10.fejezet Randi

Másnap reggel volt.
Fájt a fejem és szédültem is.... úgy tűnik sokat ittam tegnap.
Bementem a fürdőbe és belenéztem a tükörbe.A hajam úgy állt mint a szénakazal, a smink el volt kenődve, és ráadásul még karikás is a szemem.....komolyan mondom úgy nézek ki most mint egy drogos.
Megmostam az arcom,megfésülködtem és már indultam is le a konyhába bevenni egy fájdalomcsillapítót.
Le is mentem és gyorsan előkotorásztam a szekrényből a fájdalomcsillapítót.
Bevettem és ittam rá vizet..... remélem hamar fog hatni.
Mivel még a pizsimben voltam, ezért felmentem a szobámba átöltözni.
Mikor kinyitottam a szekrényt, Natanielt láttam benne aki épp aludt.....MI VAN?
-Nataniel, kelj fel.-mondom neki.
Felébredt, megdörzsölte a szemét és kimászott a szekrényből.
-Hol vagy?-kérdi meglepetten.
-Nálam, izé.... miért voltál bent a szekrényben?-kérdem.
-Ó, már emlékszem.... Melody meg a barátnői tegnap leitattak.-mondja.
-Értem.-
-Akkor én megyek is.-mondta, és azzal távozott.
Hát ez elég durva volt... na, de mind egy.
Átöltöztem és eszembe jutott, hogy ki kéne takarítani.
Szóval.....takarítok.
Mentem ki unott képpel a szobából és neki is kezdtem takarítani.
Először a nappalit kezdtem el takarítani, aztán a konyhát, és azután....MINDENT!


Kettő vagy három órámba telt mire kitakarítottam... komolyan mondom, olyan volt a ház mint ha a második világháború tőrt volna ki (lehet, hogy az rosszabb lehetett xD).
Szóval miután végeztem, nem tudtam, hogy most mit csináljak.... unatkoztam.
Megvan, felhívom Rosát.
Pötyögtem be Rosa számát.
-Szia Rosa miz......-
-Bocs, de most nem tudok beszélni, szia.-köszönt el gyorsan barátnőm és kinyomta.....What?
Hát, mind egy.... akkor felhívom Irist.
-A hívás jelenleg nem kapcsolható....-mondja a telefon.....engem most szívatnak?
Vagy nem ér rá az illető, vagy nem kapcsolható...pff.
Akkor legyen....Kim.
Nem veszi fel.....MI VAN MA MINDENKIVEL?!
Hagyjuk, de még nem adom fel.
Most akkor felhívom.... hmm, kit hívjak?
Mikor ezen gondolkoztam, épp megcsörrent a telefon....Halleluja!
Egyből felvettem, de meg se néztem a kijelzőn, hogy ki hív.
-Hello?-szóltam bele.
-Szia, Armin vagyok.-mikor ezt kimondta, nagyot dobbant a szívem.
-Szia, hogy vagy?-kérdeztem.
-Másnaposan.-nevet.
-Szint úgy.-nevetek én is.
-Figyelj, arra gondoltam, hogy mivel, izé....egy pár vagyunk, akkor elmehetnénk valahova.-mondja és hogyha nem is látom most el tudom képzelni, hogy most elpirult.
-Most randira hívsz?-mosolygok... bár ő azt nem látja.
-Igen.-
-Rendben, hol találkozzunk?-kérdem.
-Remek, legyél ott kettőre a Castello kávézóba.-mondja.
-Jó, de most megyek szia.-köszöntem el tőle és letettem.
Ránéztem az órára, 10:46.
Inkább most készülődök, mert már mondtam, hogy nagyon hosszú idő mire elkészülök.

Begöndörítettem rózsaszín hajamat,kisminkelt magam és felvettem egy rózsaszín, fehér pöttyös ruhát, hozzá egy hozzáillő fejpántot, és végül ne feleltjük el a magassarkút, amit most egy cuki zoknival húztam fel (lehet, hogy furcsán hangzik most nektek ez az összeállítás, de majd lesz mindjárt róla egy kép, hogy hogy képzeltem el.)
Megnéztem a telefonomon az időt, 11:26.
Most elég hamar elkészültem, úgyhogy még várok vagy tíz percet és elindulok.
Vagy két perc után nem bírtam magammal és elindultam a kávézó felé.
Megérkeztem oda, bementem az épületbe és leültem egy asztalhoz.

Néztem a falon az órát, 11:52, most már biztos elindult ide.
Nem kellett sokat várnom, mert már Armin benyitott az ajtón és körülnézett, hogy itt vagyok e már.
Felnyújtottam a kezem az asztalnál és ő észrevett és mosolyogva indult felém.
Mikor odaért halványan elpirult... biztos még nem látott "így" öltözve.

-Nagyon aranyosan áll ez a ruha.-mondja pirultan.... pont ez volt a célom, hihi.
-Köszi.-mosolygok rá.
-Szóval.-ült le a székbe.-Milyen italt szeretnél?-kérdi.
-Egy Caffe Lattet.-mondom.
-Jó.-Armin kért a pincértől egy Caffe Lattet, és magának pedig egy Espresso Con Pannat.
Miután a pincér felvette a rendelést és elment, elkezdtem beszélgetni Arminnal.
-Képzeld mi történt ma velem..... reggel kinyitottam a szekrényem és Natanielt találtam benne.-mondom, Armin pedig csak nevet.
-Hogy került az oda?-mondja még mindig nevetve.
-Azt mondta, hogy Melodyék leitatták.-válaszolom rá egyszerűen.
-Aha.-mondja állát dörzsölgetve.
-De, hogy és mikor ment be a szekrénybe?Szerintem akkor mi épp fent "játszottunk".-mondta huncutul, de amúgy engem is kíváncsivá tett, hogy mikor ment be a szekrénybe.. hiszen én mindenkit hazaküldtem.... vagy mégse?
-Hm, érdekes....folytasd Sherlock Holmes.-mondom én is államat dörzsölve.
Erre mindketten elkezdtünk nevetni.
Meghozták az italunkat.

                                                                       (Caffe Lattet)

                                                               ( Espresso Con Pannat)

Vagy fél percig csodáltuk az italunkat, és azután belekortyoltunk.
-Ez finom.-mondom.
-Aha.-mondja Armin, akinek az orra hegye tejszínhabos.... mint egy gyerek, komolyan mondom.
-Tejszínhabos az orrod.-mondom neki, aztán letöröltem egy szalvétával az orrát.
-Köszi.-mondja.
-Nincs mit.-
-Amúgy megkóstolhatom a tiédet?-mutat rá a kávémra.
-Persze, akkor én is a tiédet.-mondtam neki.
-Rendben.-egyezett bele.
Megkóstoltuk egymás italát.
-Most neked lett tejszínhabos az orrod.-mondja nevetve, azzal letörli az ujjával az orrom hegyéről a tejszínhabot és azután...lenyalja.
Nézek rá értetlenül.
-Most ugyanazt csinálom mint te a ketchuppal.-mondja mosolyogva.... ja igen, emlékszem már.
Nézek rá mosolyogva.
-És még mit csináltam?-kérdem huncutul.
-Ezt...-előrehajolt az asztalon és megcsókolt.

