34.fejezet Találkozás

(Sziasztok, sajnálom amiért nem folytattam a sztorit, de időm se, és ihletem se volt és most suli van így végképp :/ de megpróbálom hozni az új részeket! Majd nem tudom, hogy ez a rész után mikorra a várható a kövi, de minél hamarabb hozom :) :D) de addig is, jó olvasást! :3 Ja és UI: Nincs tej a hűtőben :c xd



 -Na, és mi a helyzet Lysanderrel? Jól mennek a dolgok?-kérdeztem Azusatól.
-Aha, már vagy 6 hónapja együtt vagyunk!-mondja nagy örömmel.
A parkban vagyok Azusaval, mivel tegnap megbeszéltük telefonon, hogy ma találkozunk, mivel Armin mondta, hogy ma ő biztos nem kel fel az ágyból... ha a lustaság fájna...
-Na és veled mi van? Arminnal még mindig együtt vagytok?-nézett rám nagy fekete szemeivel.
-Igen... amúgy nem vagy szomjas? Nekem már porzik a vesém.-nevetek fel.
-De, hozzak valamit inni?-kérdi.
-Nem, hozok én.-mondtam majd felálltam a padról és indultam el az italos stand felé.

Miután kifizettem a két italt elindultam vissza Azusahoz, de valaki nekem jött és kiborultak az italok egy másik emberre... hopi.
-E-Elnézést kérek.-néztem fel az idegenre aki háttal volt csurom vizesen.
-Semmi baj.-mondja rekedtes hangján.
Megfordult és mélyen a szemembe nézett.
-Szia, hogy hívnak?-villogtatta meg ezerwattos mosolyát.... mit akarhat?
-Amandának, még egyszer bocsánat amiért leöntöttem.-mondom az arcát fürkészve.
-Nincs baj...amúgy én Sam vagyok.-kacsintott rám.

-Hát oké Sam, még egyszer bocsi az előbbiért, de nekem már mennem kell vissza a barátnőmhöz...-mondtam.-Ó, és még vennem kell két italt... ismét.-teszem hozzá.
-Ne fáradj vele, kifizetem, ha nem bánod...
-De bánom, mivel nem is ismerlek de te már fizetnél is nekem két italt.-vágok bele a szavába.
-Ne haragudj, de... igazad van, bocsi.-gondolkodik el.
-Semmi baj, de most ha megbocsátasz, akkor mennék is vissza az italoshoz.-indultam is el.
-Várj!-fogta meg a karomat.
-Hm?-nézek hátra kék szemeimmel.
-Bár nem ismerlek, de szeretnélek megismerni.-mondja komolyan.
-Bocsi, de van barátom....-nézek rá.
-Jaj, nem úgy értettem, hanem mint barát... tudod, nagyon hasonlítasz egy számomra fontos emberre.-halkul el a hangja.
-Értem, és most hol van az aki számodra fontos?-kérdem kíváncsian.
-Nem tudom... egyszerűen kilépett az életemből és elment.-sötétül el a tekintete.
-Izé... mi lenne, ha én hívnálak meg egy italra? Elvégre leöntöttelek, ennyi jár neked.-más témára váltok, mert úgy látom, hogy nagyon megviselte őt ez....
-Hát... oké.-vidul fel.-De akkor biztos ne fizessem ki?-nézett rám világos barna szemeivel.
-Biztos.-majd ezzel le is zártuk a témát.

Odamentünk az italoshoz, majd mondtam az eladónak, hogy három narancs italt kérünk, majd miután odaadta, kifizettem és visszamentem (visszamentünk) Azusahoz... remélem nem fog rosszra gondolni.

