5.fejezet Zavaros érzelmek

Az úton hazajövet Armin kíséretében, még mindig azon filózok, hogy most tetszem e Arminnak vagy most én, hogy is érzek iránta.... ez annyira zavaró.
Mikor Armin hazakísért megkértem, hogy még maradjon egy kicsit,(MI A FENE BAJOM VAN?) de vissza már nem mondhattam.
Levettük a cipőnket és a kanapéra ültünk.
-Kérsz valamit inni?-kérdeztem
-Egy pohár vizet.-mondta, majd azután meg is hoztam neki.... csak én szerencsétlen belebotlottam  a kanapé sarkába és a víz ráömlik Armin felsőjére.
-Bocsi, hozok egy törülközőt.-gyors bementem a fürdőbe és megfogtam egy törülközőt, mire kiértem a nappaliba olyan látványt fogadott engem, hogy paprika vörös lett tőle az arcom.

Armin levette a pólóját és megláttam az izmait... mindjárt összeesek.
Odaadtam Arminnak a törülközőt, de úgy, hogy ne lássa a arcomat, mert annyira vörös, utána leültem a kanapéra.
-Kösz-mondja
-Nincs mit.-mondom zavartan, de még most se nézek rá.
-Mi a baj?-kérdi.
-Semmi, csak....-kezdem bele,majd nyeltem egyet és folytatom.-nincs rajtad póló.-még jobban elvörösödtem.
-Gyorsan hozok egyet.-szaladtam is volna pólóért, de Armin megfogta a kezem.
-Nem kel.-mondja lágy hangon amitől kirázott a hideg (jó értelemben.)
-Minden rendben?-kérdi,én meg nem tudom, hogy most ránézzek vagy se, de ha ránézek elvörösödök és ha nem nézek rá akkor továbbra is faggat, hogy mi a baj.
Armin sóhajt egyet és felveszi a pólóját.
-De, az még vizes.-mondom neki.
-Nem baj.-
-Hozok neked egy pólót.-felálltam volna megint de Armin megfogja a kezem és a kanapéra lök, és rám mászik.
-Mi a baj?-kérdi még egyszer és lágy hangon.
-Semmi.-mondom neki, de látom rajta, hogy nem hiszi el.-Te vagy a bajom.-mondom neki halkan, mire ő kérdőn néz rám.
-Pontosan miért is?-kérdi, én meg nyeltem egyet.
-Hát, izé... a lányok mondják, hogy tetszem neked, meg ilyenek, de ez képtelenség, hogy te éreznél is irántam valamit, meg amúgy is barátok vagyunk, és most én se értem, hogy most mit is érzek irántad és...-folytattam még tovább de Armin közbeszólt.-A lányok jól mondják.-megszorítja a kezem, de nem túl erősen.
-Tessék?-mondom zavarodottan.
-A lányoknak igazuk van, tetszel nekem.- néz bele a szemembe, nekem meg összeszorult a gyomrom.
Nem bírok belenézni azokba a szép kék szemekbe, inkább elfordítom a fejemet bal oldalra....de rossz ötlet volt, mert Armin lágyan belecsókolt a nyakamba, én meg felszisszentem és felültem.
-Armin, mi a fenét képzelsz?-mondom neki hangosan, ő meg lehajtja a fejét.
-Bocsánat, nem akartam....-közbevágok-Menj el kérlek.-mutatok mutatóujjammal az ajtóra.
Ő megértette és elment lehajtott fejjel.
Mikor bezárta maga után az ajtót, elsírtam magam.

     Hogy lehettem ennyire hülye?!

Felmentem a szobámba, felvettem a pizsamámat és álomba sírtam magam.

Másnap volt, szólt szokás szerint az ébresztőóra, de ma nincs kedvem suliba menni, elsősorban Armin miatt.... hogyan nézzek a szemébe és köszönni neki mosolyogva mint szoktam?
A másik ok pedig az, hogy egész éjjel nem aludtam és feldagadt a szemem, majd kérek az orvostól egy igazolást.
De azért rutinból felkeltem és felöltöztem.
Bementem a fürdőbe, megmostam az arcom és megfésülködtem, de sminkelni nem akartam, mert úgy se megyek sehova.
Lementem a konyhába és készítettem magamnak rántottát.
Nem bírtam enni, annyira összeszorult a gyomrom.Inkább beeszem a hűtőbe, majd később megeszem.
Miután betettem a rántottát a hűtőbe, leültem a kanapéra és néztem a tv-t... de nem sok sikerrel.
A tegnapi napra tudtam csak gondolni, hogy mi is történt...AAAA!!!
A gondolkodásomat a telefon rezgése zavarta meg, Rosa az (igen, megadtam neki a telefon számomat.)
-Szia.-mondom neki álmos hangon.
-Szia, miért nem jössz suliba... elaludtál vagy mi?-kérdi.
-Bocs de ma nem megyek be, mert lázam van.-hazudtam neki.
-Ó, értem, de majd suli után meglátogatlak, majd írd le üzibe a címedet.-
-Oké.-
-Armin kérdi, hogy beszélhet e veled.-mondja, nekem meg egy szó se jött ki a számon.
-Hahó, ott vagy még?-
-I-Igen, itt vagyok.-mondom dadogva.
-Akkor odaadjam vagy nem?-kérdi
-Nem.-mondtam határozottan és kinyomtam.
 *Armin szemszög:
 -Bocs, azt mondta Ami, hogy nem és kinyomta.-mondja Rosa.
-Értem.-mondom bánatosan és leültem a székemre és gondolkodom, hogyan bocsásson meg nekem Amanda....-gondolkodásomat Rosa zavarta meg.
-Minden rendben?-kérdi én meg csak bólintottam egyet.
-Ami megadta nekem a címét, meglátogathatnánk.-mondja én meg nem tudom mit válaszoljak rá, mert Rosa nem tudja, hogy összevesztünk.
-Akkor jössz?-kérdi.
Sóhajtottam egyet.
-Megyek.-mondom neki.
Becsengettek, bejött a tanár....
 *Amanda szemszög:
Nagyon fáradt vagyok, de aludni meg nem akarok.... friss levegőre van szükségem.Lemegyek a parkba.

El is mentem oda, és szerencsére nem volt itt senki se.

Leültem egy padra és becsuktam a szemem.Gondolkodtam, hogy bocsánatot kéne kérnem Armintól, mert hát.... csak.Nem tudom mi üthetett belém akkor, de nem is nagyon érdekel.Most csak a fák susogása és a madarak csiripelése érdekelt (hülyeség mi?)
Miután kitisztult a fejem, akkor hazamentem..... de nagy szerencsémre ott volt Rosa az ajtó előtt és, ARMIN?!
Ő mit keres itt....ja igen....biztos Rosa hívta magával.
Gyors léptekkel odamentem hozzájuk és köszöntöttem őket.
Bementünk a lakásba és elfoglaltuk a helyünket a kanapén.
-Jobban vagy már?-kérdi tőlem Rosa.
-Mi... hát persze.-mondom neki, én meg majdnem elfelejtettem, hogy azt füllentettem Rosának, hogy lázam van.
Armin kérdőn nézett rám, én meg csak húztam egyet a vállamon.
-Volt valami a suliban?-kérdem Rosától, mert most Arminnal nemigen akarok most beszélgetni.
-Nem nagyon.-mondja Rosa.
-Kértek valamit inni?-kérdem tőlük, de csak Rosára nézek.
-Én nem kérek.-mondja Rosa.
-Én egy pohár vizet kérek.-mondja Armin.
Hoztam is neki és szerencsére nem esett Arminra mint a múltkor.... de miért is gondolok most erre?
-Köszi.-mosolyog rám, és én meg csak húztam egyet a vállamon.
Rosa figyel minket.... ajjaj rosszat sejtek.
-Ami...-kezdi bele.-történt valami kettőtök közt?-kérdi kíváncsian.
-Az ég világon semmi.-válaszolom rá.
Utána kínos csönd lett.
-Ja, tényleg.... Ami, leírtam neked a házit.-adott át egy lapot Rosa.
-Köszi.-vigyorgok rá.
-Nekünk szerintem ideje menni.-mondja Rosa, én meg csak bólintok.
El is mentek.
Vagy 6 perc múlva valaki kopogott.
Kinyitottam az ajtót és Armin állt ott.
-Mit akarsz?-mondom neki unott hangon.
-Kérlek, beszéljük meg.-mondja már szinte könyörögve.Én meg beengedtem és leültünk a kanapéra.
-Mondjad.-
-Jól van.... bocsánatot kérek tőled a tegnapi viselkedésemért, hülye voltam.-mondja lehajtott fejjel.
Megakarok neki bocsátani, mert én is hülye voltam, hogy nem vettem észre Armin érzéseit.... meg minden.
-Megbocsátok.-mondom halkan.
Armin mosolygott és magához húzott... megölelt.
-Köszönöm.-mondja hálásan.
Armin utána eltolt magától lassan, és mikor az arcunk egy centire volt akkor mélyen a szemembe nézett, és én is az övébe.

Beletúrt a hajamba és közelebb akart húzni magához de én elhúzódtam.
-B-Bocsánat.... nem tudom mi ütött belém.-mentegetőzött én pedig elmosolyodtam.
-Semmi baj.-
-Holnap jössz suliba?-kérdi.
-Aha.-válaszolom rá.
-Oké....de most megyek.-elköszöntünk egymástól és elment, én meg sóhajtottam egyet.
Felmentem a szobámba, felvettem a pizsimet és most nem aludtam, hanem játszottam a world of warcrafttal egy kicsit.
Már vagy éjfél volt, de nem nagyon érdekelt, csak csináltam a küldiket.
Észrevettem, hogy valaki követ a játékban.Az első 5 percben nem izgatott, de utána már felidegesítettem magam, hogy melyik idióta nem hagy már békén!
Megnéztem a karakterének a nevét, hogy írjak neki egy üzenetet, hogy ne kövess már vagy ilyesmi.... de mikor megláttam a karakterének a nevét, döbbentem bámultam a monitort....Arm02 (ismerős mi? ;) )
Írtam neki, hogy "szóval te követel"-t és már egyből válaszolta is, hogy "végre üzentél".
-Mizu?-kérdi tőlem.
-Semmi, épp küldetéseket csinálnék, de valaki állandóan követett.-írom neki.
-Bocs, de legalább már tudod, hogy néz ki a karakterem, és én is tudom, hogy a tiéd, hogy néz ki....
kung fu panda... xD.-
-Hé, ne csúfold a karimat, te Orc.-
-Jól van, bocs.-
-De most lépek, mert már fáradt vagyok, szia.-
-Szia.-
Kiléptem és elmentem aludni.