-Na, stimmel?-kérdi, én meg elvörösödve bólintottam egyet.

Miután megittuk az italunkat, kimentünk az épületből és elmentünk hozzám.
Megérkeztünk.
Kinyitottam az ajtót, lehúztuk a cipőnket és felmentünk a szobámba.
Eldöntöttük, hogy megnézünk egy filmet..... a Feketén Fehéreket (egy jó vígjáték.)
Armin kereste, hogy hol lehet a CD, én pedig hozok addig kaját.
Emlékszem, hogy valamelyik nap vettem Pockyt.(A Pocky tulajdonképpen nem más mint, sótlan, kicsit vastag ropi pudingba vagy ételbevonóba mártva.... vagyis ez egy papán édesség.)

Gyorsan lerohantam a konyhába és kivettem a szekrényből a Pockyt és két üdítőt.
Miután visszamentem a szobába, Armin látta a kezemben az édességet és elmosolyodott..... de nem tudom, hogy miért.
Miután Armin megtalálta a CD-t, betette a DVD lejátszóba és elkezdődött a film.
Leültünk az ágyamra és úgy néztük, közbe eszegettük a Pockyt és ittuk az üdítőt.
Én minden résznél elröhögtem magam....főleg annál mikor azt mondja, szép szál csoki fiú...azon behaltam, de Armin inkább nem a filmen nevetett hanem rajtam.

Miután már a felénél járhatott a film, akkor egy kissé álmos lettem, ezért közelebb bújtam Arminhoz és ráhajtottam a fejem a vállára.

Ő csak elmosolyodott és simogatni kezdte a hajamat.... így még jobban el tudtam aludni.
El is aludtam.

Armin szemszög*
Amanda elaludt.Lefektettem az ágyára és betakartam.
Nyomtam egy puszit a homlokára és utána leállítottam a filmet.
Azt hittem, hogy mikor behozta a Pockyt, akkor Pocky játékot játszunk..... Játék lényege, hogy az veszít, aki előbb hagyja abba a Pocky evését.

De sajna nem játszottunk.
Van egy ötletem......de elég érdekes ötlet az, amire gondolok.
Betettem egy darab Pockyt Ami szájába, és mivel nem akartam volna felébreszteni, mert biztos fáradt a tegnapi buli miatt, ezért játszani fogok vele Pocky játékot.

De..... ez olyan kínos lenne, mert már hallottam, hogy játsszák, de még nem próbáltam ki, és most meg úgy akarnám kipróbálni, hogy Ami alszik..... nem fogom megcsinálni.... majd csak akkor mikor ő akarja.

Amanda szemszög*

Arra ébredtem, hogy van valami a számba.
Kinyitottam a szemem és kivettem a számból a...... Pockyt?
Néztem Arminra értetlenül, ő meg csak pirult elfele, de nem értem miért....ó, már értem.
-A kis Arminka, csak nem Pocky játékot akart volna játszani?-kérdem mosolyogva, ő meg bólintott egyet.
Nos, mivel én is szívesen kipróbálnám, ezért beleegyeztem és Armin csak mosolygott utána.
Elkezdtünk játszani.

Utána pedig.... megcsókolt.

Armin fúl vörös arccal hajolt el az arcomtól.... akár csak én.
Ránéztem az időre, 20:28.
-Akarsz itt aludni?-kérdem tőle.
-Csábító ajánlat, de most nekem haza kell mennem, mert most már Alexy kinyír.-mondja komolyan.
-Miért nyírna ki?-kérdem kíváncsian.
-Azért mert ő nem tudta, hogy randin lesz, és ő meg előtte megkért, hogy hozzak neki kenyeret a boltból... és már egy csomószor hívott, meg üzent, hogy hol vagyok és, hogy hol a kenyér már.-mondja.
-Értem, akkor kikísérlek.-
Kikísértem Armint a kapunál és elbúcsúztunk egymástól.
Nagyon jól éreztem ma.... és szerintem ő is.

9.fejezet Buli

Ledöbbentem mikor Kentin közölte velem, hogy szerelmes belém.... és már régóta.
Pontosabban mióta?
Bár Kentin nagyon kedves meg minden, de én mást szeretek.
-Kentin, sajnálom, de én mást szeretek.-mondom neki lehajtott fejjel.
-Ó, értem.-mondja szomorkásan.
-De, ha szabad kérdeznem... mióta vagy szerelmes belém?-kérdezem.
-Mióta megismertelek.-mondja, nekem meg leesett az állam.... én ilyen idióta lennék, hogy én az ilyeneket nem veszem észre?
De nem értem, hogy eddig miért nem mondta el?
Biztos félt attól, hogy nemet fogok neki mondani mint...... épp most.
-De megkérdezhetem, hogy kibe is vagy szerelmes?-mondta kíváncsian.
Szerintem már biztos észrevette, hogy Arminba, de azért elmondom neki.
-Armin.-mondom halkan.
-Értem..... szerencsés srác.-mondja szomorúan.
Nem bírom látni, hogyha Kentin szomorú.
Átöleltem.
Elsőre ledöbbent, de utána ő is átölelt.
Vagy két perc után elengedtem és mélyen a zöld szemébe néztem.
-Még egyszer sajnálom, és remélem, hogy ezután is nagyon jóban leszünk.-mosolyogtam rá kedvesen.
-Jól van.-mondja már ő is mosolyogva.-De most már nekem ideje mennem.-mondja.
-Aha, akkor szia.-kísértem ki a kapuig és onnan elköszöntünk egymástól.
Elment, én pedig egy nagy sóhaj után bementem a lakásba, és a szobámba mentem.
Felvettem a pizsim és ledőltem az ágyamra.


Reggel.... de nem szeretem ezt a szót.
Kikapcsoltam az ébresztőórámat, felpattantam és már neki is kezdtem öltözni.
Miután kész lettem az öltözködéssel, indultam a fürdő felé.
Belenéztem  tükörbe és egy karikás szemű, kócos hajú lánnyal találtam szembe magam.
Általában is karikás szokott lenni a szemem, de nem ennyire mint most.
De egy kis korrektorral megtudtam oldani a helyzetet.
Utána kifésültem rózsaszín hajamat.
Elkészültem mindennel, és utána lementem a konyhába és csináltam magamnak valami gyors reggelit.
Gyorsan meg is ettem, felkaptam a táskámat és már indultam is.
A kapu előtt Armin állt és.... KENTIN?!
Na ne szívassatok!
Hát már mind egy.
Köszöntöttük egymást, és már indultunk is az utcán.... csöndben.
Engem már irritált ez a csönd, és úgy láttam, hogy őket is, de nem tudtam, hogy mit is mondjak éppen.
Egyszer csak megszólal Kentin.
-Ami, nagyon szép vagy ma.-mondja.... tudom, hogy ez egy bók akart lenni, de én arra következtettem be, hogy akkor máskor ronda vagyok.
-Köszi.-
Armin szúrós szemmel nézi Kentin, aki éppen győztes mosollyal nézi az utcát.