-Mi tartott ilyen sokáig Ama...-nézett fel telefonja kijelzőjéről, majd meglátta mellettem Samat.
-Öm... szia.-mondja meglepetten barátnőm.
-Szia.
-Azusa, ő itt Sam, Sam, ő itt Azusa.-mutatom be őket.-Ó, tessék az italod.-adom át neki az italát.
-Köszi.-köszöni meg, majd ezután 1 perc néma csönd lett.
-Amanda, elkísérnél a mosdóba?-kérdezte tőlem Azusa.
-Persze, mindjárt jövünk Sam.-állt fel a padról barátnőm, majd a mosdó felé tartottunk.

Mikor beértünk a mosdóba ő megállt előttem, és komolyan a szemembe nézett.
-Amanda...-kezdte el.
-Mi az?
-Miért van itt ez a fiú? Nem úgy volt, hogy ma egy csajos napot tartunk?-kérdi csalódottan.
-De igen, csak... mikor jöttem visszafele az italokkal, akkor nekem jött valaki, és én pedig leöntöttem őt, és így ismertük meg egymást...-magyarázom el neki a dolgokat.
-Áhá... szóval csak most ismerted meg őt...
-Igen...-mire akar kilyukadni?
-Szóval jobban elvagy egy vadidegennel mint velem... hát kösz...
-Nem! Dehogy is, csak nem akartam udvariatlan lenni vele miután leöntöttem.-nézek le a padlóra.
-Amúgy te akarsz tőle valamit? Az előbb még azt mondtad, hogy Arminnal vagy.
Meglepetten nézek fel rá, majd egyből szóra nyitottam a számat.
-Még szép, hogy még Arminnal vagyok! Szeretem őt... most komolyan, hogy képzelheted el rólam azt, hogy én kikezdenék egy vadidegennel?-nézek bele csalódottan a szemébe.
-N-Ne haragudj... én...
-Jobb, ha most visszamegyek Samhez, még a végén azt hiszi, hogy lerázom... neked nem muszáj jönnöd.-vágok bele a szavába, majd kilépek a mosdó ajtajából.


-Bocs, ha megvárattak, de nekem már haza kellene mennem...-mondom neki... nincs kedvem tovább a parkban tartózkodni.
-Oh máris? Hazakísérlek akkor, oké?-állt fel a padról.
-Nem kell, egyedül is menni fog...
-És a barátnőd hol van?-kérdi.
Lefagytam.
-Öm... neki is haza kellett mennie, mert... felhívta az anyukája, hogy beteg az öccse és ő nem tud hazajönni, ezért neki kell vigyáznia rá.-magyarázom el neki.... remélem nem látja rajtam, hogy hazudtam.
-Értem, de legalább félúton had kísérjelek haza, jó?-vigyorodik el.
Sóhajtottam egyet, majd beleegyeztem, mert láttam rajta, hogy ilyen könnyen nem lehet lerázni őt.



Mikor az utcámba jártunk, akkor már tudtam, hogy itt az idő búcsúzkodni.
-Nos, örültem a találkozásnak, remélem még találkozunk...
-Remélem is, szia- köszönt el tőlem, majd indultam is el hazafele.