Felkeltem és egy fehér szobában ébredtem és semmi ajtó se ablak... akkor, hogy kerültem ide?
Csak egy lámpa volt a plafonon semmi más.... de egyszer csak, a lámpa kiég és meredt sötétség volt.
Rohantam ide-oda megkeresni a kijáratot, de semmi.
Mikor még rohangáltam valaki megfogta a vállamat erősen úgy, hogy ne tudjak szabadulni.
Hátrafordultam, de nem láttam az arcát a sötétben.Utána én valahogy kiszabadultam szorításából és felkapcsolták a villanyt.A szoba vérrel és holttestekkel volt tele.Sikítani akartam, de nem tudtam.Megint megfogja valaki a vállamat, gyorsan hátrafordultam és láttam, hogy.... az a szőke, zöld szemű fiú volt az.Vicsorgott rám, én pedig most nem tudtam szabadulni és én....én.......Felébredtem.

Hú, ez csak egy rossz álom volt... egy borzalmas rémálom.
Gyorsan felültem az ágyról, felöltöztem, megfésülködtem, sminkeltem és lementem a konyhába.Csináltam magamnak 2 sonkás  ketchupos szendvicset.Egyet most megenni, a másikat pedig majd a suliban megeszem.
Gyorsan bepakoltam a táskámba, amik kellenek és már ki is léptem az ajtón és indultam is az iskolába..... vagyis indultam volna, de Armin ott állt a kapu elött, és várt (komolyan mondom, megfojtom!)
-Szia.-mondom neki.
-Szia, jó reggelt.-mondja mosolyogva.-Na, akkor indulhatunk?-kérdezte én meg bólintottam egyet.
Az út közepén jártunk síri csendben egymás mellett haladva.
-Mióta vártál rám?-kérdeztem.
-Hát, vagy fél órája.-mondja nekem meg leesik az állam, hogy ebben a meredt időben várt rám.
-De minek?-mondom neki.
-Csak, hogy együtt mehessünk a suliba.-mondja pirosló arccal.
-Értem.... szóval ez minden napos dolog lesz?-kérdem tőle.
-Ha te akarod.-kacsintott egyet, én meg mosolyogva bólintottam egyet.

Beértünk a suliba és beléptünk egyszerre az osztályterembe.
Rosa és Iris odajött hozzám.
-Szia, hogy hogy Arminnal egyszerre érkeztetek meg, mint a múltkor?-kérdi Rosa kíváncsiskodva.
Most már nem fogok neki hazudni.
-Az úgy volt, hogy Armin a házam előtt várt rám.-mondtam, és ők meg egymásra nézve elkezdtek ujjongni.
-Mesélj el mindent pontosan!-faggattak a lányok és szerencsére a csengő mentett meg.
Most az egyszer hálás vagyok neki.
Most nyelvóra következett, vagyis a németesek másik teremben lesznek, az angolosok pedig ott maradnak a terembe.
Leültem Viola mellé és csöndben vártuk a tanárt.
Megérkezett a tanár és most feleltetés volt..... b*zd, nem tanultam rá semmit!
Mikor rám került a sor, kérdezte a tanár tőlem, hogy  Was der Winter? (milyen a tél?)
Válaszolni kellett németül rá.
Néhányat tudtam fejből, de nem volt  megelégedve tőle a tanár.Erre én mondom rá, hogy Gut (jó).
Az osztály hangos nevetésbe kezdett válaszom hallatára.A tanár csapott egyet a tanári asztalra, de jó hangosan és mindenki elhallgatott.
Mondta nekem a tanár, hogy a feleletem 3-as.
Én rosszabb jegyre számítottam, de nekem ez is megfelel.

Miután vége lett a németnek, (hála!) visszamentem a termünkbe és valaki megfogja a vállam.
-Gut, mi?-mondja Armin nevetve (igen, ő is németes.)
-Hát igen, a tél jó, nem?-kérdem tőle mosolyogva.
-De.-
Leültem a helyemre és mivel ez volt a tízórai szünet, elkezdtem enni a szendvicsemet amit még otthon készítettem magamnak.
-Adsz belőle?-kérdi Armin a kajámra mutogatva.
-Nem.-mondom kinyújtott nyelvvel.
-Léci, nem hoztam magammal kaját.-mondta kiskutya szemekkel aminek nem tudtam ellenállni, és adtam neki.Kettétörtem a szendvicsemet és odaadtam a felét Arminnak.
-Most örülsz?-kérdem tőle.
-Aha.-mondja vigyorogva.
Ettük a szendvicset, vagyis már csak én, mivel már Armin bekapta.
Látom, hogy a szája széle ketchupos.... komolyan mondom, mint egy kisgyerek.
Letörlöm az kezemmel Armin szájáról a ketchupot.
-Komolyan mondom, olyan vagy mint egy kisgyerek.-mondom neki vigyorogva, és lenyalom a kezemről a ketchupot, hogy ne vesszen kárba.
Armin erre  elvörösödött és csak nézett engem döbbent arckifejezéssel....túl rámenős lennék?
-Armin nyugi, mi csak barátok vagyunk.-mondom neki.
-Aha.-mondja bizonytalanul.
-Sziasztok, mit csináltok?-jött oda hozzánk Alexy.
-Semmi különöst.-mondom neki.
-Értem, de akkor Armin miért olyan mint a paradicsom?-kérdi amire én nem tudtam rá válaszolni.
Végül kitaláltam valamit.
-Mert csípőszószos volt a szendvics amit adtam neki, és most azért ilyen piros.-ilyet is csak én találok ki.Remélem beveszi.
-Aha, értem.-mondja testvére, de látom rajta, hogy nem hiszi el.
Alexy mosolyogva néz Arminra... amolyan "én mindent tudok" mosollyal nézett rá.
Most rám néz.
-Van kedved nálunk aludni?-mondja Alexy nekem meg leesik az állam, hogy jött ez az ötlet?
Ledermedtem, én azon gondolkoztam, milyen perverz is lehet Alexy.
Alexy kacsintott egyet testvérére.
-Amúgy is Arminnal csak barátok vagytok, nem?-kérdi, amiben igaza is van, de szerintem Armin ezt máshogy gondolja.... meg szerintem Alexy is.
-Nem csinálnánk semmit veled, nyugi.... amúgy is a fiúkat szeretem.-mondja Alexy amitől leesett az állam (megint.)
Várjunk csak.... ha Armin és Alexy ikrek.. akkor, hogyha Alexy meleg, akkor Armin is az lenne?
Ha úgy van akkor simán átmehetnék hozzájuk úgy mint csak barát.
Most nem fogom megkérdezni Armintól, hogy ő is meleg e vagy sem, mert az hülyeség lenne szerintem.... inkább beleegyezek.
-Jól van.-mondom nekik.
Armin ledermedt, Alexy pedig mosolygott.
A szünetnek vége lett, és tesi következett.
Bementem az öltözőbe a lányokkal és gyorsan fel is öltöztünk és lementünk a tornacsarnokba.
Most a tanár vegyes csapatot csinált... vagyis ez azt jelenti, hogy a fiúk és a lányok együtt voltak.
Választani kellet egy fiút párnak.Én Armin választottam.
 A tanár kiadta a feladatot.
20 fekvőtámasz,30 felülés és 5 kör futás a pályán, és ezt úgy kellet csinálni, hogy az egyik számol hogy megcsinálta e, a másik pedig csinálja a feladatokat, majd mikor végzett, akkor a párja következett.
Szóval én kezdtem el, és mivel én jó voltam sportból könnyen megcsináltam a 20 fekvőtámasz, és most következett a felülés... ezzel is végeztem, és most következett az 5 kör futás.
Miután azzal is végeztem, Armin következett.Ő is gyorsan, de pontosan meg csinálta a fekvőtámaszt, majd következett a felülés.Egy kicsit Armin pólója felcsúszott  és láttam a hasizmát....elolvadok *o* .....de egyből magamhoz tértem.Armin végzett a felüléssel és utána gorsan le is futotta az 5 kört.
Mi voltunk az elsők akik végeztek..éljen!
Pacsiztam Arminnal.
Miután mindenki  végzett (végre!) , akkor mehettünk is fel öltözni, mert már vége lett az órának.

Gyorsan eltelt a többi óra is, és már mehettünk haza.
-Akkor mehetünk?-kérdezte Alexy.
-Még nem, mert még otthonról elhozom akkor a pizsimet.-mondom neki.
-Jól van, de Armin hadd kísérjen el.-böki meg testvérét, én meg csak rántottam egyet a válamon, jelezve, hogy oké.

Megérkeztünk és máris mentem a szobámba a pizsimért és gyorsan ki is választottam a holnapi ruhámat.Betettem egy szatyorba és már indultam is le a lépcsőn ahol Armin már várt rám.
-Mehetünk.-mondom széles vigyorral az arcomon.
Kíváncsi vagyok, hogy nézhet ki Arminék háza...hmm.
-Megérkeztünk.-mondta Armin, testvére pedig ott állt a kapu előtt.
Mosolyogva nézett minket, majd kinyitotta előttem az ajtót és beengedett.
Szép lakásuk van.Csak ámultam és bámultam.
-Szép a lakásotok.-mondom nekik.
-Köszi.-mondják.-Akarsz xbox-ozni?-kérdi Armin.
-Hát persze!-Arminnal elkezdtünk játszani, majd utána Alexy is csatlakozott.
Egymás után 4-szer én nyertem... hehe.
-Én feladom.-mondja Alexy.
-Én is, nem lehet legyőzni téged.-durcizik be Armin, én meg győzelmi táncot járok.
 Elkezdtek nevetni és utána én is.