Végre ideértünk a suliba és már indultam (indultunk) is be a terembe.
Rosalya egyből meglátott és odasétált hozzám széles mosollyal az arcán.
-Te csak vonzod a jó pasikat, drága barátnőm.-mondja huncutul.
-Ne is mond.-forgatom a szemem.
-Miért?-kérdi.
-Hát... mind egy, nem lényeg.-mondom neki.
-Értem, de figyelj van egy ötletem.-mondja barátnőm mosolyogva.
-Mi az?-kérdem kíváncsian.
-Mi lenne, ha rendeznénk egy bulit az új fiúnak?-kérdi Rosa.
-Miért is?-kérdem vigyorogva.
-Hát, mert Kentin egy eszméletlen jó pasi.. meg minden, de nem azért mondom, hogy ráhajtsak..... nekem már van fiúm.-mondja mosolyogva.-Amúgy azért mert tudom, hogy te régóta ismered és ez olyan "üdv itthon"os buli lenne.-teszi hozzá.
-Aha, de kérdezd meg tőle, hogy ő akarná e, oké?-
-Jól van.-
Ment el Rosa Kentinhez.
Pár perc múlva jött is vissza.
-Na, mi volt?-kíváncsiskodtam.
-Azt mondja, hogy ő benne van.-
-Értem, de akkor hol lenne?-
-Hm.. mondjuk nálad.-mondja.
-Mi?Nem!-háborodtam fel.
-Na, ne már, te úgyis egyedül laksz és elég nagy a házad.-nyafog Rosa, de amúgy egyrészt igaza is van.
-Jól van.-mondom beletörődően.
-Szuper, akkor most már az kéne, hogy kik jöjjenek... hm... mondjuk az egész osztály.-
-Hát jó, úgyis csak az osztályban csak tizenöten vagyunk... de Amberéket nem hívom meg!-
-Nem is engedtem volna.-neveti el magát Rosa.

Miután ezt megbeszéltük elmondtuk ezt mindenkinek (kivéve Amberéknek), hogy szombaton, vagyis négy nap múlva, este nyolckor nálam buli lesz.
Leírtam mindenkinek a címemet, és, hogy mikor is lesz.

Már alig várom, hogy szombat legyen....de még van hátra négy HOSSZÚ nap.

Az óráknak hamar vége lett.. mivel csak 3 óránk volt megtartva, mert a többit elhalasztották személyes okok miatt.... hát oké.

Most nem Armin és Kentin kísért haza, hanem most Rosával mentünk vásárolni.
-Menjünk be Leigh butikjába!-mondja izgatottan barátném..... mivel Rosa Leigh barátja.
-Oké.-
Bementünk, és Rosa már reflexből köszöntötte Leighet, aki szintén mosolyogva üdvözölt minket.
-Vegyünk valami jó rucit a buliba.-mondja.
-Jól van, akkor legyen...ez.-mutattam rá egy feketés, virágos ruhára.
-Hm... próbáld fel.-mondta, majd utána bementem a próbafülkébe.
-Milyen?-kérdeztem Rosátol miután kijöttem.

-Ez a ruha fantasztikusan áll rajtad.-mondja.
-Köszi.-mosolygok rá.
-Akkor most én nézek magamnak.. de figyelmeztetlek, hogy nekem NAGYON sokáig fog tartani, hogy megtaláljam magamnak a tökéletes ruhát.-mondja komolyan, én pedig csak vigyorgok.

Rosa már több mint két órán át nézegette a ruhákat és VÉGRE, talál magának egyet.
Egy rózsaszínes ruha, övvel.

-Nagyon kawaii a ruha.-mondom mosolyogva.... a "kawaii" (japán szó) ez azt jelenti, hogy aranyos.
-Köszi.-

Miután végeztünk, elköszöntünk egymástól és hazamentünk.

Másnap volt, vagyis már csak három nap és szombat.^^
Ugyanúgy telt ez a nap is mint a többi... felkelek, reggelizek, suli...stb.
Nem is hittem volna, hogy ilyen gyorsan telnek a napok.


Eltelt két nap és végre szombat!
Dél van, úgyhogy be kell még vásárolnom, kaja,pia.... meg minden.
El is mentem megvenni a dolgokat.

Hamar megjártam a boltot, így volt még időm.
Elraktam a törékeny tárgyakat, és utána ki is takarítottam.
Gyorsan telt az idő és már öt óra van.
Én nagyon későn szoktam elkészülni, úgyhogy inkább most kezdek el készülődni.
Felkaptam a rucimat, begöndörítettem a hajam és utána egy kis szempilla spirál és egy tusvonal.Ajkaimat kifestettem halvány rózsaszínű rúzzsal, és már készen is vagyok.
Tudom, hogy ez csak egy sima buli, de én szeretem magam kicsípni. 
Felvettem a magas sarkú cipőmet, és ránéztem az órára, 19:21.
Akkor pont időben kész lettem, és már mindjárt itt vannak a többiek.

Nem kellett sokat várnom, mert már a kelleténél hamarabb megérkeztek a többiek.
Miután mindenki megérkezett, ment a zene és elkezdődött a buli.

Sokat beszélgettem és ittam a lányokkal, de utána megszólított valaki hátulról.
-Szia, de jól nézel ki.-mondja Armin egy kissé hangosan, mert bömbölt a zene.
-Köszi, milyen a buli?-kérdem tőle én is hangosan.
-Szuper.-mondja mosolyogva.
Egyszer csak odajön hozzánk Rosa.
-Na, mi van gerlepár.-mondja Rosa egy kicsit ittasan.-Mi lenne, ha hét perc a mennyben játszanánk?-kérdi Rosa.
A hét perc a mennyben játékot, úgy kell játszani, hogy kisorsolnak egy fiút és egy lányt, bemennek egy szekrénybe vagy egy kisebb szobába és hét percig hagyják őket "bármit" csinálni... vagyis a fiú rámozdulhat a lányra meg minden.Véleményem szerint ez teljesen idióta ötlet és én amúgy se szeretem az ilyen játékokat.... de nem szeretném megbántani a részeg Rosát.
-Jó.-mondom.
-Szuper, akkor menjünk fel a szobádba és ott játszunk.-ajánlotta fel Rosa, én pedig sóhajtottam egyet és beleegyeztem.
Nem akart mindenki játszani, így csak nyolcan játszottunk.
Fent voltunk a szobában, és elkezdünk játszani.
Kisorsoltuk Castielt és egy vörös hajú lányt.

