Kinyitottam az ajtót, és mint kiderült első ránézésre... nem Azusa állt ott.
-Lysander?-néztem rá döbbent arccal.Haja a megszokottnál is kócosabb volt és kissé mintha le lenne izzadva, biztos idáig futott.
-Ami, mi történt Azusaval?Mikor átmentem hozzá olyan letörtnek tűnt, és mikor rákérdeztem, hogy mi a baj akkor azon nyomban sírva fakadt és csak azt mondogatta, hogy Ami sajnálom, próbáltam nyugtatni, de hiába, ezután eljöttem tőle és most itt vagyok, szóval mi történt vele?-kérdezte ingerülten a tekintetemet fürkészve.
-Hát, hol is kezdjem... az volt, hogy ugyebár Azusaval voltam és megszomjaztunk ezert én elugrottam venni innivalót, majd mikor mentem volna visszafele Azusahoz véletlen nekimentem egy embernek és ráöntöttem az italokat, majd mikor bocsánatot kértem tőle ő csak úgy rám mosolyodott és bemutatkozott és megakart hívni egy italra, és én természetesen nemet mondtam neki, ő akkor előjött azzal,hogy én valakire emlékeztettem a múltjából és így nagyon letört lett hirtelen. Én meg megsajnáltam és engedtem neki, hogy fizesse az italokat, és azután vele mentem vissza Azusahoz, aki nem nézte jó szemmel, hogy ő itt van, ezert elhurcolt a mosdóba és nekem támadt, hogy mi az, hogy mással vagyok inkább és nem vele, meg, hogy megcsalom Armint stb. én meg ezen kiakadtam és mondtam neki, hogy inkabb visszamegyek Samhez, mivel úgy hívták a fiút, és azt hozzátettem neki, hogy nem nem muszáj jönnie. Szóóval csak ennyi volt, nem tettem vele semmi rosszat, ő bántott meg engem, nem én őt.-fejeztem be a mondandóm, majd Lysanderre néztem, aki kereste a szavakat, hogy mit mondjon.
-Jól van, én is hibás vagyok, amiért nem koptattam le előbb Samet, de azért Azusa is hibás, amiért ennyire kiakadt a semmin.-tettem hozzá.
-De Ami, figyelj már egy kicsit, tudod milyen érzékeny lelkű Azusa, és biztos vagyok benne, hogy nem gondolta komolyan azt amiket mondott, mert akkor nem sírta volna el magát előttem azt mondogatva, hogy sajnálja.-mondta semleges hangon. Be kell valljam, igaza lehet Lysandernek, Azusa nem ilyen, csak velem akart eltölteni egy napot én meg mindent elrontottam... el kell menjek hozzá és bocsánatot kérni.
-Lysander, elmegyek Azusahoz és bocsánatot kérek tőle amiért így viselkedtem vele.-már kezdtem volna indulni, majd észbe kaptam hogy csak egy szál köntösbe vagyok...
-Öhm, de előtte átöltözöm.-pirulok el.Ez de kínos.
-Jól van, de én visszamegyek addig Azusahoz és probalom addig nyugtatni.-mondta, majd indult volna elfele, mire én visszaszólok neki.
-Várj, de azt ne mondd el neki, hogy elmegyek hozzá, azt akarom, hogy meglepődjön.-bólint egyet, majd kilépett a kapun és azzal elment.
Bezártam az ajtót, majd felmentem a lépcsőn és onnan be a szobámba, majd azt vettem észre, hogy Armin bealudt..ez most komoly?
Sóhajtottam egyet, majd nyomtam egy puszit az arcara, majd elkezdtem öltözni.
Megérkeztem Azusa háza elé, majd megnyomtam a csengőt.
Nyeltem egyet, mikor láttam, hogy valaki lenyomta a kilincset az ajtónál, majd kijött Azusa.
-Ami?-kérdezte meglepetten. A szeme kissé meg volt dagadva, biztos a sok sírástól.
Ezzel a gondolattal még szörnyűbbnek éreztem magam.
Ezt szerintem láthatta rajtam Azusa, mivel lehajtottam a fejem, nehogy összetalálkozzon a tekintetünk.
Hirtelen meleg kezeket éreztem magamon. Azusa átölelt.Mire feleszméltem automatikusan visszaöleltem és könnyek gyűltek a szemembe.
-Azusa, sajnálom.-öleltem át szorosabban. Nem gondoltam bele akkor, hogy mit érezhetett akkor Azusa, mikor meglátta Samet, de most már rájöttem.
Csendben öleltük egymást, majd arra eszméltünk fel, hogy valaki megszólalt.
-Szóval kibékültetek?Hála.-Lysander volt az, aki csak lazán az ajtófélfának volt támaszkodva.
-Uhum.-mondtuk szinte egyszerre, majd elengedtük egymást.
-Szóval, még azért ezt a csajos napot megtartjuk?-kérdezte vidáman. Erre a kedves tekintetre ki mondana nemet?
-Hát még szép! Lysander, te is csatlakozhatsz ha gondolod.-fordultam hozzá szórakozottan.
-Öhm.. kössz inkább kihagyom.-mondta, majd azzal próbált hátrálni be a lakásba.
De cuki, azt hiszi ezzel megúszhatja.
-Oh, jól fogsz szórakozni, garantálom.-Azusara néztem aki egyből levágta, hogy mire gondoltam. Ránéztünk Lysanderre, aki már ő is tudta, hogy mit akarunk vele csinálni.
-Nem! nem csináltok belőlem buzit!-tiltakozott ellene, de mi gyorsabbak voltunk tőle, meg ugyebár ketten voltunk, és így nekirontottunk, majd behurcoltuk a házba, ahol már szerintem sejthetitek milyen kínzások alá eshetett Lysander.
Szóval így telt el ez a csajos nap a legjobb baratnőmmel, Azusaval. Remélem még lesznek ilyen jó napjaink, mint ez a nap volt.
Szóóóóóóval egy csomó kihagyás után íme a 35.fejezet... bocsi a sok várakozásért, de azért meghoztam a részt. :3 Tudom, hogy kissé rövidke lett, de írhattok ötleteket is, hogy miket olvasnátok el szívesen :3 Köszi, hogy olvastad! <3