Még sokat játszottunk, meg beszélgettünk, és már sötétedett.
-Én hol fogok majd aludni?-kérdem tőlük.
-Alhatsz Ar...-Armin hasba vágta Alexyt, hogy ne mondjon többet.
-Jó lesz nekem a kanapé.-mutatok rá a kanapéjukra.
-Hát oké.-mondják.
-Nyugodtan letusolhatsz ha gondolod.-mondja Alexy és közben Armint nézi.... érdekes, de nincs ellene kifogásom.
-Jól van.-Armin megmutatta hol a fürdő és utána távozott.
Bezártam magam után az ajtót, de nem lehetett becsukni.... na, mind egy.
Levettem a ruháimat és beálltam a zuhany alá és engedtem magamra a jó meleg vizet és közben megmostam a hajamat is, és azzal játszottam, hogy szagolgatom a fiúk tusfürdőjét és samponját.
*Armin szemszög:
-Na, mi van tesó... itt van Amanda aki tetszik és a mi lakásunkban fürdik, és te nem hajtasz rá-mondja Alexy.
-Ami csak a barátjaként tekint rám... sajna.-mondom neki.-És egyszer már ráhajtottam, de rossz vége lett.-teszem még hozzá.
-De van egy drága testvéred aki segít neked.-mondja mosolyogva.
Nézem a fürdőajtót, hogy vajon mikor jön ki Ami, Alexy pedig huncutul elmosolyodik.... rossz előérzetem van.
-Tán megakarod lesni őt?-kérdi még mindig huncutul.
-Nem, dehogy is.-mentegetőzöm.... de amúgy most, hogy rákérdezett Alexy, elgondolkodtam.-Hát ami azt illeti...-kezdtem bele de testvérem közbeszól.-Hát akkor csináld.-mondja.
-Mi? dehogy csinálom, nem szabad.-
Tesó, lehet, hogy ez lesz életedben az utolsó eset, hogy Ami nálunk fürdik.-mondja Alexy, amiben igaza is volt, de mégis csúnya dolog lenne.
-Most vagy soha.-odalök az ajtó elé, én meg nézek rá mint borjú az új kapura, ő meg csak mondja, hogy hajrá.... hát kösz.
Benyitottam egy résnyire, de nem látok semmit, mert pára van, aztán hallom, hogy Ami elzárja a csapot és kijön a zuhany alól.Nem akartam, hogy meglásson ezért lassan visszacsuktam az ajtót és leültem a kanapéra.
-Na, mi volt Armin... láttad?-kérdi kíváncsian Alexy.
-Sajna nem, mert párás volt a fürdő, és amúgy is épp kiszállt, és nem akartam, hogy meglásson.-mondom neki.
-Az pech.-veregeti meg a hátamat.
Ami épp kijött a fürdőből a pizsijében (abban a dögös pizsiben volt.)
-Na akkor mi mentünk aludni, szólj ha esetleg kérsz valamit.-mondta Alexy.
-Jó éjt.-mondta Ami.
*Amanda szemszög:
Látom, hogy a srácok raktak a kanapéra párnát és takarót.
Akkor ideje aludni.

El is aludtam, és megint azt a borzasztót álmodtam.Véres, holttestekkel teli fehér szoba, sehol egy kijárat.... és az a fiú közeledik felém, és én csak futok, de végül elkapott.Volt nála egy kés, és azzal elkezdte vágni a combomat.Sikoltanék, de nem tudok.Majd azután a nyakamat..... és utána.....a szememet.
Felébredtem.
Gyorsan felülök és gyorsan veszem a levegőt és a szívem közbe mindjárt kiugrik a helyéről.
 Nem tudok aludni, fáradt vagyok de nem megy..... miért álmodok ilyet?
Hallom, hogy valaki jön ki ide.Armin az.
Látja, hogy még fent vagyok és rémült az arcom.
-Minden rendben?-kérdi és leül a kanapéra.
Megrázom a fejemet. 
-Mi a baj?-kérdi aggódva.
-Csak rosszat álmodtam, semmi több.-
-Értem.-lenéz a földre és gondolkodik valamin, de nem tudom, hogy min.
Felemeli a fejét és rám néz.
-Akarsz...-itt megáll egy időre, majd folytatja.-velem aludni?-kérdi elpirulva, én meg  elmosolyodok. 
-De dezsavű érzésem van.... mikor nálam aludtál, akkor ezt én kérdeztem tőled.-mosolygok rá.
-Hát igen, akkor én igent mondtam rá.-
-Akkor én is igent mondok.-
Armin nyelt egyet és bevitt a szobájába, közben elhaladtunk Alexy szobája előtt és mondogatta Arminnak, hogy jó vagy haver, meg ilyenek...pff, fiúk.
Arminnak jó nagy ágya volt, amin két ember simán elfért.
Be is feküdtem az ágyba és látom, hogy Armin közelebb bújt hozzám.
-Hé Armin, mit csinálsz?-mondom halkan.
-Bocsi, bújós vagyok.-mondja vigyorogva, én meg forgatom a szemem... hát jó.
Könnyen el tudtam lazulni azon a jó puha ágyon, közbe már csukott szemmel is észrevettem, hogy Armin figyeli, hogy alszom.
-Perverz.-mondom vigyorogva és hátat fordítok neki.
Közelebb bújt.
-Hé perverz.-mondom neki.
-Mi az?-kérdi.
-Te meleg vagy?-kérdem tőle,mert most ezt jutott az eszembe.
Hallom ahogy Armin röhög.
-Nem.-még mindig röhögve mondja.-Hogy jutott ez az eszedbe?-teszi még hozzá.
-Hát úgy, hogy mivel Alexy meleg, akkor talán te is az vagy.-
-Én 100%, hogy nem vagyok meleg.-mondja határozottan.
-Oké, elhiszem.-mondom már én is nevetve.
Armin még jobban hozzám búj és megharapta a fülemet...(most komolyan megverem.)
Felültem és Armin arcába temettem a párnát, de sajna ő erősebb volt nálam és kiszabadult.
Mikor kiszabadult egy széles mosollyal az arcán megfogta a takarót és beleburkolt... de én se voltam piskóta, mert néhány kapálódzás után kiszabadultam.
-Ezt neked perverz uraság!-dobtam egy párnát az arcába.
-Miért vagyok perverz uraság?-kérdi kíváncsian.
-Hát azért, mert mikor fürödtem, láttam egy fekete hajú kukkolót az ajtóban.-mondom vigyorogva, ő meg elvörösödik.
-Szóval...észrevetted.-mondja halkan.
-Igen, de... láttál, engem... izé.....-közbeszólok.
-Nyugi, nem láttam semmit....sajna.-a sajna szót halkan mondja, hogy ne halljam, de én hallottam ám.
-Na, megállj te perverz.-
Még sokáig dobáltuk egymást a párnával, de észrevettem az időt, 2:05.
-Ideje aludni.-mondom.
-Jah.-
Majd lefeküdtünk, és Armin (megint) hozzám bújt.
Nem ellenkeztem, mert jól esett a közelsége, és így biztonságban éreztem magam.

 

4.fejezet Mi van velem?

(Sziasztok, csak annyit szeretnék írni nektek, hogy mivel mindjárt itt lesz az iskola, ezért majd hetente kettő vagy három fejezetet írok meg nektek, és megpróbálok minél hosszabbat írni.
Csak ennyit szerettem volna, jó olvasást. :D)

Reggel volt, nem csörgött az ébresztőóra, ránézek az órámra és csak 5:48 van.Mostanában  hamarabb szoktam kelni, a kelleténél.Nah, mind egy, vissza már úgysem tudok aludni, ezért inkább öltözök.
Felvettem egy natúr színű felsőt és egy koptatott farmert, és ne felejtsük el a szemüvegemet se.