Castiel mosolyogva ment a lánnyal együtt a szekrénybe.
Néztük közbe az időt, és hallottunk dübörgéseket....hallom jól érzik magukat bent.
Én pont ezért nem szeretem az ilyeneket.... butaság az ilyen játék, de nem akartam elrontani a hangultatot, ezért folytattam a játékot.
Eltelt hét perc.Szóltunk a srácoknak, hogy ideje kimenni, és végül ki is jöttek.
A vörös hajú lány fúl vörös volt.Castiel pedig győzelmi mosollyal odajött hozzánk.
-Na mi volt?-kérdi tőle Rosa.... a kis kíváncsi.
-Az titok.-mondja titokzatosan Castiel.
Na szóval akkor másik páros következik.
Kisorsoltuk Rosát és....Lysandert.
Rosa csak megrántotta a vállát és bement Lysanderrel a szekrénybe.
Eddig síri csönd.... néztük az időt.
Eltelt a hét perc és ők pedig kimentek a szekrényből.
Semmi válasz... és semmi kérdés.
Na mind egy... jön a következő páros.
A kisorsoltunk....Kentin és...Alexy.
A fiúk egy kicsit megakarták viccelni Kentin, ezért inkább nem lányt.. hanem inkább fiút választottak neki.... kis szemetek.
Kentin elhúzott szájjal bement Alexyvel a szekrénybe, aki mintha mosolygott volna... ja igen, Alexy meleg úgyhogy vigyázz Kentin!
Zajt hallunk a szekrényből, és, hogy valaki kiabálja, hogy segíts!
Biztos Alexy most hajtott rá Kentinre, és most Kentin szabadulni akarna.
Kentin ki akart jönni a szekrényből, de mi bezártuk...hihi.
Eltelt a hét perc és kinyitottuk az ajtót.
Kentin csak úgy suhant ki a szekrényből....szegény Alexy pedig duzzogva nézi őt.
-Jó volt bent?-kérdi nevetve Castiel Kentintől.
-Marhára.-válaszolja rá gúnyosan.
Szóval.... jöjjön a következő páros.
Engem és Armin sorsoltak ki.
Bementünk a szekrénybe.
Szerintem itt már elmondhatom neki, hogy hogy is érzek iránta..... vagy inkább ne?
Gondolkodásomat Armin szakította félbe.
-Na, szóval mit csináljunk?-kérdi, és egy kis halvány pír jelenik meg az arcán.
-Dönts el te.-nyújtom ki rá a nyelvem, ő pedig úgy is tette.
Megcsókolt.... én pedig visszacsókoltam és próbáltam nem zajt csapni abban a szűk szekrényben, hogy a többiek ne hallják.
Vagy két perc után elhajoltam Armintól és mélyen a szemébe néztem.
-Armin....szeretlek.-mondom vörös arccal.
Erre ő is elvörösödik.
-Tényleg?-kérdi zavartan, erre bólintok egyet.
-Akkor...-kezdi bele.
-Akkor?-kérdem tőle.
-Akkor... lennél a... barátnőm?-kérdi egyre vörösebben.
Nem haboztam, egyből igent mondtam neki, és azután már én csókoltam meg.

Nem sokkal később, ezt a csókcsatát, a többiek zavarták meg...sajna.
Kimentünk a szekrényből, úgy mintha misem történt volna.
-Na, mi volt?-kérdi huncutul Rosa.
-Semmi különös.-mondom Rosának, majd utána kacsintottam egyet Arminra.
Játszottunk még egy kicsit, de utána kezdett unalmassá válni, ezért inkább lementünk ahol a többiek vannak.
Ittunk, táncoltunk, csevegtünk stb.... meg volt a hangulat.

Miután már elmúlt hajnali három óra, akkor már mindenki ment hazafele.
Szerintem jó volt a buli, és szerintem másoknak is.
Lesz majd sok takarítani valóm itt úgy látom....na de mind egy mert megérte, mert végre eltudtam mondani Arminnak, hogy szeretem...hihi.

8.fejezet Még több bonyodalom

Boldogan felszökdécseltem a szobámba, átvettem a pizsimet és elaludtam.. vagyis csak próbáltam, mert közbe gondolkoztam.
Most, hogy már értem, hogy mit érzek Armin iránt, akkor...... mi lesz?
Nem mondhatom neki neki, hogy cső tetszel nekem, és lesmárolnám ... az butaság lenne.
Akkor meg, hogy tudassam vele....hát ez egyértelmű... én hülye.
Csak mondanom kell neki szépen... ennyi, meg van oldva.
Miután már kitárgyaltam ezt a fejemben, akkor elaludtam.


Másnap volt.. vagyis hétfő.Csörgött az ébresztő óra, szokás szerint.
Felkeltem, felöltöztem, mosakodtam, fésülködtem és sminkeltem.
Utána lementem a konyhába enni valamit.
Még a hűtőben volt a rántotta amit már nem tudom mikor csináltam, de megeszem, mert farkas éhes vagyok.

Elkészültem mindennel és már fel is húztam a cipőmet.
Felkaptam a táskámat és indultam is.
Kimentem és Armint láttam meg a kapu előtt széles mosollyal az arcán.
Odamegyek hozzá én is mosolyogva.
-Jó reggelt.-köszöntöttem udvariasan.
-Szint úgy.-köszöntött ő is, és már el is indultunk a suli irányába.
Talán most kéne neki elmondani, hogy ő is tetszik nekem vagy mi?
De mi van ha összejöttünk és utána szakítunk.... nem akarom elveszíteni őt.... mi tegyek?
-Mi a baj?-kérdi Armin, mert látja, hogy valami van.
-Izé.... figyelj Armin.-megálltam az úton, és utána ő is megáll.
-Mi az?-kérdi aggódva.
-Hát... én... én, szer..-nem tudtam befejezni a mondandómat, mert valaki hátam mögött hangosan üvöltötte a nevemet.
Megfordultam és láttam, hogy Kentin az... de rég nem láttam már.

Odarohanok hozzá és egymás nyakába ugrottunk.Ő a legjobb barátom, már vagy kereken nyolc éve.
-De rég nem láttalak.-mondom neki vigyorogva.
-Hát én se téged.-mondja ő is mosolyogva.
Elengedtük egymást és megfordultam, hogy Armin még itt van e.
Ott állt kérdő tekintettel.
Megfogtam Kentin kezét és odahoztam Armin elé.
-Csá.-mondja Kentin.
-Szia.-mondja egyszerűen.
-Nos Kentin, ő itt Armin, Armin ő itt Kentin.-mutattam be őket egymásnak.
-A... fiúd?-kérdi Armin a földet bámulva.
Én csak nevetek.Most ezt úgy vettem észre, hogy Armin... féltékeny.
-Nem, nem a fiúm.-mondom még mindig nevetve.
Armin felnéz rám és egy halk sóhaj hallatszik el szájából... úgy látszik megkönnyebbült.
-Szóval, hogy hogy itt vagy?-kérdem Kentintől. 
-Hazaengedtek a katona suliból, és most a Sweet Amoris gimibe fogok járni.-mondta.
-De jó, akkor egy suliba fogunk járni-mosolygok rá.
-Hát, de jó.-mondja halkan gúnyosan Armin..... a kis féltékenyke.
-Nos, akkor mehetnénk már a suliba.-mondom már elindulva.
Elindultunk.


