérdem tőle.
-17.-mondja.
-Én is.-mosolyodok el.
-És melyik suliba fogsz járni?-kérdem.
-Magán tanuló vagyok.-mondja.
-Ó, értem... az milyen?-kérdem.
-Jó.-csak ennyit mondott... hát oké.


Jó sokára ért véget ez a "túra"... utána elköszöntem Azusától és hazamentem.... végre.
Amúgy nagyon kedves és aranyos lány ez az Azusa... remélem még fogok vele találkozni.
Mikor hazaértem, lehúztam a cipőm, felmentem a szobámba és elkezdtem tanulni.
Mivel holnap írunk négy anyagból úgyhogy...... hajrá.

Miután megtanultam, ránéztem az órára, 22:22... de jó, szóval kívánok valamit.
Azt kívánom, hogy mihamarabb gyógyuljon meg Armin és Alexy.

Miután ezzel is végeztem, átvettem a pizsimet és behuppantam az ágyba.



Felkeltem, és furcsálltam, hogy ilyen korán felkeltem... ránéztem az órára, 4:12.... érdekes... na mind egy, visszaalszom.
Visszaaludtam volna, de hallok a bejárat felől ajtónyikorgatást.... úgy emlékszek, hogy én bezártam.
Félek... mi van ha betörő, vagy ilyesmi?! és mi van ha kés van nála, vagy hasonló fegyver?!
Nagyon félek lemenni megnézni, hogy nem e valaki van lent.
Hallom, hogy valaki jön fel a lépcsőn! Mit csináljak? Nem ugorhatok ki az ablakon..... ha elbújnék is, biztos, hogy megtalálna. Mit tegyek?!
De ha jobban belegondolok.... ha kiugornék az ablakon akkor semmi bajom nem lenne, mert nem vagyok olyan magasan fent... egye fene, kiugrok.

Már épp készültem volna kiugorni az ablakon, de egyszer csak benyitott az ajtón valaki.... és én pont akkor ugortam ki.... megmenekültem!
Felnéztem a szobám ablakára, hogy ott van e még az az illető, és igen, de hé...... ez, apa?!

-Mit ugrálsz kifele az ablakon?-neveti el magát.
-Bocs, azt hittem, hogy egy betörő vagy ilyesmi.-mondom.
Gyorsan bementem a házba és átöleltem apát.
-De rég láttalak már.-mondom könnyes szemmel... nagyon hiányzott.
-Te is nekem kincsem.-ölelt át jó szorosan.
-Anya?-kérdem.
-Neki még sajna dolga akadt, így csak én jöttem.-
-Értem.-
-Igaz is... hoztam neked valamit.-elengedett és felém nyújtott egy szatyrot.
-Tényleg? Köszönöm!-elvettem tőle a szatyrot és egy szép egybe ruha volt benne.
-Átvehetem?-kérdeztem apától aki bólintott egyet én pedig gyorsan felmentem a szobámba és magamra vettem a ruhát és úgy mentem le a lépcsőn.
-Milyen?-kérdeztem.

-Nagyon jól áll.-
-Köszi.-mondom.-Ja igen... meddig fogsz itt maradni?-kérdem.
-Nem jó a társaságom?-
-De, csak kérdeztem, mert nem akarom, hogy még elmenj.-
-Hát, vagy egy hétig.... sajna.-mondja apa, én pedig elszomorodtam..... bár több ideig maradna még itt.
-De ne búsulj kincsem, még itt vagyok.-mosolyog rám apa, amitől egyből jobb kedvem lett.
-Jól van.-
-Amúgy nem kéne még neked visszaaludnod? Még csak négy óra.-mondja.... biztos ő még kipakol vagy ilyesmi.
-De, akkor jó éjszakát... vagyis jó reggelt.-mondtam, majd felmentem a szobámba, behuppantam az ágyba.... alig várom, hogy együtt töltsem ezt a hetet apával, de........ akkor mi lesz Arminnal?
Tényleg....... apu nem tudja, hogy van egy fiúm.... szerintem nem most kéne majd neki bemutatni, mert amúgy is Armin beteg, és még sok kifogásolni valóm van még... na mind egy, nem most fogok ezen agyalni... inkább alszok.