Miután végeztem, bementem a fürdőbe, megmostam az arcomat, megfésülködtem, egy kis smink és már mehettem is le a lépcsőn.
Bementem a konyhába, készítettem magamnak egy sajtos szendvicset, gyorsan be is kaptam.
Bepakoltam a táskámba ami kell, és indultam is a suliba.
Beértem a suliba és egy lélek se volt még itt, ránézek a fali órára, 6:45 én mamlasz....de ha már ilyen korán érkeztem, szétnézek a többi osztályba, hogy hogy néz ki.
El is indultam, elsőnek a mi osztályunka néztem be (11.osztály), hogy nincs e valaki, de sajna nem volt.Aztán a 9.osztályba néztem be, ott se volt senki,utána a meg a 12.-be, de ott se senki.Miután végeztem, kimentem az udvarra és leültem egy padra.
Néztem a fákat, hallgattam a madarak reggeli csiripelését, és még sok mást.
Még sokáig ültem a padon, de hallok valakit aki a nevemet kiabálja.
Szerencsére csak Rosa volt.
-Szia!-köszön nekem.
-Szia, várod már a mai napot?-kérdezem tőle, mert ma van a pizsibulim.
-Igen, nagyon!-mondja izgatottan.
-Az jó.-mondom neki mosolyogva.
-Mióta vagy itt.-kérdi.
-6:45 óta.-mondom neki és ő meg elképedt.
-Minek jöttél te akkor?-kérdi nevetve, én meg csak mondom neki, hogy én se tudom, és azzal be is fejeztük a beszélgetést, mert már jöttek a többiek is ide hozzánk, mármint Iris, Viola és Kim.
-Sziasztok.-mondjuk Rosával egyszerre.-
-Nah, várjátok már a mai napot?-kérdem tőlük kíváncsian.
-Én igen!.-mondja Iris életvidáman.
-Én is.-mondja Viola félénken.
-Hát, én sajna nem tudok jönni veletek, bocs.-
-Mi, de miért?-kérdem tőle.
-A szüleim nem engednek, mert az év eleji dogám kettes lett.-
-Sajnálom, akkor, hogy nem jössz.-
Bólintott rá mindenki.
Még beszélgettünk kint az udvaron a lányokkal, de nem vettük észre, hogy mennyi az idő és becsengettek.
Rohantunk a tanterembe és épp időben a tanár előtt beértünk.Gyorsan le is ültem a helyem ahol épp Armin mellettem kockul.
-Szia, kocka.-üdvözlöm Armint aki rám pillantott kérdő arccal.
-Mi az, hogy kocka?-kérdi Armin, de már mosolyogva.
-Jól hallottad,kocka.-
-Akkor te meg otaku.-
-Hm, nem is olyan rossz becenév.-mosolyodok el.
-Neked nem tetszik a kocka név?-kérdem és ő nem válaszol hanem összeborzolja a hajamat.
-Hé, ez nem volt szép.-biggyesztettem le alsó ajkamat.
-Hozzád illő becenevet adtam neked és neked nem tetszik.-mondom duzzogva.-Én elfogadtam az otaku nevet, mert az is vagyok.-tettem még hozzá.
-Jól van, bocs, otaku.-mondja vigyorogva.
-Semmi baj, kocka.-most én borzolom össze a háját.
-Na, jól van, jól van.-fejeztem be.
-Így már kvittek vagyunk.-
-Nem egészen.-mondja huncut mosollyal az arcán Armin, rosszat sejtek.
-Emlékszel mikor mondtam, hogy jár egy szívesség nekem?-kérdi, én erre bólintok egyet.
-Akkor....-kezdi bele, és folytassa.-hadd menjek el a pizsibuliba!.-bökte ki végre, én meg elképedve néztem rá, utána elkapott a röhögés.
-Te miért akarnál jönni?-kérdem még mindig nevetve.
-Hát csak, kíváncsiságból-mondja huncut mosollyal az arcán, de én biztos, hogy nem fogom neki engedi, hogy eljöjjön.
-Nem.-
-De ezt a szívességem, hogy én is elmehetek a pizsibuliba.-
Nem érdekel, találj ki valami mást.-parancsolom rá, ő meg bevágta a durcit, komolyan mondom, nem tudom mi ütött belé, de jobb ha nem tudom.
-Jól van, akkor még gondolkodok rajta.-
-Helyes.-
Mikor ezt megbeszéltük, becsengettek és bejött a tanár.Elkezdtük az órát (Történelem.)
A tanár kérdi tőlünk, hogy mikor uralkodott Szent István.A tanár körbenéz, hogy kit is kérdezze meg, és kiszúrt egy vörös hajú, bőrdzsekis fiút.
-Castiel,szóval mikor uralkodott Szent István?-kérdi még egyszer a tanár.
-Régen.-válaszolja rá pökhendin.
Erre az osztály elkezd nevetni.
-Csöndet kérek!-kiabálja a tanár.
-Jól van Castiel, ha magát ez nem érdekli akkor kap egy egyest a naplóba.-fenyegeti meg a tanár Castielt.
Ő csak megrántja a vállát.A tanár be is írt neki egy egyest.
Az órák hamar véget értek és mehettünk haza.
-Most sajna akkor nem tudsz hazakísérni.-mondom Arminnak.
-Miért ne tudnálak?-kérdi.
-Hát mert a lányokkal megyek haza.-mondom hangsúlyozva a lányok szót, ő megértette és elköszöntünk egymástól az udvaron, és szerencsére a lányok is ott voltak.
El is indultunk hozzánk.
-Mostanában sokat vagy Arminnal, nem gondolod?-kérdi Rosa huncut mosollyal.
-Mi csak barátok vagyunk.-mondom neki, ami igaz is, de nem értem miért kell felhozni ezt a témát mindig.
-Aha persze, de mi van ha Armin ezt más, hogy gondolja.-böki meg a vállamat Iris.
-Kétlem, hogy Armin érezne irántam valamit, ahogy az előbb is mondtam, mi csak barátok vagyunk és semmi több.-mondom nekik.
Egész úton azzal nyaggattak, hogy biztos érez irántam valamit, ha ennyit lóg velem, de ez engem nem érdekel.
Hazaértünk, kinyitottam az ajtóm és már a lányok benn is voltak.
-Szép lakás.-mondja Viola halkan.
-Köszi.-válaszolom rá.-Ó, egy pillanat.-felmentem a szobámba a szatyorért amit a pizsibulira vettem, kivettem belőle a chipseket és lerohantam a lépcsőn ahol már a lányok pizsiben voltak, én még gyorsan kivettem az üdítőket a hűtőből és letettem az asztalra, utána én is átvettem a pizsimet.
Hallgattunk zenét,ettük a chipset,ittuk az üdítőt és felelsz vagy merszeztünk.
-Iris, felelsz vagy mersz?-kérdi Rosa.
-Hm, felelek.-
-Akkor....melyik fiú tetszik neked az osztályból?-
-Izé...Castiel.-mondja elvörösödve.
Mi csak ujjongtunk.
-Most akkor Ami, felelsz vagy mersz?-kérdi tőlem Iris.
-Felelek.-előre félek, hogy mit fog mondani.
-Hm, felesz, akkor....-kezdi bele, majd folytatja-hogy érzel Armin iránt?-tudtam, hogy egyszer valaki úgy is felhozza megint ezt a témát.
-Mint már az előbb is mondtam, barátilag.-mondom unott hangon.
A lányok elfogadják a választ, és most én kérdezek.
-Viola, felelsz vagy mersz?-kérdem tőle.
-Felelek.-
-Ne már, mindenki felel!-háborodik fel Rosa.-Gyerünk Viola, merj!-teszi még hozzá.
Mi csak hajtogattuk, hogy merj Viola merj..... és végül beleegyezett.
-Jó, akkor menj oda Irishez és csókolj kezet neki, miután ez megtörtént akkor mondd utoljára azt neki, hogy kedvesem.-mondott rá egy okét, és végül megcsinálta.
Miután befejeztük a felelsz vagy merszet, utána telefon betyárkodtunk....hihi.
Felhívtunk egy pizzériát, hogy adja meg nekünk egy pizzéria számát, (mi ilyen hülyék vagyunk.) de végül rájött, hogy csak szívatjuk és lerakta.
Jól szórakoztunk, még sokáig telefon betyárkodtunk és végül Iris bealudt, Rosa meg olyan gonosz volt, hogy filctollal rajzolt szegénynek az arcára egy szivárványt és a homlokára egy pókot, jól nevettünk ezen.
Végül mi is kimerültünk és elaludtunk.

Egy idegesítő hangra ébredtem fel... hát persze, hogy az ébresztő volt az, a lányok is felkeltek rá.
Gyorsan kikapcsoltam az ébresztőórát és már a lányok is felkeltek.
Nyújtózkodtak párat és már mentek is a fürdőszobába.Hallok a fürdőből egy  kiáltást, gyors odarohanok, és ki volt....Iris.Meglátta az arcát és Rosa nem bírta visszatartani a röhögést.
Iris lemosta az arcáról a rajzokat és kioktatta Rosát, hogy még egyszer ezt ne csinálja, Rosa megértette és bocsánatot kért tőle, de még mindig nevetve.
Utána elkészültünk, fel is öltöztünk és lementünk a konyhába ahol a lányoknak csináltam palacsintát reggelire.Megköszönték és már ettük is az asztalnál.
-Ez nagyon finom!-mondja Viola.
A lányok csak bólintanak párat és már be is kebelezték.
Elmosogattam a tányérokat.Miután végeztem látom, hogy a lányok már fel vannak öltözve, ideje nekem is felöltöznöm.Felöltöztem, és már indultunk is a buszmegálló felé.
-Nagyon jó volt a pizsibuli.-mondja Iris.-Csak az nem tetszett, hogy valaki ráfirkált az arcomra.-néz rá Rosára.Mi csak nevetünk Violával.
Megérkeztünk a buszmegállóba és láttuk a lányokkal Castielt egy hosszú hajú,Szőke kék szemű csajt figyel az egyik haverjával, akinek ezüstös színű haja volt és felemás szeme.A bal szeme aranysárga, a jobb pedig smaragdzöld, és viktoriánus ruhát viselt.Nem mindennapi látvány ilyen srácot látni.
A lányok kibeszélték a szőke csajt, hogy mekkora dekoltázsa van, meg ilyenek, de engem ez nem nagyon érdekelt.Elköszöntem a lányoktól, és hazamentem.
Otthon nagyon unatkoztam, mert egyedül voltam, animét meg most nem akarok nézni, se mangát olvasni.
Ezért elhatároztam, hogy mivel szombat van, és nincs sok házi, kimegyek egy kicsit a parkba, talán találkozok ott valakivel.
El is mentem a parkba, leültem egy padra és felnéztem az égre.-Milyen szép kék az ég.-gondoltam magamba.
Még sokáig néztem az eget és észrevettem, hogy valaki mellém ül,ránézek és Armin volt az.
-Szia, hogy hogy a parkban vagy?-kérdezem tőle meglepetten.
-Szia, ezt, hogy érted?-néz rám kérdőn?
-Hát, úgy értem, hogy nem kockulsz.-mondom vigyorogva.
-A tesóm Alexy elvette a PSP-et és nem adja vissza, azt mondja túl sokat játszok, ami igaz is.-
-Aha, értem.-
-Ja, amúgy milyen volt a pizsibuli?-kérdi mosolyogva.
-Jó volt.-
-Csak ennyi?Nem történt semmi izgi dolog?-kérdi sejtelmes mosollyal az arcán.
-Mire gondolsz izgi dolog kapcsán.-kérdem tőle.
-Hát, hogy is fogalmazzam....fiúk, meg ilyenek.-mondja huncut vigyorral.
-Te megőrültél.-mondom nevetve és beleütök a karjába.-Csak lányok voltak.-teszem hozzá.
-Jó jó, elhiszem-mondja nevetve.-Izé....kérdezhetek valamit?-kérdi izgatottan.
-Persze.-rátettem a kezem a kezére ő meg elpirult.Mi van mostanában Arminnal....nem értem,de nem kérdezem meg tőle, majd elmondja ha akarja.
-Hát, mivel szombat van, meg izé....együtt tölthetnénk a mai napot.-mondja vörös arccal.
-Oké.- miért is ellenezném ezt, hisz nem egy randira hívott el, csak két barát együtt tölt egy napot, semmi több.
-Akkor hova menjünk?-kérdem tőle.
-Menjünk a moziba.-mondja, majd megragadja a kezem....hát oké.
Meg is érkeztünk oda, és utána el is engedte a kezem.
-Mit nézzünk meg?-kérdem, majd elmosolyodik.
-Nézzük meg a Tudom mit tettél tavaly nyáron-t.-mondja és én nem elleneztem az ötletét mert szeretem a horror filmeket, ezért csak bólintottam rá egyet.
Megvettük a jegyeket, vettünk popcont és üdítőt, és már indultunk is be.