Beértünk a suliba.
Kentin azt mondta, hogy most nem ér rá, mert be kell mennie a Dök terembe.
Utána el is ment.
Bementünk az osztályba Arminnal és mikor leültünk a padba, akkor Armin unottan nézett rám.. ennek meg mi baja?
-Mi van?-kérdem tőle.
-Mióta ismered őt?-kérdi kíváncsian.
-Már vagy nyolc éve.-mondom neki.-De miért érdekel ez ennyire?-teszem hozzá.
-Ő.... hát csak úgy.-mondja közben egy kis halvány pír jelenik meg az arcán.... kis cuki amikor féltékenykedik >//v//<.
-Kérdezhetek valamit?-kérdi Armin, én csak bólogatok.
-Tetszik neked?-kérdi.... most már megverem!
Az ilyen hülye kérdéseiből már elegem van... de válaszolok rá neki.
-Nem.-mondom határozottan.
-Akkor jó.-mondja.
-Most én kérdezhetek valamit?-kérdem én is tőle.
-Persze.-mondja.
-Tetszem neked?-kérdem tőle kíváncsian és erre ő válasz helyett csak elvörösödött.
Ha tovább csinálja ezt a vörösödért akkor mindjárt azt fogom hinni, hogy lázas.
Armin már nyitotta a száját, hogy válaszoljon, de pont akkor jelent meg Kentin.
-Sziasztok, mizu?-kérdi tőlünk mosolyogva.
-Semmi különös.-mondom neki.
Kentin észrevette a vörös barátomat és elmosolyodott.
-Értem, akkor most megyek, sziasztok.-mikor elköszönt nyomott egy puszit a homlokomra és utána Armin nézte.
Nézték egymást szúrós szemmel.
De ennek a farkasszemezésnek (vagy nem tudom minek) a csengő szakította félbe.
Bejött a tanár és bemutatta nekünk Kentint.
A lányok csak ujjongtak, és sutyorogták egymásnak, hogy milyen helyes meg ilyenek.
Miután végzett leültette az egyik padba.
Elkezdődött az óra (föci.)
Észrevettem, hogy Kentin nem a tanárt figyeli, hanem engem..... írtam egy cetlit, hogy ,,inkább a tanárt bámuld ne engem" et, és mivel a padja az én padom mellett volt, így át tudtam neki adni a cetlit.
Elolvasta, és látom az arcén, hogy mosolyog.
Visszaadta a cetlit és azt írta, hogy ,, te annál sokkal érdekesebb vagy mint a tanár."
Sóhajtottam egyet és beletörődtem, hogy ha bámul, akkor hát bámuljon.
Vége lett az órának.
Armin észrevette a padon egy üzenetet.
Elolvasta, majd utána összegyűrte.
Jobb ha inkább most nem mondok neki semmit.

 Gyorsan eltelt a többi óra is és már mehettünk haza.
Mint mindig Armin hazakísért ééssss.... most Kentin is hazakísért.
Kentin megkérdezte, hogy maradhatna e még egy kicsit nálam.
Bólintottam rá egyet, és utána egyből Armin is megkérdezte.
Neki is bólintottam egyet... komolyan mondom olyan vagyok mint azok a bólogató kutyák.
Bementünk a lakásba, lehúztuk a cipőnket és mint mindig, a kanapén ültünk és beszélgettünk.
-Tényleg, Ami mit akartál mondani reggel?-kérdezte Armin, én pedig ledermedtem.
Most Kentin előtt kéne bevallanom, hogy tetszik Armin?
-Semmi különöset.-mosolygok rá.
-Értem.-

Még sokáig beszélgettünk és már kezdett sötétedni.
-Nekem most már mennem kell, sziasztok.-köszönt el tőlünk Armin.
El is ment.
-Asszem, én is megyek.-mondja Kentin.
Elkísértem az ajtóig.
-Örülök, hogy újra láthatlak.-ölelem meg.
-Én is.-mondta, majd kiment..... volna, de visszajött és megfogta a csuklómat és a falhoz nyomott.
Én csak néztem rá döbbent arccal.
-Mi az?-kérdem tőle.
Ő nem válaszolt csak egyre közelebb hajolt az arcomhoz..... b*zd ez meg akar csókolni!

 Gyorsan eltoltam magamtól.
-M-Mi....-nem tudtam befejezni a mondatot, mert Kentin félbeszakított.
-Amanda... én már régóta szerelmes vagyok beléd.-mondja elpirulva.

Remek..... még több bonyodalom.

 
(Tudd meg ezután mi fog történni... :D tudom, hogy most szívatlak titeket MUHAHAHAAA! XDDDDDD)

7.fejezet Szerelem vagy Barátság

(Sziasztok, tudom, hogy szívattalak titeket egy kicsit...(nagyon.)
Na, de most nem foglak titeket... csak majd később. xD
Jó olvasást. :) )


Akkor, hogyha megcsókolom Armint, akkor végre kitudódik az, hogy mit is érzek iránta.
De szegénynek ez nem esne jól, ha megcsókolnám, és én csak barátságot akarnék vele.... ezt nem tehetem.
Nem tudom megtenni... nem megy.
Nem akarom, hogy a barátságunk kárba vesszen.
-Mi a baj?-kérdezte, mert látta rajtam, hogy valami nincs rendben, és közben  közelebb bújt hozzám az ágyon.
-Semmi... csak....-túrok bele a hajamba.
-Csak?-kérdi, én meg nem akarok rá válaszolni.
-Semmi!-mondom már kissé idegesen.
Felakartam kelni az ágyból, de Armin visszahúzott, és közben pedig rám mászott.... mint múltkor.
Döbbent arckifejezéssel néztem rá, és kissé elpirulva.
Ő is el volt pirulva, de jobban mint én.
-Ne kezd el megint, mint a múltkor.-mondja komolyan.
-De tényleg semmi baj.-mondom neki  mosolyogva, de hazudok, mert igen is van baj.
Látszik az arcán, hogy nem hiszi el, én meg nem mondok egy szót se... ahogy ő se.
Csak nézzük egymás kék szemét, és közben mind a ketten el vagyunk pirulva.
Armin csak közelebb, közelebb és közelebb hajolt.Én meg nem tudtam hátrálni, mivel nincs hova.
Egyszer csak megállt, és bűnbánóan nézett rám.
-Sajnálom Amanda, én..... nem tudok, barátként tekinteni rád... sajnálom.-mondja sajnálatra méltó tekintettel.
Nekem, meg elállt a lélegzetem... hol rontottuk el?
Vagy egyáltalán.... elrontottuk volna?
-Nézd Armin, én...-nem tudtam befejezni a mondatot, mert Armin épp.... megcsókolt.
Elsőre nem tudtam mire vélni, de utána visszacsókoltam, de nem értem, hogy miért... mintha saját akarata lenne a testemnek.
Armin végigsimított az arcomon, én pedig beletúrtam a hajába, és közben közelebb húztam magamhoz.
Utána a nyakamat kezdte el csókolgatni.