Mikor hazaértem, lehúztam a cipőm, majd felmentem a szobámba ahol Armin ugyanabba a pózba maradt, mint amilyenben reggel láttam.... hát ez tényleg nem kelt fel egész nap.
-Na szia lustaság, milyen volt a napod?-kérdeztem mosolyogva, majd leültem az ágy szélére.
-Unalmas, mert nem voltál itt.-mondja, majd rám nézve... rögtön el is pirultam.
-Akkor legalább keltél volna fel az ágyról és nem lett volna unalmas a napod.-paskolom meg a fejét.
-Igaz... de amúgy neked milyen napod volt? Jó volt Azukával a parkban?-kérdezte tőlem.
-Ő nem Azuka, hanem Azusa, és igen jó volt.-hazudom neki... az elején jól éreztem magam, de a végén már szinte megutáltuk egymást... remélem kifogunk békülni.
-Akkor jó... nem bújsz ide hozzám? Amanda hiányom van.-tartotta felém a karját... ha most nem fejezi be, akkor a fejem olyan lesz mint egy érett almáé.
Odabújtam hozzá, majd ráfeküdtem a mellkasára.
-Olyan hosszú volt ez a nap...-mondom neki.
-Ja, alig vártam, hogy hazagyere.-ölel át.
-Akkor miért nem hívtál fel, hogy jöjjek haza?-mosolyodok el.
-Azért, mert azt akartam, hogy érezd jól magad a barátnőddel.-válaszolja rá.
-Oh, értem... cuki vagy.-puszilom meg az arcát.
-Tudom, hogy az vagyok.-mondja büszkén.
-Ja, és még szerény is...-forgatom a szemem.
-És, még az is.-neveti el magát.
-Hát persze, na de megyek lefürdök.-álltam fel az ágyról.
Majd miután kiléptem volna a szobából Armin megszólalt.
-Jöhetek én is?-nézett felém mosolyogva.
A szemébe néztem azzal a "te hülyének nézel" tekintetemmel, de nem vágta, úgyhogy inkább máshogy közelítem meg a dolgot.
-Ennyire akarsz jönni?-kérdeztem tőle, majd a csípőmre tettem a kezem.
Enyhén bólintott egyet.
-Akkor nem jössz.-nyújtom ki rá a nyelvem.
-Naaa... ha azt mondtam volna, hogy nem, akkor?
-Akkor is nemet mondtam volna.-mosolyodok el.
-Ez nem ér.-durcizik be.
-C'est la vie.-mondom neki. (francia,jelentése:Ilyen az élet)
-Mi? Nem tudom mit jelent, de biztos köze van ahhoz, hogy miért nem fürödhetek veled.
-Azt jelenti, hogy ilyen az élet, és azért nem fürödhetsz velem mert....-várjunk, miért is nem fürödhet velem? Á basszus (bocs csúnya szó xd) nem tudok kifogást találni.
-Hm, mert?
-Mert... á hagyjuk, mentem fürödni.-megyek ki a szobából.
-Várj már.-mondta, de addigra már a fürdőbe értem, és becsuktam az ajtót.
Levetkőztem, majd a zuhanyzóba megindítottam a vizet.



Miután végeztem, kiléptem a fürdőszobából, majd visszamentem a szobába átöltözni.
Beléptem a szobába, és Armin már az ágy szélén ült... na végre megmozdult.
-Tudod, hogy milyen gonosz vagy velem?-kérdezte még mindig duzzogva.
-Jó jó, bocs.-teszem fel védekezően a kezem.
-Nem bocs... itt várok rád nem tom mióta, és eltolsz magadtól.
-Tényleg bocsi.-nézek bele a szemébe, majd közelebb lépek hozzá,de ő nem néz rám.-Na, léci nézz rám, sajnálom.-fogom meg az arcát, majd felemelem, hogy rám nézzen.
Rám nézett, majd szóra nyitottam a számat.
-Szeretlek, nem akartalak eltaszítani magamtól.-mondom a legőszintébben.
-Én is téged, bocs az előbbiért.-fogja meg az arcom.
Pár percig elmélyedtünk egymás tekintetében, majd Armin lepillantott rám.... ja, igaz is, elfelejtettem átöltözni, és így egy száll törülköző van rajtam, majd arra eszméltem fel, hogy megcsókolt.
Visszacsókoltam, majd Armin ledobott az ágyra, majd hirtelen... csengettek... hát igen, mind mindig jól időzítenek.
Leszálltam Arminról, majd felvettem egy köntöst.
-Basszus, mindig jókor időzítenek.-túr bele a hajába.
-Hát igen, ez már megszokott.-mondom, majd kimentem a szobából.
-He, komolyan így akarsz ajtót nyitni?-kérdezte tőlem.
-Igen, biztos csak Azusa az, mindjárt jövök vissza.-puszilom meg, majd lementem a lépcsőn, és az ajtó felé vettem az irányt.
Kinyitottam az ajtót, és mint kiderült első ránézésre... nem Azusa állt ott.