Nem volt túl sok ember itt.Elfoglaltuk az ülőhelyünket legelöl és csöndben vártuk, hogy elkezdődjön a film.
Mikor megkezdődött a film és lekapcsolták a villanyokat, észrevettem, hogy Armin mosolyogva figyeli minden mozdulatomat, hogyha valami rémisztő rész következik, de nem értettem, hogy miért, ja...... már értem.
Azt hiszi, hogy félek az ilyen filmektől és, hogy a karjába fogok ömleni és sírni....hát ráhibázott, már négy éves korom óta nézek horror filmeket egyedül meredt sötétben.
Arminra nézek magabiztosan és mondom neki halkan, (hogy ne zavarjam azokat akik a filmet nézik) hogy nem félek.Armin egy sóhajjal tovább figyelte a filmet.
Ez mi volt....most komolyan azt hitte, hogy én egy nyápic lány vagyok és minden egyes ijesztő résznél rám tör a sírhatnék vagy mi?De nem is töröm magam ezen, inkább tovább nézem a filmet.

Miután vége lett a filmen, kimentünk az épületből és egy elégedett mosollyal néztem Arminra.
-Mi az?-kérdi
-Te komolyan azt hitted, hogy félek a  horror filmektől?-
-Hát, én azt hittem...-mondja.-De legalább jobban megismerhettelek, mert most már ezt is tudom rólad.-fejezi be a mondatát, és látom rajta, hogy kissé elpirult.
-Aha.-mondom bizonytalanul, azután Armin felajánlotta, hogy hazakísér én meg igent mondtam.
Mostanában Armin elég furán viselkedik, lehet, hogy csak a közelemben ilyen?De akkor miért..... álljunk csak meg, csak nem?!Amit a lányok mondtak igaz lehet?
Armin.....SZERELMES BELÉM?!
Neeeem.... ez képtelenség.Armin igaz, hogy helyes meg ugyanolyan az ízlésünk... meg a gyönyörű kék szeme *o* .....MIT IS MONDOK!?
Nem lehetek Arminba szerelmes, mert ő a legjobb barátom, de..... akkor miért dobog úgy a szívem mikor meglátom?
ÚRISTEN....TETSZIK ARMIN!

(Tudd meg mi fog ezután történni. :D)

3.fejezet A megmentő

Reggel volt, ránéztem az ébresztőórára és csak 5:50 volt, furcsa, hogy fel tudtam kelni még az ébresztőóra hallatára előbb.Ránéztem Arminra aki VÉSZESEN, közel volt hozzám és álmában.....átölelt, felébresztem.
-Pssz, Armin, ébredj.-halkan mondtam neki, és ő erre reagált és csak annyit mondott, hogy még öt perc Alexy, én erre felkacagtam.
-Nem Alexy vagyok.-mondtam vigyorogva.
Armin gyorsan kinyitotta a szemét, és mikor meglátott elvörösödött.
-Bocsi, azt hittem otthon vagyok.-
-Semmi baj, de ahogy látom otthon érzed magad.-nem vette a célzást és pedig rámutatok a kezeire amik átöleltek.Gyorsan levette rólam és zavarodottan rávágott egy bocsit.
-Na, ideje felkelni.-mondtam nyújtózkodva.

-Várj még, még nem szólt az ébresztőóra.....maradjunk még így egy kicsit.-huncut mosoly volt az arcán.
-O-Oké..-izgatottan válaszoltam neki, mert nekem egy kicsit kínos ez a szitu.
Még sokáig egymás szemeit bámultuk és ennek a farkasszemezésnek (vagy bárhogy is hívják ezt) az ébresztő zavarta meg, de nem is bánom, mert gyorsan felpattantam az ágyból és kikapcsoltam az ébresztőt.
Armin egy sóhajjal, ő is feltápászkodott az ágyról, és most látta csak meg a szobámat, mert felkapcsoltam a lámpát.Sokáig csak bámulta a szobám és csak annyit mondott rá, hogy hűha.... (hát oké...)
Én meg leültem a székre és játszottam.

Miután megfigyelte a szobámat elkezdett matatni mindenhol, én meg rászóltam, de nem hallotta.
-Hé Armin, ne kutass a dolgaim között!-parancsoltam rá, de nem figyel csak tovább matat.
Mikor megláttam, hogy a fehérneműs fiókomat akarja kinyitni, gyorsan eldobtam a PSP-met az ágyamra és szélsebesen a szekrényem elé ugrottam.Hú....megúsztam.
Mikor Armin végzett a turkálással, mondta, hogy zsír a szobám, én meg megköszöntem.
Armin visszafeküdt az ágyamra és játszott a PSP-mel.... az agyam elvesztem!
-Khm, khm....-köhögök rá karba tett kézzel, de nem figyel rám ezért kikapom a játékot a kezéből.
-Hé!-
-Nincs hé, sipirc a konyhába.-adtam ki a parancsot, és megindult a konyhába.
-Ülj le, addig én csinálok rántottát.-mondtam, majd leült.
Kész lettem a rántottával és letettem Armin elé egy bon appétit (jó étvágyat) beszólással a rántottát.
Gyorsan leültem és néztem Armin reakcióját mikor bekapta az első falatot.
-Ez finom!-mondja, majd én büszkén eszem az én rántottámat is.
Miután végeztünk elmosogattam, és mondom Arminnak, hogy ott van a fürdőben a szárítón a ruhája, és oda is, ment.
Kijött felöltözve, én meg ránézek az órára 6:45, már ideje lenne nekem is felöltöznöm...be is mentem gyorsan a szobámba.
Felvettem egy  natúr színű szoknyát hozzá egy kockás harisnyát és mellé egy félvállas rózsaszín felsőt, és ne felejtsük el a szemüvegemet.... igen szemüveges vagyok ( de a való életbe nem.)
Mikor kiléptem a szobámból Armin ledöbbent arcát láttam magam előtt... valami baj van az öltözködésemmel?

-Rosszul nézek ki?-kérdem.
-Nem dehogy, csak....-kezdte bele, de nem is akarta folytatni.-
-Csak, mi?-kérdem, de ő nem válaszol, na mind 1, ha nem hát nem.
-Szerintem már induljunk.-
-Ja, szerintem is.- 
Felvettük a cipőnket, utána én bezártam az ajtót kulcsra, és már indultunk is.Csöndben mentünk egymás mellett.
Beértünk a suliba és együtt léptünk be az osztályba... szerencsére nem figyeltek minket... vagy mégis?
Rosa odajön hozzám (nekem végem)...
-Szia Ami, hogy hogy Arminnal egyszerre jöjttetek be az osztályba, hm?-kíváncsiskodott, de én nem árultam el neki, inkább kitaláltam valami fedő sztorit.
-Áh, csak véletlen egybeesés.-ártatlanul mosolyogtam rá, és ő bólintott egyet, én meg magamban sóhajtottam, hogy jó, hogy nem jött rá, hogy hazudtam.Nem akartam neki elmondani, nem azért mintha nem bíznék benne, hanem nem akarom nagy dobra verni, hogy az egyik "fiú barátom" ott aludt nálam és, hogy egy ágyban is aludtunk....fú de ciki!!!
Az első óra tesi volt, úgy hogy sietnünk kellett.
Én szeretem a tesit,imádok futni meg tornázni, meg amúgy is én vagyok lányok közül, meg néhány fiú közül is a legjobb tesiből.
Ma a focit gyakoroltuk.Hurrá!
a lányok a bal túloldalán fociztak, a fiúk pedig a jobb túloldalt.
Én voltam az egyik csapatkapitány, a másik pedig Iris.
Az én csapatomban Kim, Rosa, Amber és Lisa.
Amber meg Lisa nyavalygott, hogy miért nem Charlottet választottam Rosa helyett, és mikor ezt mondta odajött hozzá Rosa és meghúzta a haját (de nagyon).Amber meg Rosa szitkozódtak.Nem akart játszani a liba, ezért műkönnyeket ejtett a tanár előtt és leültette a padra ahol ő telefonozott...pfff, álszent p*csa.
Így Amber helyett Carlat választottuk.
Iris csapatában Viola,Charlotte,Peggy és Melody volt.
Elkezdtünk focizni, de néhány lány nem értette a szabályokat (vagyis a kényesek Carla, Lisa és Charlotte...)
Ezért, ezek az idióták mindig megakarták fogni a labdát, mert azt hitték, hogy röpizünk...O.o what the f*ck.
A tanár kiállította őket, de utána minket is, mert így nem tudtunk volna játszani...hát kösz libák...
Kicsengettek és felmentünk öltözni.Észrevettem, hogy valaki kinyissa az ajtót, azt hittem, hogy a tanár az de nem, hanem az a szőke hajú zöld szemű perverz volt.Gyorsan felkaptam a szoknyámat és a felsőmet és kirohantam hozzá adni neki egy hatalmas pofont.