Utána esett le, hogy..... MÉGIS MIT CSINÁLUNK?!
Eltoltam magamtól Armint, és közben éreztem, hogy az arcom nagyon forró.
Armin nagyon elvörösödött... mint ahogy én is.
Egymás mellett ülve az ágyon, néztük le a földre.
-Hú.-csak ennyi jött ki a számon.
-Hát tényleg, hú.- mondja Armin.
Egy kis néma csend után, felnéztem az órára, és látom, hogy 0:27, vagyis ideje lesz aludni, szóval..... én most inkább a kanapén fogok aludni... jobb is így.
-Ideje aludni.-mondom.
-Aha.-válaszolja rá egyszerűen.
-Én a kanapén fogok aludni.-jelentettem ki.
Pár perc múlva Armin a kezembe nyomott egy párnát és egy takarót.
-Köszi.-mondom halkan, én kimentem a szobából, be a nappaliba.
Letettem a kanapéra a párnát és a takarót, és mivel nálam volt a pizsim, itt gyors átveszem.
Kezdtem el öltözni.
-Hé Ami... hú.-látott meg Armin melltartóban, és egy szál bugyiban.
Álltam ott, vörösen, és közben magamat takargattam.
-Menj már vissza a szobádba, hadd öltözzek már át!-mondom kicsit hangosan és idegesen, de még mindig vörösen.
-Jó jó, bocsi.-mondta vigyorogva és bement a szobájába.
Sóhajtottam egyet halkan, és elkezdtem öltözni.
Felvettem a pizsimet és bedobtam magam a kanapéba.

Azon gondolkoztam, hogy amikor megcsókolt Armin, elsőre meglepett, de utána meg nagyon jól esett... szóval, ez azt hiszem a...SZERELEM?!
Nem tudom pontosan, de lehetséges, és mikor megcsókolt akkor meg visszacsókoltam.... ez jelent valamit.
Hagyni kell magamnak még egy kis időt, hogy eldöntsem.
Betakartam magam, megigazítottam a párnát, és elaludtam.


Felkeltem.
Vasárnap reggel van.Az este valami különöset álmodtam.
Azt álmodtam, hogy Arminnal a parkban fagyizunk, nevetgélünk és.... csókolózunk.
Ez egy jel, vagy mi?
Nem tudom, de elgondolkodtatott.

Felkeltem a kanapéról, nyújtózkodtam egyet, és indultam el a konyha felé reggelit készíteni.
Csináltam tizenkettő darab palacsintát, és már indultam kelteni a többieket, mert már 10:24 van.
Elsőnek Alexyt ébresztem fel, mert ő neki van közelebb a szobája.
Benyitottam az ajtón és felkapcsoltam a villanyt.

-Jó reggelt.-köszöntöttem Alexyt, aki az arcát beletemette a párnába, hogy ne lássa a fényt.
Odamentem az ágyához, és a fülébe súgtam halkan, hogy "van finom palacsinta" és azzal a mondattal, úgy ugrott ki az ágyából mintha csak, ágyúból lőtték volna ki, úgy ment a konyha felé.
-De csak négyet ehetsz meg!-kiabálom utána.
-Oké!-mondja.
Akkor most jön Armin.
Bementem a szobájába, felkapcsoltam rá a villanyt.

-Jó reggelt.-köszöntöttem Armint, és mint ellentétben a tesójával, ő felkelt.
-Neked is.-mosolyodik el.
-Na, gyere reggelizni, de gyorsan, mert már Alexy biztos megeszi az egészet.-mondom neki.
-Miért, mi a reggeli?-kérdi.
-Palacsinta.-
-Akkor, most már be is kapta az egészet.-neveti el magát.
-Még nem biztos.-megfogtam Armin kezét és kirohantam vele a konyhába, ahol.... Alexy megette mind a tizenkét darab palacsintát.
-Mondtam neked, hogy csak négyet egyél.-mondom neki.
-Bocsi, de a palacsinta a gyengém.-mondja vigyorogva....na készíthetek újra reggelit.
Csináltam vagy nyolc palacsintát nekem és Arminnak, mivel Alexy bekapta az ő és a mi részünket is.
Bekakaóztam a palacsintákat, és az asztalra raktam.
Mi ketten Arminnal ettük a palacsintákat szép nyugisan, és nem zavart minket Alexy kiskutya szemei és a lécizése, hogy adjunk belőle.
Megettük mindet, és Alexy karba tett kézzel, és alsó ajkát biggyesztve nézett minket szúrós szemmel.
Mi csak nevettünk.
Armin segített elmosogatni, és azután pedig indulni akartam haza.
Elköszöntem Alexytől, és Armin pedig hazakísért, és azután mondtam neki, hogy maradjon még egy kicsit.
Nem ellenkezett.
Bementünk a házba és levettük a cipőnket és a nappali irányába indultunk.
Leültünk a kanapéra.
Néhány percig csak egymást néztük csendben.
-Ö... a tegnapi kapcsán....-kezdi bele  Armin elpirulva.-Bocsánat.-mondja lehajtott fejjel.
-Nem kell bocsánatot kérned.-fogtam meg az állát és felemeltem, hogy a szemébe tudjak nézni.
- Izé... emlékszel még rá, mikor megmentettelek attól a szőke fiútól és kértem tőled egy szívességet?-kérdi.
-Igen.-
-De... ugye nem fogsz megharagudni, ha esetleg....-
-Bármit kérhetsz tőlem.-szóltam közbe.
-Oké, hát akkor.... meg.... megcsókolhatlak?-kérdi vörösen.
Most erre mit kéne válaszolnom?
Nem mondhatom meg neki, hogy inkább találjon ki mást, mert az már nagyon nagy szemétség lenne tőlem... ajjj.
De még nem döntöttem el fejben, hogy akkor, hogy érzek, meg minden...
-Igen.-válaszolom rá, és mintha már a testem eldöntötte volna hogy akkor, hogy is érzek..... talán hallgatnom kellene a testemre?Most az egyszer hallgatok rá.
Armin vörös arcát láttam magam előtt,és én csak közeledtem az arcához, hogy megcsókoljam.

Megfogtam az arcát és gyengéden megcsókoltam.
-Na, ez megteszi?-mosolygok Arminra.
-Igen.-mondja vörösen.
A beszélgetésünket a telefon zavarja meg, vagyis Armin telefonja.
-Most írt Alexy, hogy menjek haza.-mondja.
-Értem.-
-Szóval, akkor majd találkozunk a suliban.-
-Aha.-
-Szia, otaku.-mondja vigyorogva Armin.
-Szia, kocka.-mondom én is vigyorogva.
Armin elment, és nekem még 5 perc után se hervadt le az arcomról a mosoly.
Még mindig érzem az ajkamon Armin ajkát, és nagyon jól esik..... különös, vagyis ez az amire gondolok?Igen, az!

Most már tudom, hogy milyen érzelmet érzek Armin iránt....Szerelmet!



(Tudom, hogy kicsit rövidre sikerült, de legalább nem szívattalak titeket.. hihi :D)

6.fejezet Zavaros érzelmek 2

Reggel volt, Armin pedig ébresztgetett, de én nem akartam felkelni, mert olyan jó puha ez az ágy.
-Jó reggelt, Ami.-mondta Armin, de én nem figyeltem rá.
-Emlékszer mikor nálad aludtam és én álmomban átöleltelek?-kérdi... most bizonyára mosolyog.
-Aha.-mondom halkan.
-Most pont te csinálod azt.-mondja és én kinyitottam a szemem.