Meg is történt, aztán mikor visszafordultam elkapta a karomat és magához húzott.
-Eressz el!-ordítottam rá, de ő csak vigyorgott.Megakartam ütni megint, de elkapta a másik karomat is.
-Nem mész te sehova cica.-mondta suttogó hangon amitől kirázott a hideg (de nem jó értelemben).
Magához húzott, hogy megcsókoljon, én meg nem tudtam szabadulni annyira erősen szorította a kezemet.Kiabálom rá, hogy hagyj békén eressz, de semmi.Aztán mikor már egy centire volt az arca az enyémtől, hallok egy kiáltást.Armin volt az.
-Hagyd őt békén!-mondja idegesen a srácnak.-
-Mert ha nem?-még jobban szorította a kezemet és már nagyon fájt.Armin a kezemre pillantott amit az a fiú szorongat, és utána az arcomat, amin erős fájdalom olvasható le.Armin nem hezitál, hanem leüti azt a srácot, és a földön végzi.Én meg kiszabadultam a kezei rabságától.Felállt a fiú és egy mosollyal az arcán elment....undorító.
-Köszönöm Armin.-mondtam a kezemet simogatva ami még mindig fájt.
-Szívesen.-majd megfogja a kezemet és rásimít.
Ettől elvörösödtem és a földet bámultam.
Néhány percig így voltunk, de azután megszólal Armin.
-Jó erősen megszorította a kezedet az a gyökér,nagyon piros.-mondta idegesen, én meg felkapom rá a fejemet.
-Mi történt?-kérdezte, én meg egy nagy levegővétellel elmeséltem neki, hogy mikor öltöztünk át, akkor kinyitotta az ajtót én pedig gyorsan felöltöztem és adtam neki egy pofont, és mikor én vissza akartam menni az öltözőbe akkor ő hátulról megfogta a kezemet és és visszahúzott és....-itt nagyot nyeltem, de folytattam.-meg akart csókolni, és azután jöttél te.-elmondtam, hogy mi is történt, és ő ledöbbent, hát nem csodálom.
-Akkor még jó, hogy jöttem.-mondta mosolyogva én pedig viszonoztam, és én is elmosolyodtam. 
-Menjünk az orvosiba, bekötöm a kezed.-
-Jól van.-el is mentünk oda, bekötötte fáslival a kezem és mosolyog...de nem tudom, hogy min...érdekes.
-Min mosolyogsz?-kérdezem kíváncsiskodva.
-Áh, semmin csak most, hogy megmentettelek akkor jár egy szívesség, ugye?-mondta vigyorogva... de még most sem értem, hogy mire akar ezzel kilyukadni.
-Igen.-bár egyszerűen mondtam neki igent, de legbelül furdalt a kíváncsiság, hogy vajon milyen szívességről lenne szó.
-Hmm.... még gondolkozok rajta.-huncutul elmosolyodott.
-Oké.-
Visszamentünk a termünkbe és leültünk a helyünkre.Én meg gondolkodtam, hogy vajon mit kérhet tőlem...hmm, talán egy játékot, vagy talán egy új PSP-t?Vagy talán......engem?!NEM!!!
Ilyen hülyeség csak nekem juthat az eszembe.>o<
Elkezdődött az óra (történelem.)
Egy csomó évszámot kell tudni...megőrülök!
Most jut eszembe, hogy holnap lesz péntek... és én meg megbeszéltem a lányokkal, hogy pénteken pizsibuli lesz nálam.Még be kell vásárolnom.
Ez a nap is gyorsan eltelt.Bepakoltam a könyveim a táskámba és már indultam is el.....de megint megállított valaki.
-Hé, itt akarsz hagyni?-
De szerencsére Armin volt az.
-Mért ne.-mosolygok rá.
-Hazakísérlek.-ajánlotta fel, de én visszautasítottam.
-De miért?-kíváncsiskodott, de én nem szóltam egy árva mukkot sem.
Azért nem akartam, hogy hazakísérjen, mert lehet, hogy megint esni fog és akkor nálam kell aludnia...ÁÁÁ!
-Lécíves.-mondta ártatlanul, és én hülye bedőltem neki, és megengedtem, hogy hazakísérhet.
-De még nekem be kell vásárolni holnapra.-
-Miért, mi lesz holnap?-érdeklődött.
-Pizsibuli nálam.-
-Nekem meg nem szóltál?-biggyesztette le a száját.
-Csak lányoknak...kis butus.-mondtam neki, de ő még szomorkodott és én meg villantottam rá egy ne haragudj mosolyt.Jobb is lett tőle a kedve.
Mindent megvásároltunk és hazamentem (hazamentünk.)
Még az a szerencse, hogy nem esett ma az eső.Elköszöntem Armintol és már el is ment.
Elővettem a táskámból a kulcsomat és kinyitottam az ajtót.Lehúztam a cipőm és a szatyrot amiben a pizsipartira lesz beraktam a szobámba.Leöltöztem és átvettem a pizsimet.
Ez is egy mozgalmas napnak minősült.Még kicsit gondolkodtam megint azon, hogy Armin vajon milyen szívességet kérne, de inkább nem is foglalkozom vele, majd ő eldönti.
El is aludtam, és alig várom a holnapi napot.

Hogy miért is írom ezt a blogot

Sziasztok,szóval azért írom ezt a blogot, mert egy csomó csj-s blogot olvasok és mindegyikben vagy Castiel vagy Lysander a hősnőnk (leendőbeli) pasija.... és már untam ezt, ezért kiírtam egy csj-s csoportba, hogy írjanak nekem Arminos blogokat, de.... nem írt senki semmit, biztos azért, mert nincsenek is olyan blogok, vagy csak nem olvasnak olyanokat.
Ezért kezdtem el írni, hogy ne csak Castiel meg Lysander blogok lehessenek.

Remélem egy a véleményünk az  üggyel kapcsán és további jó napot és jó olvasást.

2.fejezet Az ott alvás

Keresem a lányokat de sehol senki.Mikor a folyosó végénél jártam, megláttam Violát.
-Viola!-kiálltok utána,mert már nyitotta volna ki az ajtót.
-Szia Amanda, épp téged kerestelek, hogy együtt tudjunk jönni ki a parkba.-mondta félénken a lány, én pedig mosolyogtam rá, és mondtam neki, hogy akkor menjünk.
Megérkeztünk a parkba és már látom, hogy már mindenki itt van.
-Sziasztok!-mosolyogtam rájuk.
-Szia!-mondták a lányok kórusban.
-Na, hogy tetszik az iskola?-kérdezte Iris tőlem és kiemelte a tetszik szót és elmosolyodott, de nem tudom, hogy miért....érdekes.
-Jó.-válaszoltam rá egyszerűen.
-Csak ennyi, hogy jó?-szomorodott el.
-Akkor mit kéne még mondjak?Azt, hogy nagyon tetszik ahogy árad a bűz a férfi WC-ből vagy mi?-röhögve mondtam el és a lányok is elkezdtek nevetni.
-Nem, hanem láttuk, hogy beszélgettél Arminnal!-bökte ki végre Iris.
-És?-kérdeztem gúnyolódva tőle.
-Mi az, hogy és?-kérdezte felemelt hangon, amit nem értettem, hogy most mire akar ezzel kilyukadni...
-Armint nagyon ritka látni beszélgetni valakivel és nem látni játszani.-felelte rá Rosa,de még mindig nem értettem, hogy mit akarnak ezzel mondani.
-Főleg nem egy lány társaságában látni.-összenéztek a lányok és elmosolyogtak.
-Szerintem tetszel neki.-mondta Kim és a lányok bólintottak egyet.
-Na, ne nevettessetek, kizárt a dolog!-elleneztem és inkább gyorsan átváltottam egy másik témára.
-Hé lányok, van egy ötletem!-fordultam felém a lányok kíváncsian.
-Tarthatnánk egy pizsibulit a házamban.-erre az ötletre mindenkinek felcsillant a szeme.Azt hiszem nem gondoltam át rendesen ezt a dolgot de jó, hogy ezt kitaláltam, mert nem nyaggattak tovább Arminnal, hanem megbeszéltük, hogy pénteken suli után jönnek a csajok hozzám.
Mire már elkezdett sötétedni, elköszöntem a lányoktól és hazamentem.
Beértem a házba, lehúztam a cipőm és felmentem a szobámba.
Most jut eszembe, hogy ideje lenne már kifizetni a csekkeket,de most inkább inkább alszok.Felvettem a pizsimet, ledőltem az ágyra és elaludtam.

Másnap reggel volt, furcsálltam, hogy nem szólt az ébresztőórám, vagy lehet, hogy túl korán keltem?
Eszembe jutott, hogy én tegnap eltörtem.Felnéztem a faliórára és látom, hogy 7:16 van.
-ÚRISTEN, EL FOGOK KÉSNI! -kiabálom idegesen, mert én hülye, elfelejtettem venni egy új ébresztőórát...de majd ma nem felejtem el.
Gyorsan felpattantam az ágyról és felkaptam magamra egy szürke felsőt és hozzá egy fekete mellényt és egy rövid nadrágot.Bementem a fürdőbe gyors fésülködés után megmostam az arcom és megtöröltem.Sminkelni nem volt már időm és reggelizni se.
Indultam gyors száguldással a suli és megkönnyebbülésemre még időben beértem.
-Hú...-nyögöm ki halkan, mert már fájt a csípőm a rohanástól, mikor még a csípőmet fogtam lihegve odajött hozzám Armin, de....most kék a haja és rózsaszín a szeme?MIVAN?
-Minden rendben?-kérdezi tőlem.
Én még pislogtam rá párat majd megszólaltam.
-Armin, neked miért kék a haja és rózsaszín a szemed?-a fiú furcsán, értetlenül nézett rám majd elmosolyodott.
-Én Alexy vagyok,Armin ikertestvére.-mondta egy nagy mosollyal az arcán.
Én erre elképedtem és látom,hogy Armin jön ide hozzánk.
-Szia Amanda.-köszöntött Armin vigyorogva.
Én még pislogtam rájuk párat.

                                                            (A képet én szerkesztettem)
-Szia Armin.-
-Látom megismerkedtél Alexyvel.-mosolygott rám Armin.
-Igen.-
-Na akkor menjünk órára, mert elkésünk-mondta majd azután észhez térdem.
-Jaj tényleg, menjünk.-
Elköszöntem Alexytől és mentem Arminnal a terem felé.Még jó, hogy a tanár még nincs itt.Gyorsan leültem a helyemre és kérdőre vontam Armint.
-Miért nem mondtad, hogy neked van egy ikertestvéred?-kérdeztem tőle.
-Mert nem kérdezted.-mondta mosolyogva én pedig eljátszottam a sértődöttet.
-Mit tegyek, hogy ne haragudj rám?-
-Nem is tudom...-gondolkozó pózban ültem,Armin meg csak nevetett.
-Mondjuk...-kezdtem bele.
-Játszhatok a PSP-del.-mondtam neki ártatlanul nézve.
-Ha csak ennyi az ára akkor tessék, de...majd szünetben.-nézett rám ravaszul, én meg megint játszottam a sértettet.
Végre megérkezett a tanár.
-Bocsánat gyerekek a késésért, na akkor kezdjük is el a matekot.-
Fú, de utálom a matekot...pfff.
Végre kicsengettek és Armin felé fordultam.Ő tudta, hogy miért és a kezembe nyomta a játékot.
A földön ülve elkezdtem játszani a játékkal...könnyen sikerült minden szintet végigvinni, de a 23-as pálya már egy kicsit nehezebbnek minősült.
Vagy 30-szor belekezdtem a 23-as pályába, de nem tudom végigvinni, már nagyon ideges voltam.
Armin látta rajtam, hogy mindjárt felrobbanok, mert ezt a hülye pályát nem tudom végigvinni......
-Na, hogy haladsz?-hajolt le hozzám széles vigyorral az arcán, de tudomást sem vettem rajta, mert a játékra koncentráltam, de éreztem ahogy leül hozzám és közelebb jön.
-Jah...ezt a pályát én is mindig elszúrtam, segítek.-azzal a hátam mögé ment és mondta, hogy üljek az ölébe...MIVAN?
-Nem.-mondtam egyszerűen, amin csak ő felhúzta a szemöldökét.
-Hát ha nem akarod végigvinni a játékot....-mondta aztán lassan kezdett felállni, de én visszahúztam.
-De végig akarom vinni a játékot.-mondtam határozottan és gyorsan beleültem Armin ölébe.Elsőre ő meglepődött, nem hitte volna, hogy tényleg megcsinálom, de igazából én se hittem volna.
Armin a hátam mögött odanyúlt előre a játékért és én a jobb szélét fogtam meg a játéknak, Armin pedig a balt.
Végre befejeztem (befejeztük) a 23-as pályát!Most jöhet a kövi....az is nehéz volt, de Armin segített....már vészesen közel hajolt hozzám...VÉSZESEN!

Becsengettek, mi pedig gyorsan felpattantunk a földről.Visszaadtam Arminnak a játékát és a helyemre ültem.
Végre kicsengettek az utolsó óráról (irodalomról) és már mehettünk haza... ja tényleg, nekem még vennem kell egy új ébresztőórát...meg ki kell fizetni a csekkeket.Csak az a baj, hogy nem sok pénzem maradt amit anyuék küldtek nekem, majd megoldom.
Léptem volna ki az ajtóból, de valaki megfogta a vállamat.Én meg önvédelemből rátapostam hátulról a cipőjére, csak egy aú-t hallottam...de ismerős hang.
Hátrafordultam és láttam, hogy Armin az.
-Bocsánat, nem tudtam, hogy ki lehet az.-mentegetőztem, de ő csak nevetett.
-Semmi gond.-mondta majd beleakart kezdeni a mondandójába de félbeszakítottam.
-Bocsi de nekem most mennem kell.-mentem is el de hátulról megfogta a kezemet amitől elvörösödtem.... nem mintha mikor ott ültünk a földön ne lettem volna vörös....még akkor vörösebb is voltam csak ő azt nem láttam...azt hiszem.
-Várj...-mondta, majd belekezdett.-Nagyon jól éreztem magad veled...-
-Én is.-vágtam közbe.
-De most már tényleg ideje mennem.-mondtam majd nem sokkal később megszólalt.-Hazakísérlek!-mondta zavartan és vörös arccal...jaj de cuki! >//3//< mondtam magamban.
-De nekem még sok dolgom van, nem tudom hogy mikor érek haza.-mentegetőztem, mert bár nagyon kedves és édes a srác, de nekem még sok dolgom van.
-Akkor segítek.-
-O-Oké.-mondtam zavartan.
Mosolygott rám és elindultunk az óra bolt felé, én meg lehajtott fejjel mentem mellette, hogy ne lássa a vörös arcomat.
Megérkeztünk.Nem voltunk ott sokáig, mivel első ránézésre megláttam a tökéletes ébresztőórát számomra.

Miután megvettem az ébresztőórát elmentem (elmentünk) kifizetni a csekkemet.
Miután azzal is végeztünk, Armin hazakísért.De nagy pechünkre eleredt az eső, úgy hogy futottunk.
Armint behívtam a házba, és mondtam neki, hogy nyugodtan itt maradhat,míg el nem áll az eső.
-K-Köszi.-mondta zavartan.
-Nincs mit, hozok törölközőt.-bementem a fürdőbe és hoztam ki két törülközőt.A egyiket magamnak és az egyiket Arminnak.
Miután megtörölte a haját, meg én is, leültünk a kanapéra beszélgetni.Hallottuk, hogy dörömböl az ég, én meg attól félek, hogy itt kell majd aludnia.Utána egy nagy villámlást hallottunk meg.Kinéztem az ablakon és látom, hogy zuhog az eső, nekem meg nem volt szívem elküldeni, vagy adni neki egy esernyő és mondani neki, hogy na pá....
  *Armin szemszög:
-Úgy látszik nem igen fog elállni az eső.-mondta Amanda, majd visszaült mellém a kanapéra.
Most akkor itt kell maradjak?Nem bánom a dolgot, de nekem egy kicsit kínos, mert egyedül vagyunk ketten ebben a nagy házban, és senki más...NEM!
Nem gondolok ilyenekre, csak nemrég ismertük meg egymást...
-Minden rendben?-kérdezte Ami aggódva.
-P-Persze.-válaszoltam rá zavartan.
-Ne aggódj...-miután ezt kimondta, rátette a kezét az enyémre és rám mosolygott.
Én meg próbáltam nem elvörösödni... de ahogy látom, ő is egy kicsit vörös.
-Áh, egy pillanat.-mondta, majd levette rólam a kezét,egy kicsit bánt, hogy levette a kezét az enyémről, de jó is, mert legalább kicsit megnyugodtam.
Kifújtam a levegőt halkan, és pár perc után jött is Ami egy pléddel és egy párnával.
Letette a kanapéra.
-Itt fogsz aludni.-mosolygott rám.
Egy kicsit azért bánt, hogy a kanapén fogok aludni és nem mellette, egy ágyban....mit is képzelek?
-Rendben.-nyögtem ki.
-Ó, majd elfelejtettem....-hozott ide gyorsan egy  fekete férfi pólót és egy nadrágot.
-Ez még az apámé volt.-mondta, majd átadta nekem.
-Köszi.-
-Vedd fel, addig én átmegyek a szobámba.-
-Oké.-
Amanda átment a szobájába, addig én gyorsan magamra húztam a pólót és a nadrágot.
-Kész vagy?-kérdi Ami, amire én mondtam, hogy igen.Mikor kijött ledöbbentem.
Ledöbbentem a látványtól.Alig tudtam másra nézni, mert Ami.....fúúú,nagyon dögös volt...még akkor is ha csak a pizsijében volt.

Nagyon nyeltem, és ő ezt észrevette és elvörösödött.De aranyos >//w//< gondolom magamban.
-Ha kell bármi csak szólj-mondta, majd bement a szobájába.
Én meg lefeküdtem aludni....de nem tudtam.
Azon jár az eszem, hogy vajon, hogy alszik.....én perverz.
Megyek egy kicsit meglesni Amit.Biztos alszik már.
Szép csöndben kinyitottam az ajtót és felé mentem...nem akartam semmi perverz dolgot művelni vele, csak megakartam nézni, hogy alszik.
Már ott álltam mellette, figyeltem néhány percig aztán arra lettem figyelmes, hogy egy kéz megfogta a pólómat,Ami kinyitotta a szemét én pedig elvörösödtem.
-Mi az?-kérdezte álmos hangon.
-Semmi csak....-milyen mentséget találjak ki?nem mondhatom meg neki, hogy csak megakartam nézni, hogy alszol dumával.
-Csak nem tudok aludni.-mondtam neki, és ennek egy része igaz is volt.
-Hmm...-gondolkodik.
-Akarsz velem aludni?-kérdezte pimaszul.
Én erre csak rákvörös lettem és nem tudtam rá mit válaszolni.
-Ha?-kérdezte vissza, mert még nem válaszoltam.
-Nem baj ha ne...-kezdte volna bele de én félbeszakítottam...-igen.-válaszoltam rá gyorsan mire ő ledöbbent és elvörösödött.
Ami kiment az ágy szélére fal felé fordulva, én meg gyorsan be is bújtam a takaróba.
Eddig síri csend van, de én megtöröm a csendet.
-Kösz, hogy itt maradhattam.-
-Szívesen.-
Megint síri csend...egy hangra lettem figyelmes.Ami szuszogására és, hogy ide fordul hozzám.
Elaludt.
Én meg nézem közelről a szép alvó arcát.Hosszú szempillái voltak és szép rózsaszín haja.Bele is szagoltam.
Most az ajkait bámulom.Puhának tűnnek, és én egyre csak közelebb,közelebb....ájjj, ezt nem szabad.
Nem csókolhatom meg mikor alszik...ezt nem szabad!Inkább alszok.