Armin mellkasán aludtam.... jaj de ciki!
Elvörösödtem és felültem az ágyról.
-Bocsi.-mondom lehajtott fejjel.
-Semmi baj, amúgy is jólesett.-mondja vigyorogva.
Én meg még jobban elvörösödtem.... ha még egyszer zavarba hoz, megverem!
-Átöltözhetek?-kérdem tőle.
-Persze.-aztán leül az ágy szélére és engem néz..... most komolyan azt hiszi, hogy előtte fogok öltözni?
-Úgy gondoltam, hogy te addig kimész a szobából.-mondtam neki, és ki is ment.
Bezártam az ajtót, és szerencsére belehet csukni.
Kezdtem is öltözni.Egy szoknyát és egy pólót vettem fel, hozzá egy dzsekivel.

Láttam, hogy valaki ki akarná nyitni az ajtót.... biztos Armin.
Na most megszívta, mert így nem tudott leskelődni.
-Ezt most megszívtad perverzkém.-kiabálom ki.
Mikor már kész lettem, akkor kinyitottam az ajtót és látom, hogy Armin állt előtte.
-Na, tudtál leskelődni?-mondom vigyorogva.
-Hát nem nagyon.-mondja mosolyogva.
Egyszer úgy is megverem!
-Most már mehetsz öltözni.-legyeztem be a szobájába.
Addig ameddig Armin készülődik megnézem Alexyt.
Bementem Alexy szobájába, és ő épp fésülködött.
-Jó reggelt.-köszöntöttem kedves mosollyal.
-Neked is.... mi volt az este?-kíváncsiskodott és közben huncutul elmosolyodott.
-Olyan perverz vagy mint a testvéred.-nevetem el magam.-de, nem történt semmi, csak párna csatáztunk.-tetem hozzá.
Alexy csak röhög.
Bejött Armin a szobába.
-Jó reggelt tesó.-köszöntötte Alexyt.
-Neked is, perverz tesókám.-mosolyodik el.
-Elmondtad neki?-kérdi tőlem Armin.
-Mit is?-tettetem a hülyét, de amúgy nem mondtam neki semmit.
-Azt, hogy észrevettél mikor te fürödtél...-mondja kicsit elpirulva.
-Tényleg? Az szívás.-mondja röhögve Alexy.
Armin meg kérdőn néz rám.
-Én amúgy nem mondtam neki semmit sem.-mosolyodok el.-Elárultad magad.-nevetek.
-A francba.-mosolyodik el fejét dörzsölve.
-Amúgy még történt valami az este?-kíváncsiskodott Alexy.
Nem mondok többet neki, és inkább kimentem szó nélkül a szobából.
A nappaliban voltam a kanapén ülve vártam Alexyt és drága testvérét Armint, hogy induljunk a suliba.
Nem kellett sokat várni rájuk és már indultunk is.
Már félúton járhattunk, de Alexy azzal nyaggatott, hogy még mi volt az este... stb.
Nem szóltam én egy szót se, csak halványan elmosolyodtam.
Végre beértünk a suliba és egy szőke, göndör hajú lány ..... Amber, majdnem fellökött.
Még jó, hogy Alexy és Armin között volt és még időben elkaptak.
Dühösen visszanéztem a lányra aki a szekrényében matatott.
-Vigyázhatnál jobban is kényeske.-néztem rá szúrós szemekkel.
-Pff... hagyjál már te rózsaszín párduc.-erre felkaptam a fejemet.
Utálom ha a hajszínem miatt piszkálnak.
Oda megyek hozzá és rádűlök a szekrényre.
-Na ide figyelj, ha még egyszer beszólsz nekem, akkor a csini pofikádon lesz egy nagy lila folt.-mondtam neki fenyegetve.
Armin és Alexy csak ledermedve és tátott szájjal figyeltek minket.... úgy látszik először láttak még ilyennek.
Amber mérgesen nézett rám, becsapta a szekrényét és elment.
Én pedig mosolyogva vissza mentem az ikrekhez, mintha misem történt volna.
-Hú.... nem is tudtam, hogy ilyen is tudsz lenni.-mondja döbbenten Armin és Alexy erre csak bólogat.
-Még nem tudtok rólam semmit.-kacéran rájuk kacsintottam és mosolyogva bementem a terembe.

Igazából már mindent tudtak rólam... kivéve, azt amikor dühös vagyok... de én az előbb csak szívattam őket.. nem vagyok egy olyan..... inkább nem is mondom.
Leültem a székemre és látom, hogy Armin és Alexy is bejött.
Alexy Violáékhoz ment, Armin pedig beült mellém a padba.
-Az előbbit amit mondtam, az hazugság volt.... nem vagyok egy olyan.... tudod.-mondom neki.
-Hát, pedig jól bevettem.-nevet.
-Á, szóval te kinézed belőlem mi.-most már én is nevetek.
-Nem.... csak igazad van, hogy még nem tudunk rólad semmit.-mondja.
-Oké, akkor mit szeretnél megtudni rólam?-kérdezem kíváncsian.
-Hát.... milyen a te fiú típusod?-kérdi mosolyogva.
Most komolyan azt kérdezte, hogy milyen fiúk tetszenek?
Hm.... de már ha rákérdezett, elgondolkodtatott... milyen fiúk tetszenek?

-Nincs olyanom.-mondom, de tényleg nincs típusom, nekem mind egy, csak ne legyen egy bunkó paraszt.
-Akkor szerintem, neked a kék szemű, fekete hajú fiúk jönnek be.-mondja mosolyogva.
-Most ezzel magadra céloztál?-kérdem.
-Hát, ha úgy veszed....-mondja.
Komolyan nem tudom, hogy nekem milyen az ideál pasi.... hát legyen helyes, olyan kocka mint én és legyen kedves...ha úgy vesszük akkor az én ideálom... ARMIN?!

Nem, csak már teletömte a fejemet hülyeségekkel, hogy én nekem tetszik ő, meg biztos a kék szemű fiúk jönnek be meg...stb.


Hamar véget értek az órák és már mehettünk haza.... végre holnap szombat!
Mint mindig, Armin hazakísért és elköszöntünk egymástól.
Gyorsan megcsináltam a házikat, hogy ne keljen a hétvégén tanulnom, és azután megvacsoráztam és fel mentem a szobámba aludni.
Kerestem a pizsimet, de sehol nem volt.
Rácsaptam a homlokomra a tenyeremet.Tényleg, Arminéknál maradt a ruháim.... na mind egy, majd holnap érte megyek.
Ledőltem az ágyra ahogy voltam és elaludtam.

Másnap reggel volt.... vagyis 11 óra.Jó volt az ébresztő óra nélkül felkelni... kipihent vagyok és vidám, valahogy így néztem ki.

 Hát azért nem pontosan így xD.