El is aludtam.*

1.fejezet Első nap a Sweet Amorisban

-Ajj, de nem szeretem a reggelt!- mondom hangosan, mert keltett az ébresztőóra.Ki akartam nyomni, véletlenül levertem a szekrényemről és amilyen peches is vagyok, el is tört...szuper vennem kell majd egy újat,pfff.. nah mind 1,inkább készülődök.Felpattantam az ágyról és a szekrényemből felkaptam magamra egy sötétkék rövid ujjú  felsőt amin az volt írva, hogy "otaku"(jelentése: egy japán kifejezés, mellyel a bizonyos dolgokért legfőképpen a mangákért és az animékért túlzott mértékben rajongó embereket illetik.) Mivel én egy otaku volnék.Nah szóval, a póló mellé felvettem egy fekete csőnadrágot és egy pár fekete gyöngy fülbevalót...(jut eszembe, imádom a fülbevalókat!)Miután kész lettem az öltözködéssel bementem a fürdőszobába és megmostam az arcomat,megfésülködtem, megmostam a fogamat és egy kicsit ki sminkeltem magam, hogy ne nézzek ki úgy mint egy zombi.
Utána lementem a lépcsőn és csináltam magamnak reggelit,(egy kis rántottát) majd mikor végeztem gyors elmostam a tányért, felkaptam a táskámat és már indultam is az iskola felé.

Az úton azon gondolkoztam, hogy vajon, hogy köszöntsem a többieket, vagy egyáltalán szóba fognak állni velem?Annyira belemerültem a gondolkodásomba, hogy majdnem nekem ment egy kocsi.
Megérkeztem az iskolába (épségben) és a folyosón álltam vagy 2 percig értetlenül nézve a többieket akik csak engem bámultak, de ezután egy hangra lettem figyelmes aki oda jön hozzám.
-Elnézést, maga az új diák Amanda Hiller?-mondta egy szőke hajú aranysárga szemű fiú aki elég kedvesnek tűnik, úgyhogy nem izgulok.
-Igen.-Mondtam egyszerűen.
-Értem, gyere velem-mondta, majd követtem és a Dök-ös terembe vitt be...azt hiszem, mert a táblán az volt kiírva.Azután nyomott a kezembe egy lapot.
-Ez mi?-kérdeztem értetlenül.
-A jelentkezési lapod-mondta egy kis mosollyal az arcán,aztán mondta, hogy dolga akadt és ezért el kell mennie, el is ment volna de visszafordult.
-Amúgy Nataniel vagyok a Dös elnök.-mondta, majd aztán elment.
Néhány perc múlva kész lettem a lapkitöltéssel, letettem az asztalra és mentem volna az osztályom, de.... hol is van az osztályom?Nah mind 1 addig itt várok míg Nataniel vissza nem jön megmutatni a termet.
Vártam,vártam és vártam de senki sehol, ebből elég, kiakartam neki az ajtón de valaki előttem kinyitotta, de nem Nataniel volt, hanem egy barna hajú nagy kék szemű lány volt.
-Segíthetek?-kérdezte a lány,  de én csak annyit tudtam mondani rá, hogy -Ööö...-
-Áh, biztos te vagy az új diák, szia Melody vagyok-mondta mosolyogva.
-Én pedig Amanda Hiller.-mutatkoztam be neki és mosolyogtam rá.
-Gyere, megmutatom az osztályodat-mondta majd elindultunk, mintha tudta volna, hogy mire gondolok és, hogy miért is várok itt...nah mind 1.
-Itt van az osztályod.-mondta, majd elköszönt tőlem egy barátságos mosollyal az arcán és elment.
Itt a terem, de... nem merem kinyitni az ajtót.-Csak nyugalom,nyugi...-mondtam magamban, majd rátettem a kezemet a kilincsre és beléptem az ajtón.Nagy megkönnyebbülésemre nem is vettek észre, mivel az egész osztály nagyon zajos volt.Én meg a leghátsó padba ültem be, mert ott senki sem ült úgy láttam, de nagy pechemre véletlenül hátraestem a székkel,(de nem tudom, hogy hogyan) ez is csak velem történhet meg.Az osztály a nagy zaj hallatára( mert bevágtam a fejem a falba) rámfigyelt egy "kiez?" tekintettel.Én pedig egyre vörösödő arccal ott ültem a földön simogatva a fejemet, mert fájt az esés.A kínos csöndet a tanár törte meg.
-Gyerekek, üljetek le a helyetekre.-mondta, majd azután gyorsan felálltam, leporoltam magam és kiálltam a tanári asztal mellé.
-Ő itt az új osztálytársatok Amanda Hiller, mesélj magadról.-mondta a tanár úr én pedig belekezdtem.
-Sziasztok a nevem mint hallottátok Amanda Hiller... szóval, az apám és az anyám külföldön vannak mivel üzleti úton vannak, ezért egyedül élek.-fejeztem be a mondatot, de még mindenki csak csendben ült és figyelt engem.
-Rendben, foglalj helyet.-adta ki a parancsot a tanár, majd leültem hátra ugyanoda mint az előbb is, de csak most vettem észre, hogy ül mellettem valaki, de nem látom az arcát, mert a pad alatt játszik a PSP-vel, szóval inkább nem is zavartam tovább...inkább a tanárra koncentráltam.Miután kicsengettek oda jött hozzám 4 csaj.
-Szia, a nevem Iris, örülök a találkozásnak-köszöntött egy vörös fonott hajú kék szemű lány.
-Had mutassam be neked Violát, Kimet és Rosalyát.-Viola egy lila hajú szürke szemű lány volt, de úgy ítéltem meg, hogy kicsit félénk is.Kim egy fekete hajú zöld szemű barna bőrű vagány csajnak ítéltem meg külseje miatt.Rosalya egy fehér hosszú hajú sárga szemű lány volt, aki nagyon életvidámnak tűnt.
-Sziasztok.-köszöntöttem őket a legkedvesebb mosolyommal.
-Suli után jössz ki velünk a parkba?-kérdezte Rosalya amire én igent mondtam, azután elkezdtem beszélgetni a lányokkal, de ennek a kis bájcsevejnek a csengő vetett véget.
Elköszöntem a lányoktól és visszaültem a helyemre.Látom, hogy az a srác még mindig játszik mellettem.Kíváncsi vagyok a nevére, de nem tudom, hogy miért...csak úgy...
-Szia!-köszöntöttem őt életvidáman amire ő nem reagált semmit csak tovább nyomkodta a PSP-t.
Kikaptam a kezéből a játékot és felemeltem a levegőbe, hogy ne érje el.
-Azt mondtam az előbb, hogy szia.-mondtam kis vigyorral az arcomon, de ő erre nem válaszolt csak a kezét nyújtotta a játékért.
-Addig nem kapod vissza amíg nem köszönsz vissza.-
-Szia.-mondta gyorsan majd kikapta a kezemből a játékát.Tovább akart volna játszani de én nem engedtem MUHAHAHAAA!!!
-Hogy hívnak?-kérdeztem mire ő végre letette a játékot és a szemembe nézett.Szép kék szeme van és holló fekete haja.
-Armin-mondta egyszerűen.
-Én Amanda.-
-Jó, most már játszhatok.-kérdezte sejtelmes mosollyal az arcán, amire én csak bólintottam és ő elkezdett tovább játszani.
-Mit játszol?-közelebb hajoltam hozzá, hogy jobban lássam milyen játékot játszik.
-Óh, ezt ismerem.-mondtam rá mosolyogva.
Tényleg?-Nézett rám kérdőn mintha nem hinné el.
-Aha, ez a kedvenc játékom.-vigyorodtam el.
-Nekem is.-mondta széles mosollyal az arcán.
-De az  Angry Birds se rossz játék.-mondta rá.
-Szerintem se.-mondta, majd eltette a PSP-t, hogy tovább beszélgessünk.
-Nem is tudtam, hogy vannak olyan lányok akik annyira szeretnek játszani mint én.-mondta egy nagy vigyorral az arcán amire én is elvigyorogtam.
-Itt az élő bizonyíték.-mutattam magamra mosolyogva.
Kérdezte, hogy játszok e a world of warcrafttal, amire én csak bólogattam és azzal dicsekedtem, hogy az én karim 83-as szintű, amire ő csak elképedve nézett rám.
-Had hajoljak le a királynő előtt.-mondta elvigyorodva én meg annyit mondtam, hogy csak tessék, és erre ő tényleg lehajolt.
Arminnal még sokáig beszélgettünk de ennek a bájcsevejnek is a csengő vetett végett..ÁTKOZOTT CSENGŐ!!!!szitkozódtam magamban, majd egy sóhaj után visszaültem a helyemre. Mire bejött a tanár akkor mindenki gyorsan visszaült a helyére és mindenki (majd nem mindenki) csendben ült a helyén.
Armin nyújtott oda nekem egy papírdarabot rajta egy üzenettel.

Mi a kari neved?

Erre csak elmosolyogtam és leírtam neki.

Mi a kari neved? 

Amd02 

és neked?

Átadtam neki a papírdarabot.Visszanyújtotta nekem én pedig elolvastam.


Mi a kari neved? 

Amd02 

és neked?

Arm02 majdnem ugyanaz a kari nevünk.... XD

Írtam alá egy tényleget és vissza is adtam neki alapot...azután figyeltük a tanárt, hogy mit dumál az osztálynak, aztán az idő gyorsan elrepült és végre kicsengettek, vagyis végre hazamehetünk.Arminnal a folyosón beszélgettem, de eszembe jutottak a lányok!
-Bocs Armin mennem kell, mert van egy találkozóm a lányokkal.-azzal egy "tényleg bocs" mosollyal néztem rá, erre ő bólintott egyet és elment.Épp megakartam keresni a lányokat, de a nagy sietségben nekiütköztem valakibe.
-Bocsánat.-felnéztem az illetőre akibe ütköztem, egy szőke hajú zöld szemű fiú volt.A srác csak nézett engem... de nem pontosan engem hanem a mellemet meg a combomat.Utána lassacskán felnézett a szememre és csak annyit mondott, hogy semmi gond, majd vigyorral az arcán távozott.
Gondolom magamban, hogy micsoda egy perverz alak...fúúú!
De nem is foglalkozom vele,  inkább keresem a lányokat.