Felkeltem az ágyból és kerestem magamnak ruhát, mivel ma megyek át az ikrekhez a ruháimért.
Felöltöztem, megmosakodtam, megfésülködtem és kisminkeltem magam.
Csináltam magamnak gyorsan egy kis reggelit, és már be is kaptam.
Felhúztam a cipőmet és már indultam is.

Szerencsére közel laktak hozzám így hamar odaértem.
Becsöngettem és Alexy nyitott ajtót.
-Szia.-mondja meglepetten.
-Szia, bocsi a zavarásért, csak a ruháimért jöttem.-mosolygok rá.
Most, hogy így kimondtam elvörösödtem..... úgy mondtam mintha itt aludtam volna és...... nem akarok részletezni.... bár ott aludtam, de nem történt semmi.
-Ja igen, gyere beljebb.-bevitt a házba és azt mondta, hogy ott van Armin szobájában és, hogy nyugodtan bemehetek, mert nincs itthon.
Bementem a szobájába és látom, hogy az ágyon van.... hát oké.
A földön volt a szatyor, így felvettem és beleraktam abba a ruhákat.
Mikor kész lettem, kimentem a szobából és elköszöntem Alexytől.

Épp a kapu előtt álltam és már indultam is volna el, de valaki hátulról megfogta a vállamat.
Megfordultam és nagyon megijedtem... a szőke, zöld szemű fiú volt az..... eszembe jutott az álom... féltem.

-Szia cica, de jó újra látni.-vigyorog, én pedig majd kiütném a fogát.
Leakartam ütni, de elkapta a karomat, és azután a másikkal is megpróbáltam leütni, de azt is elkapta, és nagyon erősen szorította.
-Eressz el!-kiabálom rá, de ő még mindig csak vigyorog.-Süket vagy?-mondom dühösen.
-Nem, csak én nem foglak elengedni.-mondta perverzül..... rohadjon meg.
-Hagyj békén!-kiabálok rá még mindig és ő erre csak még jobban megszorítja a karomat.
-Ha így folytatod tovább, akkor csak neked lesz rosszabb.-mondja.
-Nem érdekel eressz el!-kiabálom még hangosabban.
-Hé, ereszd el!-kiabálja Alexy.... még jó, hogy az ő utcájában voltunk.
Egy kis időre a fiú Alexyt nézte, és kezei kissé gyengébbek voltak, így ki tudtam szabadulni, majd jól rátapostam a lábára és Alexy háta mögé mentem.
-Majd találkozunk még, cicus.-mondta vigyorogva és elment.... úgy látszik meg se érezte, hogy ráléptem a lábára.
Még mindig meg voltam rémülve.
-Szerintem ne menjél haza, mert lehet, hogy elbújt valahova és követni fog.-mondta Alexy, én csak bólogattam.

Azt mondta, hogy nyugodtan aludhatok náluk, én meg beleegyeztem.Nagyon fájt a fejem, így mondtam Alexynek, hogy lepihenhetek e.
Megkérdezte, hogy a kanapé jó lesz e, hm..... Armin ágya ennél a kanapénál százszor jobb, így megkérdeztem, hogy Armin ágyában  pihenhetek e.Ő csak mosolygott és mondta, hogy persze.
Bementem a szobába és az ágyra vetettem magam.Betakaróztam és elaludtam.... komolyan mondom mintha felhőkön aludnék.

Arra ébredtem, hogy valaki kinyitotta a szoba ajtót... biztos Armin az.
Megjátszottam, hogy még mindig alszok, mert kíváncsi vagyok, hogy mit fog csinálni.
Már csukott szemmel is éreztem, hogy Armin figyeli, hogy alszok (igen, ilyen pro vagyok.)
Vagy 2 perc után odahajolt hozzám és megpuszilta a homlokomat.
Halványan elvörösödtem és kinyitottam a szemem, és láttam Armin mosolygós arcát.
-Jó délutánt.-nyújtózkodok.
-Vagy inkább, jó estét.-mosolyodik el, én meg kérdőn nézek rá.
-Mennyi az idő?-néztem rá és ő, meg mutassa az órát, 19:47.
Na, most már mind egy.Itt maradok.

-Cserélünk ágyat? A tiéd olyan puha.-ölelem át a párnát, és ő csak nevet.
-Ja, bocsi, hogy az ágyadban aludtam.-mosolyodok el.
-Semmi baj, Alexy elmondott mindent.-
-Oké.-
-Akkor én most hagylak pihenni.-ment volna el, de én megfogtam hátulról a pulcsiját,
nem akartam, hogy elmenjen, mert nem szerettem volna egyedül lenni.
-Ne menj.- mondom lágy hangon.
Ő próbált nem elpirulni, de szegénynek ez nem ment.... kis cuki >//w//<.
A pulcsijánál fogva behúztam az ágyba és betakartam..... és elmosolyodtam.
Hozzábújtam és kényelembe helyeztem magam.... nehogy rosszra gondoljatok.... én Armint csak barátilag kedvelem.
De ő csak egyre vörösebb és vörösebb volt.

Kis néma csend után benyitott Alexy.
-Sziasztok, mi csin......-elakadt a szava mikor meglátott minket, hogy én Arminon fekszek, és ő szegény, pedig olyan vörös mint egy alma.
Mosolyogva köszönök Alexynek, de úgy, hogy nem ülök fel.
Elmosolyodik, és visszaköszönt.
-Nem is zavarok tovább.-mondja mosolyogva, és Arminra kacsint.
Bezárta az ajtót, én pedig Arminra néztem, bele a szép kék szemébe, és ő is az enyémbe.
Még mindig vörös volt.
Kíváncsi voltam, hogy ilyenkor, hogy dobog a szíve (hát igen, én ilyen vagyok.)
Rátettem a kezem a mellkasára.Halottam, hogy eszeveszettül dobog a szíve.... áh, szóval ezt hozom ki belőle... hihi.
De most, hogy belegondolok... mit is csinálok én?!
Gyorsan levettem a kezem a mellkasáról és elvörösödtem, és egy kicsit távolabb feküdtem tőle.
-Bocsi.-mondom vörösen.
-Nincs semmi baj.-mondja zavartan, de ő is vörös (még mindig.)
Nem értem magam.Egyszer jó mikor hozzábújhatok, és máskor meg zavar.
Megint rám jött egy olyan érzés, hogy valójában, hogy is érzek Armin iránt.
Barátságot vagy Szerelmet.
Én nem tudom miért, de valahogy nem tudom elképzelni, hogy én és Armin szimplán barátok lennénk.
Mert ő érez valamit irántam én meg....... nem tudom.
De én amúgy sem hiszek a fiú lány barátságban.... egyszer úgyis beleszeret az egyik a másikba.

Komolyan nem tudom, hogy mit is érzek iránta.
Csak egy módon tudhatjuk meg...... ha megcsókolom.

Tudom, hogy hülyén hangzik, de ha megcsókolom, akkor kiderül, hogy akkor szerelmes vagyok e belé vagy sem.
Hú, hajrá.

(A következő fejezetben megtudjátok, hogy mi lesz.)